4. Csábító

18+!!!

„Ha már nagyon nagy lánggal él a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés.”


Épphogy eldobom a kezemben füstölgő cigit valaki a karomra csúsztatja a tenyerét és megállít. Sikítani sincs időm, máris falhoz présel a feketébe öltözött alak.
- Mégis mit gondoltál hova a fenébe mész ilyenkor egyedül? - hallom meg a rekedt hangot, ami most dühösen csendül fel. A lámpa fénye, amint elmozdul, rávilágít az arcára. Azonnal megnyugszom. A szemeiben mérhetetlen düh csillog, mégis olyan csodálatos a pillantása, hogy úgy érzem még a tekintetével is képes simogatni. A dohánnyal kevert parfümillat az orromba kúszik és ismét az ájulás szélére sodródom. Össze kell szedni magam. Most azonnal!
- Haza - suttogom bűnbánóan miközben a káprázatos zöld szemekbe nézek.
- Megmondtam, hogy várj meg - suttogja kicsit megenyhülve miközben még mindig a falhoz préselve tart. A tenyereit a téglának támasztja a fejem két oldalán és valami hihetetlen magasból tartja fogva a pillantásom. Nem bírok másfele nézni. Élvezem, hogy a teste melege felém árad, az illata eltelíti a tüdőm. A gyomrom görcsbe rándul és nem tudom mit kéne tennem vagy mondanom.
- Sajnálom - bököm ki végül, mire elmosolyodik.
- Gyere - nyúl a kezem után.
Hogy a fenébe öltözött fel és ért utol ilyen gyorsan? Úgy néz ki nem áll szándékában visszamenni a Sánta Medvébe. A gitárja a hátán lóg, a sapkája pedig teljesen a fejébe van húzva, épphogy kilát alóla. Az ujjainkat összekulcsolja. A keze most nem olyan meleg, mint mikor először hozzámért. Sőt, éppen ellenkezőleg. Olyan, hideg, mint a jégcsap. Mégis olyan természetes, hogy követem, hogy fogom a kezét. Nem szólunk egymáshoz csak megyünk egyenesen előre. Hirtelen fordul be az egyik utcába engem is maga után húzva.
- Nem erre lakom - szólalok meg mégis.
- Éhes vagyok - mosolyog rám.
- Értem - bólintok és tovább megyek. Nem tudom miért, de úgy érzem vele kell most lennem.
Egy gyorsétteremszerű helyen kötünk ki, ahol a személyzeten kívül senki sincs. A pincér régi ismerősként köszönti, majd felveszi a rendelésünk. Alig öt perc múlva már falatozunk is. Kissé zavar a csend, de a tekintete ami folyamatosan az arcom fürkészi megnyugtat.
- Elhoztad a virágokat - mosolyodik el hirtelen miközben a kosárra néz.
- Baj? - húzom fel a szemöldököm kérdőn mire még szélesebb lesz a vigyora és megcsóválja a fejét.
- Nem. Neked adtam őket - mondja.
- Akkor miért csodálkoztál azon, hogy elhoztam őket? - kíváncsiskodom, hisz tényleg nem értem mi ezen olyan meglepő.
- Sok lány elfeledkezik a virágokról - feleli gondolkodás nélkül.
- Sok lánynak veszel virágot? - kérdezem mosolyogva mire ő is elneveti magát.
- Viszonyítási alap kérdése. De három tucat rózsát, tíz perc után még soha senki nem kapott tőlem. Kivételes helyzetben vagy - mosolyog újra rám. Legalább őszinte. Jó pont.
- Akkor most meg kéne hatódnom? - húzom fel a szemöldököm ál komolyan.
- Hát minimum - vágja rá nevetve mire én is felkacagok. És nem bírom abbahagyni. Már a könnyeim is kicsordulnak mire egy zsepit nyújt felém önelégült vigyorral az arcán. - Azért ennyire ne sírj - kuncog fel mire újra kirobban belőlem a nevetés. - Érzékeny egy lány vagy - somolyog mikor megtörölgetem a szemem és némi oxigént préselek a tüdőmbe.
- Romantikus filmre nem szabad vinni, mert elérzékenyülök - nyújtom ki a nyelvem.
- Oké, akkor megnézünk valami mást - mondja halálosan komoly arckifejezéssel. - Mondjuk a kedvencem.
- Mi a kedvenced?
- A karácsonyi lidércnyomás.
- Nem rossz. Tipikus Burton mese.
- Te láttad? - kerekednek ki a szemei.
- Aham - bólintok. - De a Halott menyasszony jobban tetszett - rántom meg a vállam.
- Szerintem A karácsonyi lidércnyomás ezerszer jobb - morogja két falat között.
- Niko Koskinen - csattanok fel. - Ne akarj meggyőzni az igazadról, mert úgy sem fog sikerülni - sziszegem, de a megbúvó vigyorom nem tudom leplezni előle.
- Próbálkozni azért lehet - mosolyodik el majd lenyeli az utolsó falatot, megtörli a szája szélét és belekortyol az italába. Még mindig hatással van rám az a valami, ami belőle árad. Csak megcsóválom a fejem és én is belekortyolok a teámba. Nem tudom miért, de nem állok most le vele vitatkozni. Jobban érzem magam így csöndben, őt nézve. Senki nem zavar minket, ketten vagyunk. Folyamatosan egymás szemét nézzük, mintha némán próbálnánk megfejteni a másik legsötétebb titkait. Mintha Niko szemei árulkodnának róla, az életéről, a családjáról és mindenről, ami vele kapcsolatos. Bár így lenne… Fogalmam sincs mire gondol, mit érez, mire vár.
- Conor és te.. - kezd bele, de már előre tudom mit akar kérdezni.
- Conor olyan, mint a bátyám - vágok a szavába. - Sok a közös bennünk és pillanatokon belül megtaláltuk a közös hangot, mikor a szomszédságába költöztem.
- Értem. Meddig maradsz Helsinkibe? - teszi fel a következő kérdést.
- Nem tudom - csóválom meg a fejem. - Néha rám jön a mehetnék akkor összecsomagolok, repülőre ülök és irány valamerre - mosolyodok el.
- Már meg ne haragudj, de elég fiatalnak tűnsz. Nem kéne suliba járnod vagy valami ilyesmi?
- Tavaly befejeztem a gimit. Most pedig keresem az utam - felelem a következő kérdésére.
- Még csak tizenkilenc éves vagy? - kerekednek ki a szemei.
- Igen - bólintok somolyogva. - Miért te mennyi idős vagy? - kérdezem.
- Huszonöt - mosolyodik el.
- Ó szóval kislánynak tartasz nagypapi? Értem én - vigyorgok.
- Nem a korodtól függ, hogy kislány vagy-e - magyarázza somolyogva.
- Akkor mitől függ? - húzom össze a szemöldököm, miközben rámosolygok.
- A tapasztalatok, a sebek, a pofára esések, ilyesmi…
- Egyszer elvágta egy kagyló a tenyerem - mutatom felé a kezem, amin a mai napig látszódik egy apró heg. - Sebnek megteszi - vigyorgok.
Nem szól többet hozzám csak mosolyog. Én sem mukkanok meg. Nincs értelme. Fogalmam sincs hogyan tovább. Mi lesz, avagy mi nem lesz. Csak tanulmányozom az arcát, a szemeit. Végignézem, ahogy fizet, felemelkedik, felsegíti rám a kabátom, majd ő is összeszedi a cuccait.
- Jó éjt kedveseim - búgja a pincérlányok felé az ajtóból, akik szinte a bugyijukba olvadnak ettől az átlagosan unalmas három szótól is. Én meg csak markolom a kosaram, amiben a tőle kapott virágaim vannak és követem. Nem tudom hova visz. Nem is érdekel csak az, hogy fogja a kezem és határozottan tart valamerre. Alighogy eldobja az egyik cigijét, gyújtja is meg a következőt. Láncdohányzás felső fokon. Az éjszaka csendje megnyugtat. Olyan, mintha a sötétség vigyázna rám. Bár valljuk be nem életbiztosítás egy vadidegen, misztikus és kiszámíthatatlan pasival sétálgatni, ráadásul azt se tudni, hogy merre, egy ismeretlen városban. Azaz csak számomra ismeretlen, hisz ő itt lakik. Mégis bízom benne. Őrültség? Az! Határozottan az, hisz nem tudhatom, hogy nem- e ébredek reggel majd egy jéggel teli kádban, a belső szerveim nélkül. Lehet, hogy egy pszichopata gyilkos és én mégis itt vagyok vele, kérdés nélkül követem.
Egy csendesebb környékre érünk. Valami magas épület áll az utca végén. Olyan, mint egy torony. Messziről ki lehet szúrni. Félelmet keltő hely, mégsem bírom levenni róla a szemem. Az épületek felé magasodik, tekintélyt parancsolva a köré épült békés, kertes családi házaknak. Hülyeség… Hogy is parancsolhatna tekintélyt egy torony? Lia, Lia, hogy gondolhatsz ennyi ostobaságra? Egyre közelebb kerülünk a monstrumhoz, én pedig tovább morfondírozom. Ha igaz a legenda, akkor így bírom elképzelni Dracula kastélyát, Romániában. Vajon él ebben az épületben valaki?
A választ a kerítés elé érve meg is kapom. Ó, hogy az a…. Nem tudok megnyikkanni. Niko a kulcsát a kapuba illeszti majd simán elfordítja és beljebb tessékel. Én csak nézem a hatalmas tornyot amiben a mellettem álló férfi él.
- Otthon édes otthon - sóhajt fel majd elindul a kikövezett úton, ami a bejárati ajtóhoz vezet. A lábam a földbe gyökerezik. Ilyen nincs. Hogy élhet valaki itt? És fóliák vannak az ablakon? Vagy hallucinálok? Lehet, hogy rosszul látok…
- Nem jössz? - Fordul felém mosolyogva.
- Te itt élsz? - Kérdezem két oktávval magasabb hangon.
- Aham - bólint és úgy néz rám, mintha elment volna az eszem. Látom rajta, hogy nem érti min vagyok ennyire kiakadva.
- Ez egy torony - bököm ki.
- Igen. Műemléknek minősül - húzza ki magát büszkén miközben végigsimít a téglákon. - Gyere már, hideg van itt - nyúl a kezem felé.
Nem tudom mit tegyek. Megrémiszt ő, a tornya és minden, ami vele kapcsolatos. Mély levegőt veszek. Egyszer élünk ugyebár… A lábaim nehezen bírom mozgásra. Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy belépjek erre a szörnyű helyre. Biztos kínoztak itt embereket, lehet, hogy a szellemük itt ragadt. A picsába, nem is hiszek a szellemekben. És vajon mi lehet odabent? Nem, én ezt nem akarom tudni! Conor, miért adtál ennek a pasinak a kezébe? Ó bassza meg! Az ujjaink összekapcsolódnak, a zárak megadják magukat a ház tulajdonosának és kinyílik az ajtó.
- Légy üdvözölve - mosolyog rám miközben betol a küszöbön, majd felkapcsolja a villanyt és bezárja az ajtót. Udvarias akar lenni mikor előre enged, én mégis félholt leszek. Azt várom, hogy egy hatalmas szőrös patkány rohan el a két lábam közt. Nem merek felnézni, de a kíváncsiság nagy úr. Az állam a padlón köt ki. Nem akarok hinni a szememnek. Tipikus legénylak is lehetne. Sehol egy kínzószerszám, vagy cella. Határozottan nem erre számítottam. Ismét bebizonyosodott, hogy túl élénk a fantáziám. Oké a szeméthalom és lefóliázott ablakok meghökkentenek, de ezeket leszámítva egész otthonos a háza.
- Miért zárod ki a fényt? - nézek hátra a vállam felett még mindig az ajtóban állva, kabátba, cipőbe, a rózsáim kosarát szorongatva.
- Nem szeretem a napfényt - vonja meg a vállát. - Bocs a kupiért kulta, de tegnap volt egy kis buli és nem volt időm takarítani - somolyog miközben leteszi a gitártokot a sarokba, olyan óvón és féltőn, mintha glicerint szállítana benne.
Én is lepakolok és beljebb merészkedek. Fejem merném tenni arra, hogy itt hetek óta nem volt takarítva. Az ízlése… Na igen, az elég különleges.
A színekben a fekete, bézs és a sötétlila dominál. Legalábbis a nappaliban mindenképp. Különböző ostoba tárgyak hevernek a polcokon. Minek neki egy táncoló Elvis? Istenem. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Hihetetlen az egész. Porosodó könyvek hevernek mindenfelé, pár levetett ruhadarab, üres sörösüvegek tömkelege szerteszét. A dohányzóasztalon lévő hamutálból, szinte kicsordulnak a cigi csikkek.
- Őrület - suttogom magam elé meredve. Mintha mindent gyűjtene. Főleg a könyveket és cd-ket na meg bakelitlemezeket…
- Kérsz valamit inni? - hallom meg a kiabálását. A hang irányába indulok. Mily meglepő a konyhabútor is fekete. És úszik a mocsokban. A mosogató tele van. Niko a hűtőből lóg ki. A tartalmát megpillantva arra következtethetnék, hogy masszív alkoholista a srác. Sör, bor, whiskey, jéger, tequila, abszint és ki tudja még mi. Kaja, na az nem sok van…
- Egy pohár bor jó lesz - somolygok.
Kikap egy teli üveget, tölt két tisztának tűnő pohárba majd az egyiket a kezembe adja. Az egyik fiókba kezd matatni, majd diadalittas arckifejezéssel egy zacskót vesz elő. Fél perc alatt betekeri a füvet. Nem botránkozok meg a dolgon. Miért is tenném?
Élvezettel fújja ki a marihuána füstjét. A szaga azonnal fejbe kólint. Az arcát a plafon felé fordítja miközben karikákat fúj és elvigyorodik. Csak most döbbenek rá, hogy megbabonázva nézem minden egyes mozdulatát, a gyönyörű csókolni való ajkait, amin kiszivárog a sűrű füst, a tökéletes arcvonásait, a hófehér bőrét, a nyaka ívét. A szempillái alól les rám miközben felém nyújtja a cigit. A bőrünk összeér, a kezem megremeg. A zöld szemek fogva tartanak. Csillog bennük valami veszélyes, bűnös és vad dolog. De ott van a vágy is. Én is vágyom rá. Olyan erotikusan szívok bele a cigibe, amennyire csak tőlem telik. A nyelvem körbe-körbe táncol a résnyire nyitott ajkaim közt. Játszom a füsttel és nagyon úgy tűnik, hogy nem csak a füsttel, de Niko idegrendszerével is. Visszanyújtom neki az égő rudat és belekortyolok az italomba.
Az üveg tartalma fogy, a marihuána ég anélkül, hogy mi megszólalnák. Mégis pattognak a szikrák. Figyeljük a másik minden egyes rezdülését. Újabb üveg bort végzünk ki. Érzem a bódulatot. Szállok, lebegek lélekben, de valami mégis a földön tart. Ő tart a földön. A bor egyetlen cseppje véletlenül nem a számban landol. Végigszalad az ajkaimon majd a dekoltázsomban eltűnik. A tekintetemmel követem az útját majd felnézek. Ijedtemben egy lépést hátrálok, Niko fölém tornyosodva áll és úgy kap a derekam után, mint egy eszeveszett őrült. Azt hiszem ennél jobban nem is lehetne leírni. Mindkettőnkbe elpattan az húr. Lábujjhegyre tornázom magam miközben a vaskarok a kemény férfitesthez préselnek. Még meg is emel picit, hogy könnyebben áthidaljuk a fejnyi magasságkülönbséget. És végre találkoznak az ajkaink. Órák óta szomjazom a csókjára és most megkapom. Vadul faljuk a másik ajkait, érzem a szorítását, a szenvedélyét. Önkéntelenül nyögök fel, mikor végigsimít a hátamon és a fenekembe markol. A nyelve a számba hatol miközben a pultra tesz. A lábaim a dereka köré fonom, a tenyerem a pólója alá csúsztatom és a meztelen bőrét kezdem simogatni. A testem felhevül, szinte ég, pedig alig ért eddig hozzám. A felsőm gyors mozdulattal szedi le rólam majd újra csókolni kezd. Imádom az ízét érezni a számban. Semmihez sem fogható. A szenvedély lángjai kívülről, belülről nyalogatják a testem. A kéj vadul vágtat végig minden porcikámon, mikor a melleim kezdi masszírozni. Én sem maradok adósa, szemtelenül nyúlok a lábai közé, hogy nadrágon át simogassam a már így is kőkemény férfiasságát. Kapkodva vesszük a levegőt, a szívünk ki akar ugrani a mellkasunkból, miközben szó szerint remegünk a beteljesülésért. Volt már pár pasival dolgom, de hozzá foghatóval még soha. Egy forró, remegő, kielégülésért reszkető massza leszek a kezei közt, miközben halkan nyögdécselek és élvezem az érintéseit. Az egész testem egy hatalmas erogén zónává válik. Ezt eddig csak ő tudta kiváltani belőlem. Bárhol ér hozzám úgy érzem rögtön elélvezek. A fogai a nyakam bőrébe vájnak majd finoman szívni kezdi. Holnap nyoma lesz ugyan, de kit érdekel? A körmeim a hátába fúródnak, nehogy csak én legyek megjelölve… Halkan felszisszen, ahogy cseppet sem finomkodva végighúzom a körmeim a gerince mentén egészen a csípőjéig, majd vigyorogva a szemembe néz. Az őrült vad vágy még mindig ott csillog a szemében. Lassan közelít a szájával az enyémhez, a gyomrom megremeg mikor az alsó ajkam a szájába szívja. Szinte felfal és magába olvaszt. Izzik a testem miközben az övét kezdem kioldozni, hogy hozzáférhessek a legnemesebb testrészéhez. A farmer a bokájáig hullik, a pólóját áthúzom a fején majd kicsit arrább kényszerítem és lehuppanok a pultról ahol eddig helyet foglaltam. A nyelvem mindenhol ízlelni akarja a testét és nem habozok megadni magamnak mindent amire vágyom. Látszólag ő is élvezi, ahogy a kissé sós mégis puha bőrét kóstolgatom. Nem érdekel, hogy lehetséges, hogy fájdalmat okozok neki, mikor finoman a mellbimbójába harapok de látszólag inkább élvezi a durva kényeztetést. Az állati ösztönök eluralkodnak rajtam mikor meghallom, hogy mély morgás tör fel a torkából, amikor a köldökébe csókolok. Az ujjai a hajamba siklanak majd belemarkol. Picit fáj, de az élvezetem sokkal nagyobb annál, hogy foglalkozzak ezzel. A bokszertől pillanatokon belül megszabadítom így végre teljes pompájában láthatom a tökéletes, kicsit vékony, szálkás de mégis erős férfitestet. Lenyűgöz a látványa. Egyszerűen gyönyörű. Miért is ne lehetne egy férfi gyönyörű? Hülyeség. Ő határozottan az. Minden porcikája olyan, mintha egy hófehér márványtömbből lenne kifaragva. Hibátlan az egész teste. Valljuk be a méretével sincs semmi probléma. Sőt…
Nem bírom ki, hogy végig ne futtassam rajta az ujjaim. Kőkeményen meredezik felém. Csillogó szemekkel nézek fel rá miközben az ajkaim közé veszem a férfiasságát. Csak a nyelvem hegyével játszom vele eleinte, nem akarom elkapkodni. A levegő a tüdejében reked, a szemei kikerekednek miközben azt figyeli, mit is művelek a legnemesebb testrészével. A hasát simogatom miközben fokozatosan egyre mélyebben tüntetem el a számban. Próbálom az egészet az ajkaim közé venni miközben a nyelvemmel is végigcikázom rajta. Hangosan zihál, a feje hátrabicsaklik miközben szorosan lehunyja a szemeit.
- Ahhh - nyög fel miközben megint a hajamba markol. Élvezem, hogy kínzom, hogy ilyen élvezetet okozok neki. De tudok ennél még többet is… El akarom kápráztatni, az ágyban, pontosítva a konyhában. Aprókat nyelve ingerelem tovább mire kipattannak a szemei. A tekintete az enyémbe fúródik miközben megfeszül. Látom, hogy küzd az élvezet ellen, ami magával akarja sodorni. Hirtelen nyúl a karom alá és talpra állít. Kacér mosolyra húzódnak az ajkaim mikor a szemébe nézek, a tenyerem az arcára simul miközben ismét a konyhapulton kötök ki. A még rajtam lévő ruhadarabokat szinte letépi rólam majd kissé erőszakosan terpeszbe feszíti a lábaim. A fogaival a combjaim harapdálja, majd a nyelve rátalál a legérzékenyebb pontomra. Lassan futtatja végig a nyelvét a nőiességemen. Semmi kétség, tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember lánya elveszítse a fejét. Az ajkai a már cseresznyévé duzzadt pontom ízlelgetik. Simán a fogai közé veszi, és a nyelve hegyével kezdi pöckölgetni. Hangos sikoly tör fel a torkomból, most rajtam van a sor, hogy a hajába markoljak és még közelebb húzzam a fejét a testemhez. Érzem, ahogy a hátam ívbe hajlik, a hajam sátorként omlik hátra. A csukott szemeim előtt fények villódznak fel miközben az egész testem remeg. Csillagokat látok, szó szerint attól amit művel. És ő is tudja fokozni azzal, hogy a két ujja közé veszi az egyik mellbimbóm és finoman morzsolgatni kezdi. A másik keze ujjai a testembe siklanak. Megremegek, felnyögök és hagyom, hogy magával ragadjon a hév. Zihálva élvezek el. Nem kapok levegőt és nincs időm visszatérni a Földre a mennyországból. Niko feláll és szenvedélyes csókban részesít. Muszáj belé kapaszkodnom ugyanis az ájulás határán vagyok. Nem tudom, hogy az oxigénhiány, az illata, az extázis vagy csak a lénye okozza-e ezt de nem is érdekel. Ellentmondást nem tűrően tolja át a nyelvét a számban én meg csak hagyom, hogy mindenhol megízleljen. A tarkóját cirógatom miközben csókolózunk. A nyelvén a saját ízem érzem és persze az övét. Megőrjít… Egyre követelőzőbb és kiéhezettebb lesz, szinte tépi a szám, a mozdulatai kicsit kapkodóvá válnak. Már ő is vágyik az orgazmusra, amit eddig csak én kaptam meg. A pult szélére csúszom majd szélesre tárom a combjaim, hogy szabad utat engedjek neki. Az egyik keze a csípőmre siklik, míg a másikkal a combomba markol és tövig a testembe nyomul. Felhördül az érzéstől, hogy bennem van és kitölt, én pedig hangosan nyögéssel adom tudtára mennyire élvezem, hogy végre egymáséi lettünk. Leírhatatlan érzéseket kelt bennem mikor mozogni kezd, lassan mégis erőteljesen. Teljesen kihúzódik belőlem, hogy aztán újra és újra felnyársaljon. Minden egyes lökésnél belenyögök a csókunkba. Simogatom, markolom, karmolom és csókolom, ahol érem miközben egyre vadabb tempót kezd diktálni. Az ő kezei sem tétlenkednek, birtokolnak, belém marnak, elvesznek mégis vigyáznak rám és olyan élvezetet okoznak, mint eddig még soha semmi és senki. Hol gyengéd, hol olyan, mint egy igazi vadállat, egy ősember. Nem érdekel, hogy több helyen belém mélyeszti a fogait, hogy a melleimet cseppet sem finoman markolássza, hogy holnapra valószínűleg több helyen is vörösen fognak virítani az ujjai nyomai, a bőrömön. Csak érezni akarom, hogy összekapcsolódik a testünk, hogy egyek vagyunk és izzunk, lángolunk a vad eszeveszett szenvedélytől. Nem vagyunk urai a cselekedeteinknek. Fel se fogjuk már mit teszünk. A fájdalom és a kéj, amit egymásnak okozunk egyszerű és tökéletes robbanószert alkot bennünk. Fel se fogom, hogy mennyire mélyen vágom az izzadt hátába a körmeim mikor a csúcsra érek, vele együtt. Csak a sikolyom visszhangzik a konyha csempéjéről és az ő hörgése, miközben olyan mélyen furakszik a testembe, amilyen mélyen csak lehetséges. Hallom, hogy dübörög a szívverésünk és azt, hogy hogyan kapkodunk levegő után. Remegek és remegek a karjai közt, amik most gyengéden fonódnak körém. Az ő izmai is rendre görcsbe rándulnak. A vállgödrömbe temeti az arcát érzem az édes és forró leheletét a bőrömön. Úgy szorítom magamhoz, mint egy kislány a kedvenc játékát elalvás előtt miközben apró puszikkal szórom tele a bőrét.
- Ez annyira… - kezdek bele de a szám ki van száradva és nem is tudom igazán, hogy fejezzem be. Nem, erre nincsenek szavak. Nem lehet leírni azt, amit az előbb műveltünk.
- Isteni volt - mosolyodik el majd felemeli a fejét és a szemembe néz. A csókjaitól duzzadt ajkamra édes csókot lehel, majd elmosolyodik. Finoman cirógatja végig a derekam vonalát. - Szomjas vagyok - motyogja majd a borosüvegért nyújtózkodik, de az istenért se engedne el. Nagy kortyokban dönti magába a megszerzett italt miközben végig a szemembe néz. Patakokban folyik végig rajtunk az izzadtság. Szórakozottan futtatom végig az ujjam a mellkasa bőrén lévő tetoválás kacifántos mintáin. Vigyorogva figyelem, hogy hajol közelebb, hogy a számba csúsztassa a nyelvét így juttatva folyadékhoz a szervezetem. Bár nem elég ennyi. Az ujjait amik a palack nyakát szorongatják finoman megcirógatom miközben csókolózunk. Érti a célzást, elenged és a kezembe adja a még mindig hűs italt. Az egészet eltüntetem majd én húzom magamhoz, hogy becézgethessem az ajkait.
- Itt nem túl kényelmes - somolyog mikor ismét elválunk.
- Megteszi - futtatom végig a nyelvem az álla vonalán.
- Ezt már szeretem. Nimfomániás bestia. De tudok ennél jobb helyet is a folytatásra - suttogja érzéki, mély torokhangon a fülembe, majd finoman a fülcimpámba harap. Magamhoz térni sincs időm máris a kezembe van egy doboz cigi, egy újabb üveg bor, én pedig az ő karjai közt kötök ki. Lassan lépked velem a lépcső felé, látszólag meg se kottyan neki a súlyom. Nem úgy tűnik, hogy megerőlteti a szervezetét azzal, hogy ötven kilót felcipel a lépcsőn. Az egyik ajtót laza mozdulattal rúgja be. A hálószoba falai sötétbordó színben játszanak, de az egyik falat teljes egészében tükör borítja. Óriási franciaágy és két kis éjjeli szekrény adja a szoba berendezését. Na meg a hatalmas plazma tv, ami az ággyal szemközti falon van. A vörös szatén ágyneműt látva azonnal mosoly kúszik az ajkaimra. Igaza van, itt tényleg kényelmesebb lesz. Az egész szoba ontja magából az erotikát, és Niko semmihez sem fogható illatát. Szexre lett tervezve a háló, semmi kétség… Velem az ölében ül le az ágyra, majd úgy helyezkedik el, hogy a hátát az ágytámlának tudja vetni. Érzem, hogy ismét tettre kész, de azért még megvárom míg rágyújt egy cigire. Csak aztán fogadom magamba. Lassan, nagyon lassan. A szemei kikerekednek, látszik, hogy nem számított erre. Magamat is kínzom azzal, hogy milliméterről milliméterre engedem ki aztán be a férfiasságát a testembe. Óvatosan simogatom a mellkasát miközben végig a szemébe nézek. A cigi az ujjai közt füstölög, majd a szájába veszi, mélyen beleszív és az én ajkaimhoz emeli. Ismét megbabonáz az engem figyelő két csodaszép zöld szempár. Előveszem a legcsábosabb mosolyom és élvezettel szívom magamba a füstöt miközben továbbra is mozgok. Néha-néha rászorítok a titkos izmaimmal is a bennem lévő kőkemény testrészére, ilyenkor pedig mindig a tüdejében reked a levegő. Épphogy hozzámérve cirógatja a bőröm mikor apró köröket írok le a csípőmmel. Elégedetten mosolyog, miközben felváltva szívunk bele a cigarettába. Kígyóként tekergek felette, élvezem, hogy én irányítok és kiélvezek minden egyes pillanatot, amit vele tölthetek. A tenyerem a vállára támasztom és újra felemelkedek. A hátammal homorítok miközben visszaereszkedek rá így a melleim még jobban kidomborodnak. Nem is bírja tovább türtőztetni magát, az arcát közéjük fúrja majd felváltva kezdi nyalogatni a bőröm. Anélkül, hogy abbahagyná a melleim becézgetését nyomja el a cigit az éjjeliszekrényen lévő hamutartóba. Pillanatokon belül a hátamon találom magam, fölém tornyosul, a csuklóim a matracba szorítja a fejem fölött. Ő dominál. Lassan mozog, ugyan olyan lassan, mint én pár pillanattal ezelőtt. Tovább kényezteti a melleim, a nyakam és a vállam, miközben kitölti a bensőm. Érzem, hogy a villámok újból végigcikáznak a bőröm alatt. Életem végéig képes lennék ezzel a pasival az ágyban henteregni. Szeretkezésnek nem mondanám amit csinálunk, de biztos nem lehet jobb az sem… Minek is érzelmet vinni a dolgokba, ha anélkül is ilyen jó lehet valakivel a szex?
Újból magával ragad a gyönyör, ahogy a hátam ívbe hajlik a melleim a mellkasának nyomódnak. Nem hagyja abba a mozgást, inkább gyorsít a tempón. A lassú lökéseket újból valami vad és állatias ösztönök által hajtott tempó váltja fel. Egy dolog a fontos, hogy minél hamarabb felérjen a csúcsra, de ezzel együtt engem is magával sodor az örvény. Már csak nyöszörögni tudok, nincs többre erőm. A bőröm ég a perzselő csókjaitól és a cirógatásaitól. Végem van, Niko sem bírja tovább türtőztetni magát. Egyszerűen rám hanyatlik, az arcát a mellkasomra fekteti. Régi ismerősként üdvözlöm a remegést, ami nem csillapodik és mindkettőnket ráz folyamatosan. Kellemes zsibbadtság uralkodik el a tagjaimon. Egy ideig észre se veszem, hogy az ujjaim Niko hajába kalandoznak, csak akkor eszmélek fel mikor a könyökére támaszkodik és a szemembe néz. A tekintete most nagyon komolynak tűnik. Egy puszit nyom a számra, majd az arcom kezdi simogatni. Végig fogva tartja a tekintetem, szinte pislogni se merek, mert félek, hogy elmúlik akkor a varázs. Az ajkai édes mosolyra húzódnak, újabb puszikat zsebelek be. Egyet a hajamba, egyet a homlokomra, egyet az orrom hegyére, egyet-egyet a halántékomra, egyet-egyet az arcomra, egyet-egyet a szám két sarkába.
- Gyönyörű vagy - szólal meg hirtelen. A hangjától borsódzik a hátam. Annyira mély és szexi, hogy görcsbe rántja a gyomrom. Csak mosolygok. Újabb cigire gyújtunk rá, mellém heveredik én pedig hozzá bújok. A fejem a mellkasán pihen a szabad kezemmel ismét a tetoválásait rajzolgatom körbe, bár a kezem néha letéved a csípője finom mégis határozott ívéhez. Mindig is imádtam ha látszik egy pasin ez a “vonal“. Egyszerűen megőrülök érte. Az ő keze a hátamat cirógatja. Csendben fogyasztjuk el a bort, a cigit, néha komolyabb csókcsatába kezdünk, de ennél tovább egy ideig nem megyünk. Érzem, hogy fáradok, de a vágyaim is feltámadnak. Szerencsére az utóbbi a mellettem fekvő férfira is érvényes, így újból összegabalyodunk.
Nincs másra erőm a sokadik együttlétünk után, csak átölelni, lecsukni a szemem és aludni… Ez a pasi minden energiám leszívja.


A kémia… Bonyolult tudomány. Legalábbis az iskolában annak tűnik. Atomok, ionok, molekulák, egyenletek, képletek, kötések, reakciók, számítások, szerkezetek és kit tudja még mi…
De mi van akkor ha két ember kapcsolódik? Akár két nem stabil radioaktív elem. Sugárzóak. Veszélyesek. Károsak az egészségre, de próbálják megtalálni a stabilitást. De ha nem sikerül? Ha rosszul tárolják őket? Ó igen, akkor tömegeket képesek elpusztítani. Felrobbanhatnak és olyan energia szabadulhat fel, amit felfogni sem vagyunk képesek. A robbanás hatása még évek múlva is kihat, hogy pontosan milyen formában, milyen következményekkel azt senki sem tudja pontosan megmondani. Elméletek vannak. De mindenki tudja, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak nem mindig van köze egymáshoz.
A láncreakció elindult? Meg lehet még állítani? Vagy két olyan ember olvadt eggyé, akiknek soha nem lehet stabil szerkezetük, mivel alapjáraton instabilak? Robbanás veszélye fenyeget? A számláló elindult. Tik-tak, tik-tak….