2. Huzavona

"Nézte a vele szemben ülő, mindegyre vonzóbbnak tetsző férfit, s annak cirógató, dédelgető, leruhátlanító tekintete láttán valamennyi pórusa, hajlata, zegzuga, sejtje felparázslott. Ezen újszerű érzékleteinek ősereje, hevessége mélységesen meglepte."


Értékelem, hogy senki nem finnül beszél hanem miattam, na meg persze Conor miatt az angolt választják. De most mégis a mellettem ülő titokzatos férfira figyelek, aki finoman a tenyerem alá csúsztatja a kezét majd az ajkához emeli. Vigyorogva néz a szemembe. A szívem ismét megáll dobogni egy pillanatra majd heves vágtába kezd. És még ezt is tudja fokozni azzal, hogy mély levegőt vesz, becsukja a szemét és mosolyogva kezet csókol. A bőröm ég. Fogalmad sincs drága barátom milyen szörnyet keltettél fel bennem - gondolom magamba - de megerőltetem magam és visszamosolygok rá. Az érintése az ajkai puhasága és a hipnotikus zöld szemek elvarázsolnak. A hangja beszéd közben is olyan rekedt karcos és szexi - igen azt hiszem ez a legjobb szó rá -, hogy már megint azon kezdek fantáziálni, hogy az ágyban milyen lehet. De türelmes vagyok. Ki fog derülni. Még ma éjjel. Ebben biztos vagyok.
Ebből a pasiból csak úgy árad a nyers szexualitás. Minden egyes pillantása lélegzetvétele, szívdobbanása, az illata, a hangja az összes porcikája árasztja magából ezt a valamit. Nem csodálom, hogy minden nő elkábul tőle és beleesik a csapdájába.
- Köszönöm az italt Cornelia - szólal meg mosolyogva.
- Igazán nincs mit - szívok bele a cigimbe.
- Szólítsd csak Liának - vágja hátba Conor mire Niko kérdőn néz rám.
- Nyugodtan - mosolygok megint.
- Szóval Lia. Tényleg problémád van az olvasással és az írással? - Néz mélyen a szemembe mintha onnan akarná kiolvasni a választ. Az egyik üveg sört felkapva, a címkén lévő szöveget kezdem olvasni - ami persze finnül van írva -, mintha varázsige lenne. Tényleg annak tűnik. Örülök, hogy ki bírom nyögni a szavakat.
- Valmistetut - mormogom elég vicces kiejtéssel mire Niko szemöldöke a homlokáig szalad. Nem nehéz kitalálni mit jelent a szó. Készült. - Vesi, maltaat, humala… - sorolom a szavakat a magam fura kiejtésével mire elvigyorodik.
- Tényleg analfabéta vagy - kacag fel.
- Inkább csak nem beszélek finnül - vigyorodok el. - Az olvasás megy feltéve ha egy pasi nem egy pincérnővel küldi el a számát hanem megtisztel azzal, hogy személyesen adja át a fecnit amire az elérhetőségét felfirkálta - osztom ki mire csak tovább vigyorog. Az üvegen lévő címkét tovább tanulmányozom, de valamire még mindig nem jöttem rá. Úgy döntök rákérdezek. - Hogy a fenébe van finnül a sör? - Nézek rá.
- Szóval csak akkor nem tudsz írni meg olvasni ha nincs kedved hozzá. Alkalmi analfabéta - röhög a saját poénján mire én is elhúzom a szám. Launo és Conor fetrengenek a nevetéstől. - A sört nálunk úgy mondják olut - hajol közelebb a fülemhez és belesuttogja ezt egy egyetlen picike szót. A lehelete csiklandozza a bőröm, az illata ismét elszédít, egyszerre fut végig rajtam a hideg és a meleg. Rossz hatással van rám ez a pasi, ehhez nem fér kétség. Muszáj elhúzódnom.
- Oké, akkor szomján már nem halok - mosolygok rá.
- Honnan jöttél? - Kérdezi miközben ismét hipnotizálni próbál a tekintetével.
- Japánból - vágom rá.
- Japánból? - Húzza fel kérdőn a szemöldökét miközben ismét beleszív a cigarettájába. - Nem tűnsz Japánnak - mosolyodik el.
- Nem is vagyok Japán. Csak ott dekkoltam két hónapig mielőtt repülőre ültem.
- Értem - vigyorog. - Szóval egy világutazóval van dolgunk. Miért pont Finnország? - Jön a következő kérdés.
- Meguntam Japánt, összeszedtem a cuccaim kimentem a reptérre és kértem egy jegyet arra a gépre ami leghamarabb indul és a legtávolabb száll le. Aztán itt kötöttem ki - vontam meg a vállam vigyorogva.
- És honnan indultál eredetileg?
- Arra vagy kíváncsi, hogy hol éltem még mielőtt a vállamra vettem volna a táskám és elkezdtem volna utazgatni a nagyvilágban?
- Pontosan - bólint.
- New York, New York - kezdem énekelni Liza Minelli számát mire még szélesebb lesz a mosolya.
- Niko jelenésünk van - lép mellénk egy szintén 190cm- es pasas miközben rám vigyorog és hátba veri a barátját.
- Megyek - morogja a zöldszemű majd feltápászkodik. - Ne menj sehova - néz a szemembe mosolyogva majd nagy kortyokban eltűnteti a maradék bort. Csak egy bólintással jelzem, hogy nem áll szándékomban távozni. Nélküle legalábbis nem. Elmenni meg végképp nem akarok nélküle…

Most, hogy elindul a színpad felé van időm megfigyelni a termetét. Van benne valami fenséges. Mintha királyok leszármazottja lenne. Legalábbis én így képzelem egy király járását, kisugárzást. Senki nem áll az útjába. Simán áthalad a tömegen. Azon se lepődnék meg ha a sok sörhasú nagydarab fickó földig hajolna előtte. Van benne valami plusz. Nem lehet megmondani mi az de mindenki érzi aki a közelébe kerül. Azt hiszem ő egy igazi férfi. Hogy mitől? Fogalmam sincs de az ösztöneim amik sose hagytak eddig cserben ezt súgják. Felettébb veszélyes a pasas de mindig is imádtam a tűzzel játszani. Mostanáig még nem égettem meg magam. Ha minden igaz most se lesz ez másképp.
A színpadra egyetlen könnyed lépéssel megy fel. Valamit beszél a zenekar többi tagjával majd eloltja a cigijét. A mikrofon előtt egy újabb pohár bor várja amit mosolyogva vesz fel majd belekortyol. Végignéz a miatta idejött bagázson. Most fedezem fel, hogy egy rakás tini lány tolong a színpad előtt. Mindenkire villant egy mosolyt én pedig majd felrobbanok a méregtől. Az az én mosolyom! Ma este csak nekem tartogathatja az átható pillantásával együtt. A korsót legszívesebben földhöz vágnám attól, ahogy a kislányokkal viselkedik. Az egyiknek még az arcán is végigsimít.
Kell egy cigi! Most azonnal! És egy vodka is!
- Conor ideadnád azt az üveget? - Bökök a fejemmel a vodka felé miközben újabb cigit halászok ki a dobozból. A füst most is nyugtató hatással van rám, a kezemben pedig a vodka végképp eloszlatja az idegességem. Ismét képes vagyok mosolyogni. És inni. Két felest is lehúzok mire megérzem megint a pillantását. Csak azért sem foglalkozom vele.
Launoval társalgok. Direkt hajolok hozzá közelebb és simítok végig a karján miközben egy lány huppan le Conor mellé. Nem igazán foglalkozok vele, egészen addig míg Conor rám nem üvölt és be nem mutatja. Alig fél percre rá már el is felejtem a nevét. Conor sem a szemeit hanem inkább a száját tanulmányozza, eléggé behatólag. Átkozott alkohol. Hová lesz tőle a józan ész? Hát oda, hogy Launo füléhez hajolva magyarázok és össze-össze nevetünk a hülyeségeinken. Igen az alkohol jótékony hatása. Persze az érzékeim még mindig ki vannak hegyezve a zöldszeműre akinek a hangjában, mintha dühöt vélnék felfedezni. Mégis profin végzi a dolgát. De érzem, hogy engem figyel. Tudom.
- Van egy szám amit most egy boszorkánynak szeretnék küldeni. Egy gyönyörű és átkozott nőnek aki per pillanat nem is bagózik rám. De tudom, hogy tudod, hogy neked szól - mormogja azon az elbűvölő hangján.
Igaza van. Azt hiszem tudom, hogy nekem szól. De ezért a boszorkázásért még kapsz…
Hátrafordulva ismét elveszek a tekintetében. Mosolyra húzza a gyönyörűen ívelt kívánatos ajkait és rámkacsint. Most már biztos, hogy a dal nekem szól. Lassú dallamok kúsznak a fülembe és alig várom, hogy énekelni kezdjen. Szerencsére nem kell sokáig várnom. Rekedten búgja a szöveget miközben farkasszemet nézünk. A cigi megint az ujjai közt füstölög a borba néha bele-bele kortyol. Tényleg hipnotizál.
Vonz.
Akarom.
Meg kell kapnom.
Muszáj.
Abban a pillanatban minden hazugságot elhiszek neki. Mindent amit énekel. Igaznak tűnik bár tudtam, hogy nem az. Hogy csak az ágyába akar cibálni. De én se akarok tőle többet, így hiszek neki, a dalának. Gyönyörű vagyok. A lányok sikítoznak utána, próbálják felhívni magukra a figyelmét de nem járnak sikerrel. Engem néz. Én pedig őt. Talán így kezdődik a legtöbb szerelmi történet. Talán. De ez a mese egészen másról szól köztünk. Kőkemény csata a semmiért. Hisz már most egy kamionnyi mérget mertem volna venni arra, hogy együtt töltjük az éjszakát. Mégis jól esett játszani az elérhetetlent. Elhitetni vele, hogy rám nem hat a belőle sugárzó nyers erő, energia, férfiasság és szexualitás. Éppen ezért fordulok vissza Launohoz. Tisztességtelen ez a húzás a részemről hisz igenis az ő gyönyörű zöld szivárványhártyáját akarom látni nem Launo jégkék szemeit. De azzal elveszíteném a harcot. Hogy miért küzdök? Én igazán nem tudom. De nem is ez a lényeg. Nem a tét számít. A győzelem amit mindennél jobban akarok. Launo is tudja, hogy nem véletlenül flörtölök vele ennyire nyíltan. Mosolyogva könyveli el, hogy csak egy báb a kezembe. Egy figura a táblán amit csatába indítok, de nem emel panaszt a dolog ellen. Élvezi a társaságom és jót szórakozunk. Viccesen kommentálja a színpadon történteket. Bár nincs is rá szükségem. Hisz érzem, hogy arra próbál kényszeríteni Niko, hogy ránézzek. A hátamba érzem a pillantását az első perctől fogva, miért lenne ez pont most másképpen? De nem adom meg az örömet neki. Bűvölj csak, bűvölj. Nem mész úgyse semmire.
Élvezem a játékot. Tudom, hogy kemény az ellenfél, de pont ettől lesz különös a hajnal mikor lelépek mellőle. Valahogy zsigerből érzem, hogy soha nem fogja kiheverni, hogy nem ő dob majd ki az ágyából hanem magamtól lépek le. Kihívtad magad ellen a sorsot Lia. De ha már a kihívás megtörtént nem léphetek vissza ugyebár. Ő kezdte a bámulásával. Viselje a következményeit. Vége a számnak, újabb szünet következik.
Egy.
Kettő.
Há…

- Hozz egy sört Launo - vág le pár eurót az asztalra Niko. Launo pedig azonnal felpattan az asztaltól. Valamiért nem mer ellentmondani neki.

rom…

- Érte még lecsuknak - vágódik le mellém dühösen. A hangja szinte mar. Féltékeny… Jót mosolygok magamban.
- Akkor nem vele kéne hozatnod a söröd. Mert együtt ülünk majd a sitten - vigyorgok az arcába majd rágyújtok.
- Direkt szórakozol igaz? - Hajol közelebb, a szemei szikrákat szórnak.
- Én? - Rebegtetem meg a szempilláim ártatlanul. - Soha - rázom meg a fejem tagadólag.
- Átkozott boszorka - súgja a szemembe nézve.
A dobos Mika épp elhaladna mögöttünk, de Niko elkapja a karját.
- Tartsd kordában a kisgyereket! Ami az enyém… - kezd bele fenyegetően.
- Ahhoz senkinek semmi köze - fejezi be Mika a mondatot majd vállon veregeti Nikot.
- Pontosan - bólint mosolyogva.
- Nem vagyok a tiéd - sziszegem a fülébe dühösen mikor Mika elmegy.
- De leszel - vágja rá magabiztosan és pofátlanul vigyorog.
Nem vitatkozom. Inkább a sörömhöz nyúlok. Conor még mindig a noname csaj szájából lóg ki.
Elcseszett egy este.
Launo is visszaér, Niko elé pakolja az italt a visszajáróval, majd közli, hogy mennie kell.
A francba. Gyorsan telefonszámot cserélünk. Hallom, hogy Niko morog mellettem de nem tud meghatni. Megkedveltem a srácot és szívesen találkozom vele amíg itt dekkolok. Egy pasi se szólhat bele mit tehetek meg és kivel, főleg nem a zöldszemű. Launot jól megölelgetem majd visszaülök a helyemre. Meglepődve veszem észre, hogy egy kosárnyi vörös rózsa van előttem. Kérdőn nézek a mellettem ülőre aki szélesen mosolyog rám.
- Szívesen - mondja.
- Miért kapom? És hogy? - Nézek rá. Na most megfogott.
- Gondolom nálatok is járnak körbe-körbe az éttermeken és a pubokon virágárus lányok. Én megvettem az összes rózsáját annak aki itt volt - mutat egy lány felé aki tényleg nem a tömeghez tartozik az öltözetét illetően. Nem csodálom, hogy szinte rohan ki a csehóból. - Bár honnan tudhatnád, épp a kölyökkel voltál elfoglalva - ráncolja össze a homlokát. - A nők szeretik a virágokat - húz ki egy szálat a kosárból majd végigsimít a szirmain aztán beleszagol. - De ha gondolod - kapja fel a fejét - elosztogathatom - mutat végig az őt bámuló tini lányok tömegén.
- Eszedbe se jusson. Az én virágaim - kapom fel a vizet, mire elmosolyodik és végigsimít a kezében lévő szállal az arcomon. - Köszönöm.
- Mint mondtam igazán nincs mit. A te szépséged ezekhez a halott virágokhoz képest… - mosolyog tovább, majd elharapja a mondat végét.
Ha szégyenlős szűzlány lennék azt hiszem elpirulnék a bóktól. Szerencsémre nem vagyok se szégyenlős, se szűz.
- Milyen? - Kérdezek rá vigyorogva.
- Majd írok egy dalt és megtudod. Előre nem lövöm le a poént - mosolyog tovább.
- Azt a dalt sose fogom hallani - mosolyodok el én is.
- Dehogynem - vágja rá gondolkodás nélkül miközben a virág szerepét az ujjai veszik át. Épphogy csak hozzáér az arcomhoz mégis felforr a vérem ettől az apró cirógatástól is. Nem értem mit művel. Azt se, hogy hogyan. De hagyom neki és élvezem.
Sokáig ülünk ott. Egymás szemébe nézve egyetlen szó nélkül. Mintha megállt volna az idő.
Hirtelen áll fel és indul el ismét a színpad felé.
Orvost! Elvesztettem a fejem.
Legszívesebben sikítanék, hogy igen, igen, igen!!! De nem teszem. Inkább iszom.
Ismét énekelni kezd de most rám se néz. Piszkosul idegesít. Nézz már rám- könyörgök magamba-, de nem teszi. A tini lányokat bűvöli a szemével. Hirtelen kapja le magáról a pulcsiját mire veszett sikítással felelnek a színpad előtt tolongók. Remek. Mutogasd csak a tökéletes hasad. A bőre hófehér, így még feltűnőbbek a hasán és a mellkasán lévő tetoválások. Az egyik pont az öve alatt tűnik el. Beindul a fantáziám elég rendesen. Érdekel, hogy meddig folytatódik… Kíváncsi nőszemély vagyok nem tehetek róla. Ahogy megfordul a lapockáján is felfedezek két tetkót és mintha a tarkóján is lenne valami de abban nem vagyok biztos hisz a haja eltakarja.
Megveszek érte. Szó szerint csorgatom utána a nyálam. Viszont most ő játszik velem. Ugyan azt a módszert választja amit az előbb én. Nem engem néz, nem velem foglalkozik, mintha ott se lennék. Az egyik szőke hajú lány arcát simítja végig aki ettől az apró érintéstől is majdnem összeesik. Én pedig felkapom a vizet. Ha már “kisajátított” magának és közölte mindenkivel, hogy az övé vagyok akkor ne hipnotizáljon más csajt.
Jól van Niko te akartad. Gyorsan lehúzok még két vodkát és egy cigivel a számba felállok.
- Hova mész Lia? - Válik el hirtelen Conor az azóta is ölében ülő lánytól.
- A pultra - vágom rá miközben továbbra is Nikot nézem.
- Inkább a pulthoz - kacag fel.
- Nem! Jól hallottad. A pultra megyek - fordulok sarkon és elszántan lépkedek a cél felé.
Nem érdekel a morgolódó nép akiket ellökök az utamból. Ismét érzem a pillantását a hátamba.
- Mit szólsz egy kis ingyen műsorhoz? - Kiabálok oda a csaposnak aki nem mellékesen a tulaj is. Legalábbis Launo ezt mondta.
- Mire gondolsz? - Néz rám vigyorogva.
- Kis figyelemelterelés - kacsintok rá és már pattanok is fel a pult tetejére, hogy megmutassam, hogy kell jó bulit csinálni.

Vonzalom és féltékenység. Veszélyes párosítás. Főleg ha még pár romantikus gesztussal is megfűszerezzük ezt a két fő összetevőből álló koktélt. Hisz ez a három összerázva, elvegyülve, akár egy párkapcsolat alappillére is lehetne. De mi van ha semmi sem az aminek látszik? Ha a célok, a vágyak, az érzések különböznek? Ha az ember temperamentuma elveszi a józan eszét? Ha csatává alakul az eddigi édes civódás? Ha egy veszélyes és őrült játék veszi kezdetét? Ki lesz a nyertes? Egyáltalán avathatunk győztest? Esetleg mindketten elbuknak? Hol a fehér zászló?
Hölgyek, urak azt hiszem már most békét kellett volna kötnie a hőseinknek. De nem tették. Szeretnek játszani, égni. A lángok már hevítenek. Melegetek van? Helyes…