23. Kérdezz, felelek!

"Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt?
Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort."


Az autóm nem vagyok hajlandó eladni, így a srácok turnébusza mögött haladunk Yvvel. A sors iróniája, hogy kicsiként gyűlöltem apámat azért, mert egy ehhez hasonló buszban éltünk és koncertről koncertre jártunk, most pedig önként és dalolva követek egy lényegében vad idegen pasast, aki szintén zenész, aki szintén turnén van, aki szintén egy buszban él. De még milyen buszban… Ahhoz képest, hogy nem olyan ismert Benék zenekara elég szép kis luxusjárművel közlekednek. Bőrkanapék, hűtő, tv ez meg az, olyan az egész belülről akár egy lakosztály a Hiltonban.
- Yv beteszed a kesztyűtartóban lévő Cd-t? - nézek a mellettem ülő barátnőmre, aki csak vigyorog bárgyún, de megteszi, amit kérek. Amint felcsendül a lemezen lévő első szám, összenézünk és egyszerre kezdünk el énekelni. A dalolászást Yv mobiljának csörgése zavarja meg. Alig fel percig tart a beszélgetés, majd Yvonne felém fordul.
- Előzz - adja ki az utasítást. Látom, hogy az előttem lévő busz, felgyorsul, nekem se kell több, azonnal a gázra taposok. A menetszél a hajamba kap, a sebesség csak nő és nő. Yv felnéz a koromsötét égre, amin csillagok millió világítják meg az utunk és elmosolyodik.
- Ott van Mira - bök az egyik égi tüneményre.
- Igen, ott van. És onnan vigyáz ránk - simítom a kezem a kézfejére. Egy pillanatra nézünk egymás szemébe, nem kellenek szavak, hogy tudjuk mire gondol a másik. Neki is itt kéne lennie velünk. Itt kéne bohóckodnia, énekelnie, drukkolnia, hogy leelőzzük a srácok buszát. Neki nem a föld alatt van a helye. A torkom szorongatja a sírás, de erőt veszek magamon. Nem omolhatok össze, mert akkor Yv is össze fog, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek.
- Mutassuk meg neki, hogy még mindig mi vagyunk a legjobbak - kacsint rám Yv, majd egyszerre gyújt meg két cigit, az egyiket a kezembe nyomja, a másikat pedig ő kezdi el szívni. Mélyet slukkolok a sűrű füstből, aztán oldalra rántom a kormányt és tövig taposok a gázra. Játszi könnyedséggel haladok el a fekete turnébusz mellett, a busz szélvédőjén át látom, hogy a zenekar összes tagja a sofőr mellett ácsorog és biztatják, hogy haladjon. Bájos mosollyal az arcomon mutatom fel a középső ujjam, mire Yv elneveti magát.
Mi megyünk innentől kezdve elől, énekelünk, cigizünk, néha hagyom, hogy a busz teljesen utolérjen, aztán megint elhúzok előlük. Többször megállunk Chicago-ig pihenni, az út hosszú és poros, a buszsofőrnek is kell némi alvás és nekem se árt. Bár néha Yv átveszi a kormányt, de tudom, hogy nem igazán szeret vezetni, így ez inkább az én feladatom. Olcsó, lepukkant útszéli motelekben szállunk meg. Yv, Ben, Pete és én egy szobán osztozunk rendre, Andy az énekes a vele lévő cicababákkal alszik, míg a dobos a buszsofőrrel oszt meg egy szobát. Az énekest négy lány is körbe zsongja, a motel falai papírvékonyak, így áthallatszik minden egyes sóhaj és nyögés. Pete hajnal háromkor megunja a szomszédban lévő orgiát és átdörömböl a falon, amitől én riadok fel. A hatalmas ökle majdnem átszakítja a gipszkarton falat, az ágy amin fekszünk rázkódik az ütések erejétől, pedig nem is az ágyat püföli.
- Nyugi - bújok hozzá álmosan motyogva és simogatni kezdem a széles mellkasát.
- Elegem van belőle. Miért nem bír a farkával? - sziszegi dühösen, mire felkuncogok.
- Aludj - puszilom meg a hozzám közelebb eső Batman jelet a vállán, mire hirtelen az állam alá nyúl és szenvedélyesen megcsókol. Az íze elbódít, érzem a testemben a bizsergést. Eddig pár ártatlan csókon kívül semmi nem történt köztünk, hogy miért azt nem tudom, hisz most is érzem, hogy kíván és én se vagyok ezzel másképp. De mindketten tudjuk, hogy most sem alkalmas sem a hely, sem az idő arra, hogy végre egymáséi legyünk, így a csók befejeztével hátat fordítok neki, ő pedig azonnal a hátamhoz simul. Érzem a fenekemnek nyomódó óriási vágyat, az egyik hatalmas tenyere a mellemen köt ki, míg a másik izmoktól duzzadó acélkeménységű karját a nyakam alá csúsztatja. Így ér minket az édes álom.

Berlinben újságírók hada fogad minket. Leena mosolyogva bújik hozzám, de tudom, hogy csak a címlapok miatt teszi. Pár fotós őrült tempóban kattintgatja a fényképezőgépét, adok néhány villáminterjút, de ki vagyok merülve. Csak le akarok pakolni a szállodában és aludni egyet a koncert előtt. Eero irányít minket, minden simán megy, pár hordár megy a csomagjainkért, minket pedig egy buszba terelnek, ami a szállodáig visz minket. Rajongók tucatja vár ránk a bejárat előtt, leállunk aláírást osztani, de nincs tíz percnél több időnk foglalkozni a hotel előtt ácsorgó lányokkal, az időbeosztásunk szigorú, Eeroból pedig kitör a hajcsár. Óraműpontossággal van minden leszervezve, nem csúszhatunk.
Leena persze egy percig sincs tekintettel rám, amint a szobánkba lépünk se szó se beszéd el foglalja a fürdőszobát és alig bírom rávenni, hogy másszon ki a zuhany alól, ugyanis én is szeretném lemosni magamról az út porát és aludnom se ártana.
- Nem hiszem el, hogy nem tudsz tíz percet várni - támad nekem, mikor már hatodszorra szólok rá, hogy hagyja abba a szépítkezést, ugyanis fáradt vagyok és én is le akarok fürödni.
- Már másfél órája beköltöztél! Én jövök - csattanok fel.
- Nő vagyok ha nem tűnt volna fel - sziszegi a képembe.
- Szarok rá - vágom a képébe, majd kihúzom a fürdőszobából és bevágom az ajtót, hogy aztán kulcsra zárva végre le tudjak tusolni.
Az idegeim pattanásig feszítette a repülőn. Mindenbe belekötött. Ő akart az ablak mellett ülni, mire természetesen belülre engedtem. Persze amint leült mellém az egyik lány, aki kísér minket azonnal meggondolta magát, így az egész sornak fel kellett állnia, hogy én kerüljek az ablak mellé és ő közém és Cynthia közé tudjon ülni, hogy véletlenül se beszélgethessek rajta kívül mással. Aztán tíz perc alatt sikeresen kiütötte magát, ugyanis egy rakat vodkát lehúzott mondván, nem bírja a repülést és kell valami, ami megnyugtatja. Sikerült úgy berúgnia, hogy teljesen kidőljön és öntudatlanul horkoljon a vállamon. Cynthia szánalommal teli pillantásokkal méregette a hortyogó alkoholtól bűzlő nőt, majd mikor biztossá vált, hogy az egész utat végig fogja aludni, beszélgetni kezdtünk. A nevén kívül eddig semmit nem tudtam a szőke hajú lányról, aki a világ minden pontjára követ minket, de kiderült, hogy nem buta és nem is ribanc, egyszerűen csak szereti a zenénket és nem akar kihagyni egyetlen koncertet sem. Értelmes és kedves lány, ami bevallom nagyon meglepett. Azt hittem csak egy buta önjelölt rocksztár feleség, aki arra megy, hogy ágyba bújhasson valamelyikünkkel, de mint kiderült szó sincs erről. Egyszerűen csak szeret minket és úgy gondolja, hogy támogatnia kell a bandát a jelenlétével.
Az út végén Leena sikeresen magához tért, pont abban a pillanatban mikor Cynthia egy vicces gyerekkori emlékét osztotta meg velem és mindketten hangos nevetésben törtünk ki a történet végén. Természetesen a drága barátnőm nem bírt magával és azonnal szerencsétlen lány torkának ugrott. Életemben nem égett még ennyire a pofám, az egész repülő az ő rikácsolásától zengett. Konkrétan megfenyegette szerencsétlent, mert szóba mert állni velem, hogy kinyomja a szemét, ha még egyszer rám mer nézni. Az egyik légi utaskísérő lépett mellénk, hogy rászóljon, viselkedjen, mert zavarja a többi utast, mire őt is fennhangon elküldte a picsába. Mad mentette meg a helyzetet, Cynthiával pillanatok alatt helyet cserélt, majd megragadta Leena csuklóját és halkan kiosztotta. Nem tettem semmit, nem szóltam egy szót sem, amitől Leena még inkább kiborult és minden szemét bunkónak lehordott engem is és Madet is, azután pedig tüntetőleg nem szólt hozzám. Ő ezt büntetésnek szánta azt hiszem, én mégis áldásként éltem meg.
Az egész testem remeg az idegtől az emlékek hatására, miközben a forró vízcseppek a hátamra hullanak, aztán végigfolynak a testemen és kicsit megpróbálnak ellazítani, de nem érik el, hogy teljesen megnyugodjak. Ordítani tudnék vele, kitekerni a nyakát, vagy csak egyszerűen kidobni a szállodai szoba ablakán. Nem akarom, hogy itt legyen. Az idegeimre megy. Az öklöm a csempébe verem, hogy levezessem a dühöm, de nem megyek semmire vele, csak azt érem el, hogy felszakad a bőr a kezemen.
- Picsába - sziszegem, mikor a meleg víz a sebbe folyik és csípni kezd. Gyors mozdulatokkal csutakolom le magam, majd elzárom a csapot és egy törölközőt tekerek a derekam köré. Gyorsan megborotválkozok és fogat mosok, majd belebújok az alsógatyámba és a hálóba vonulok. Elhúzom az összes sötétítőfüggönyt és bedőlök az ágyba. Percekig nézem a plafont, aztán az oldalamra dőlök. Hallom ahogy nyikorog az ajtó, majd besüpped mellettem a matrac. Leena a hátamhoz simul és a mellkasomra tapasztja a tenyerét, majd simogatni kezd.
- Hagyj békén - mordulok rá, mikor az ujjai a bokszerem széléhez érnek.
- Ne legyél már morcos - súgja a fülembe, majd a nyelvét végighúzza a nyakamon, de most nincs kedvem hozzá. Utálom, hogy mindig mindent egy gyors menettel akar elintézni.
- Aludnom kell - kapom el a csuklóját, amivel ismét a bőröm kezdi simogatni. - Fáradt vagyok! Koncertünk lesz holnap, ma pedig még interjút kell adnom, nem érted meg? - sziszegem dühösen. Nem hiszem el, hogy valaki ennyire nem tud tekintettel lenni a másikra.
- Kapd be - vág hozzám egy párnát, majd sértődötten kivonul a hálóból. Pár perc múlva hallom, ahogy a lakosztály ajtaját is bevágja maga mögött. Van egy tippem, hogy a bárba megy le inni, esetleg keres egy dílert, hogy némi kábítószerhez jusson. Aztán persze ki tudja… Lehet, hogy itt Németországban is van valami cégvezető, akivel ha ágyba bújik munkát kap. Nem tudom, de ha őszinte akarok lenni nem is érdekel. Aludni akarok és ha szerencsém van Liáról álmodni…

Kábultan ébredek fel. Az agyamra telepedő homályon át érzékelem, hogy valaki van a szobámban, valaki halkan járkál és elhúzza a napfényt kizáró függönyöket.
- Niko ébredj - suttogja Katja, majd az ágyam szélére telepszik és finoman végigsimít a vállamon.
- Még egy kicsit hagyj - dünnyögöm és a fejemre húzom a takarót, hisz ha én nem látom őt, akkor talán ő se lát engem.
- Niko, öltöznöd kell - kuncogja Katja és lehúzza a fejemről a leplet.
- Nem akarom. Álmos vagyok - nyüszítek.
- Olyan vagy, mint egy nagyra nőtt gyerek. Hol van Leena? - kérdezi halkan.
- Nem tudom, nem is érdekel - fúrom az arcom a párnába.
- Megint összevesztetek? - suttogja.
- Már csak összeveszni tudunk - fordulok felé.
- Sajnálom - simogatja meg az arcom. - De muszáj kimásznod az ágyból, ha nem akarod, hogy Eero őrjöngeni kezdjen.
- Ő küldött? - dörzsölöm meg a szemem, hátha ki tudom űzni belőlük az álmot.
- Nem, Aleksi. Azt mondta én fel tudlak kíméletesen is ébreszteni - mosolyog rám. - Mit csináltál már megint a kezeddel? - kapja el finoman a csuklóm, majd a sérült bőrfelületen gyengéden végigsimít.
- Kötözködött a fürdőszoba csempéje - mosolygok rá, de Katja csak megcsóválja a fejét, majd eltűnik a fürdőbe. Némi alkohollal és egy adag vattával tér vissza. A kezem az ölébe húzza és letörölgeti a bőrömre száradt vért. Olyan óvatosan ér hozzám, mintha porcelánból lennék, annyira figyel, hogy véletlenül se okozzon fájdalmat, annyira rendes velem, velünk, pedig neki aztán tényleg nem lehet könnyű egy csapat bolond rockzenész mellett élni.
- Aleksi szerencsés balfék - sóhajtok fel, mire Katja egy hatalmas mosolyt küld felém.
Irigy vagyok a barátomra. Ez a csodás, kedves, mosolygós, gyengéd nő a felesége. Mindig mellette van, szereti és gondoskodik róla. Én is erre vágyom. Én is ezt akarom.
- Öltözz - simogatja meg az arcom Katja, majd egy puszit nyom a homlokomra és kivonul a hálóból.
Az egyik német zenetévéhez megyünk először. A buszból kiszállva elvakít a délutáni napfény így felcsapom a napszemüvegem és így nézek körbe. Sikítozó lányok és újságírók hada vár minket az épület előtt. Négy testőr azonnal körbevesz minket, bár nem értem minek, hisz Mad egy két ajtós szekrény méreteivel vetekszik, nem hiszem, hogy bárki is kárt tehetne benne. Eero a sarkunkban lohol, nincs időnk a rajongókra szerinte, fél perc alatt az üvegajtók mögé tuszkolnak minket. Katja és Aleksi kézen fogva haladnak a stúdió felé, mire a körülöttünk lebzselő hölgyek száját ábrándos sóhaj hagyja el. Szeretnének Katja helyében lenni…
Pár sminkes azonnal letámad minket amint az emeletre érünk, hogy némi púdert kenjenek az arcunkra, nehogy véletlenül is csillogjon a homlokunk a felvételeken. Mad hadakozik pár pillanatig, utálja, ha valaki egy púderes ecsettel közelít felé, a többiek viszont némán tűrnek. Egy asszisztens mellénk lép, miközben szépítenek minket és elsorolja mi a menetrend. Semmi dolgunk nincs, át se kell olvasnunk semmit, Eero már ezt is elintézte helyettünk. Csak be kell menni mosolyogni és válaszolgatni, amire pár perc múlva be is következik. A menedzserünk és Katja a színfalak mögül figyelnek minket. Besétálva a díszletbe azonnal kezet fogunk a sráccal, aki az interjút készíti velünk, pár ember eligazítja rajtunk a mikroportokat, aztán minden és mindenki a helyére kerül, mi pedig azonnal belecsapunk a lecsóba a felkonferálás után.
- Mennyi ideig maradtok nálunk? - mosolyog Daniel ránk, miután felolvassa az első kérdést a lapjáról.
- Berlinben csak holnap utánig, aztán megyünk tovább Münchenbe majd pedig Hamburg következik - adja meg a választ Mad.
- És, hogy érzitek magatokat nálunk?
- Szuperül, a rajongók csodálatosak és a sör isteni - vigyorog Mika.
- Csak a sörre tudsz gondolni - nevetek fel.
- Mert te nem - szól vissza.
- Témánál is vagyunk. Többen azt terjesztik rólatok, hogy problémátok van az alkohollal és a drogokat sem vetitek meg. Mi igaz ebből?
- Semmi - csóválja meg Aleksi vigyorogva a fejét.
- Pedig több madárka azt csicseregte, hogy az előző turnétok alkalmával többször is elfajultak a bulik a szállodában és hobby szinten amortizáltátok le a szobáitokat - mosolyog Daniel.
- Oké, előfordult párszor, hogy kicsit többet ittunk a kelleténél, ezzel levezetve a feszültséget. A bútorok meg… Hát… Útban voltak - nevetek fel.
- Nincs ezzel semmi baj szerintem. Nem dobáltunk ki semmit az ablakon, párszor disznóólat csináltunk és hangoskodtunk, de ez nem olyan nagy cucc - von Jari vállat.
- A kábítószerrel meg sose volt problémánk - teszi hozzá Mika.
- Niko tudjuk, hogy te írod a szövegeket, de a többieknek mennyi beleszólása van a dologba? - néz rám a riporter.
- Semennyi - kuncogok. - A szövegek az enyémek. Ha készen kapnék valamit azt nem tudnám előadni, mert nem az enyém lenne. Persze néha van, hogy a fiúk besegítenek, vagy egy kész szöveget együtt átvariálunk, de a munka oroszlánrésze ilyen szempontból az enyém. A többiek a zenei részhez értenek. Le van ez osztva - mosolyodok el.
- Ki inspirál titeket?
- Pamela Anderson - vágja rá Mad kapásból, mire mindenkiből kitör a röhögés.
- És Pamelán kívül? Niko biztos van olyan dal, ami konkrét személyhez íródott.
- A menyasszonyom. Ő a múzsám, a kapcsolatunk sokszor inspirál. Tudod a veszekedések, a kibékülések, a szerelem, a szeretet, ami köztünk van. Minden egyes dal személyes hangvételű. A gyönyörű nők világ életemben megihlettek és Leena pont egy olyan lány, akiről mindig eszembe jut valami, amit papírra kell vetnem. A kapcsolatunk szép és fájdalmas pillanatai mindig arra késztetnek, hogy alkossak valamit. Így dolgozom fel ha összeveszünk vagy ha válságba vagyunk - felelem csípőből. Mad látom, hogy mindent tudó mosolyra húzza a száját. Igen akik ismernek tudják, hogy hazudok, mint a vízfolyás.
- Hogy születnek meg a dalok?
- Általában Niko berobog a kis füzetkéjével, amibe a megálmodott dalszöveget belefirkálta, meg a gitárjával aztán se szó, se beszéd leül valahová és előadja, amit kigondol. Mi többiek sakkozni kezdünk rajta, hogy a szöveghez milyen dallam illene és hogy kombináljuk meg, ha úgy érezzük, hogy valami jó is kisülhet a dologból, egyszerűen megerőszakoljuk az egészet, ha pedig nem akkor a kukába kerül a nóta - mosolyog Jari. - De ez ritkán fordul elő.
- Vannak ilyenkor veszekedések köztetek? Volt rá példa, hogy összevesztetek egy dal miatt?
- Mi mindig veszekszünk. De ha nem vitáznánk akkor sose jutnánk el sehová. A viták természetesek, ez ösztönöz arra, hogy tovább agyalj, hogy még jobb legyél. Megtanultunk kompromisszumot kötni persze, képesek vagyunk meghallgatni a másik ötletét és el is tudjuk fogadni azt ha úgy ítéljük, hogy jó. Egyszerűen mindent kipróbálunk, hogy a végeredmény a lehető legtökéletesebb legyen, hisz ez mindenki érdeke. Persze előfordul, hogy egymás torkának esünk és az egész stúdió vagy próbaterem zeng tőlünk, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy barátok vagyunk. Együtt élünk ha azt vesszük, olyanok vagyunk akár egy család. Egyértelmű, hogy vannak súrlódások, de tiszteljük is a másikat és éppen ezért mindig meg tudjuk oldani a problémákat - mosolygok.
- Hova tart a zenekar? Úgy értem vannak konkrét céljaitok, amit el szeretnétek érni, vagy csak sodródtok az árral és örültök, hogy zenélhettek?
- A pokolba tartunk - nevetek fel. - Tudod az a mondás járja, hogy a rock and roll az ördög zenéje és meg kell fizetni érte. Mi pedig Lucifer helyére pályázunk. Azt hiszem jó úton haladunk, hogy átvegyük a halálunk után az uralmat a sátántól - somolygok tovább.
- A konkrét célunk, hogy minél több lánnyal lehessünk együtt, kivétel ez alól persze Aleksi, neki már bekötötték a fejét - kacag fel Mika.
- A zene az életünk, de nem vesszük komolyan. Anno azt hittük, hogy a kutyát nem fogja érdekelni az, amit csinálunk és nem lesz más dolgunk mint, hogy sört vedeljünk egész nap és alsógatyában ténferegve próbáljuk a dalainkat egy sötét garázsban. Erre tessék… Koncertezünk, és lemezeket gyártunk. Mi másra vágyhatnánk még azon kívül, hogy eljuttassuk a zenénket az emberekhez és ezzel szórakoztassuk őket? - kérdez vissza Jari vigyorogva.
- Vannak példaképeitek? Kikre néztek fel?
- Timo K. Mukka egyértelműen. Ő egy finn író és imádom a műveit. De ha zeneileg kérdezed, akkor mondjuk Ozzy Osbourne vagy Gene Simmons. Oda vagyok a Black Sabbath-ért és a Kiss-ért - vágom rá gondolkodás nélkül.
- Szeretnék olyan jól gitározni, mint Jimi Hendrix - mosolyodik el Aleksi.
- Én Steve Harrist csípem - vigyorog Mad. - Az Iron Maiden a világ legjobb zenekara.
- Nekem az apám a példaképem - rántja meg Mika a vállát.
- Nekem meg Mozart - röhög fel Jari.
- Mi a legszürreálisabb élményetek a rajongókkal kapcsolatban? - jön a következő kérdés, mire azonnal elnevetem magam és a többiek is felnyerítenek velem együtt.
- Egyszer egy lány se szó, se beszéd, hogy is fogalmazzak úgy, hogy szalonképes legyen… Nem ezt sajnos nem lehet máshogy mondani, szóval elkapta a tököm. Eléggé meglepődtem. Tudod ez elég ciki helyzet, abszolút nem számítottam rá, fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne tennem. Most már nevetek rajta, de akkor köpni nyelni nem bírtam - felelem.
- Látnotok kellett volna Niko arcát - röhög Mad.
- Ja elég durva volt, bár mondjuk nem tudom mit csinált volna Mad ha őt mogyorózzák meg.
- Élvezte volna - vágja rá Aleksi nevetve.
- Jöhet pár kérdés, egyszavas válaszokkal? Csak mondjátok, ami elsőre az eszetekbe jut!
- Oké - feleljük kórusban.
- Kedvenc ital márka?
- Jack Daniels - vágja rá Mika.
- Michael Fagot - felelem.
- Heineken - jön a következő válasz Jaritól.
- Coca Cola - somolyog Aleksi.
- Sierra Tequila abból is a Silver - mondja Mad.
- Sötét vagy világos? - kapjuk a következő kérdést, mire a homlokom ráncba szalad. Na erre mit lehet felelni?
- Világos, így is elég sötét vagyok - kuncog fel Mad.
- Világos, mert imádom a szőke hajú lányokat - vigyorog Mika.
- Sötét, utálom ugyanis a napfényt - vágom rá a saját asszociációm.
- Sötét, mert karcsúsít - kacag Jari.
- Rád is fér - kuncogok fel.
- Sötétben világos? - kérdez rá Aleksi. - Tudjátok, sötét szoba mécsesek. Az romantikus - bólogat magának.
- Az asszony elvette az eszét, ne foglalkozzatok vele - mosolygok a kamerába.
- Ez annyira nyálas - fújol Mad, de a mosoly a szája szélén elárulja. Katja vigyorog a színfalak mögül és puszit dob a férjének, de ezt csak mi láthatjuk, Aleksi persze csak bárgyún vigyorog. Hihetetlenek… Mint a kamaszok.
- Emlékezetes helyszín, ahol együtt voltatok lánnyal? Természetesen tudjátok mire értem… - vigyorog Daniel.
- A szüleim ágya - vágja rá Mika szemrebbenés nélkül.
- Beteg perverz állat - nyög fel Mad elképedve. - Te komolyan a szüleid ágyában csináltad? Jesszus! És én ezzel lakom egy szobába - löki meg a vállával finoman.
- Most miért? Az öcsém ágyában is szexeltem már - rántja meg a vállát mosolyogva. - Közelebb volt - nevet fel.
- Hülye - kacagunk fel mind.
- Még középsuliban voltunk múzeumlátogatáson. Nem bírtunk magunkkal a barátnőmmel és hát nem izgatott minket az egyiptomi tárlat sem, szóval eltűntünk a mosdóba. Szerencsére nem buktunk le, de ha ránk nyitnak abból elég nagy gáz lett volna - vigyorog Mad.
- A szauna - somolyog Jari. - Tudod nálunk otthon szinte minden házban van. Viszont nem volt olyan mákunk, mint Madéknek. Anyámék hazajöttek és cseppet sem örültek, hogy a szomszéd lánnyal nem csak a meleg miatt izzadunk. Tudod a szüleim vallásosak így a másnapot a templomban töltöttem gyónással, bár nem hiszem, hogy sokat segített volna rajtam és a lelki üdvömön az a húsz Mi Atyánk - fejti ki Jari.
- Hát a legextrémebb talán a kocsi hátsó ülése volt - morfondírozik Aleksi. - Jah. Mocsok hideg volt, de az akkori barátnőmhöz se mehettünk és hozzánk se, így nem maradt más választásunk. De a legemlékezetesebb a nászéjszakám volt, viszont ha nem bánod ezt nem részletezem - von vállat és átadja a szót nekem.
- A szex nem a helyszíntől lesz emlékezetes hanem attól a két embertől akik egyesülnek. Lehet a helyszín a hálószobádban lévő ágy is, ha azzal vagy akit szeretsz, akit őrülten kívánsz emlékezetes marad, mert annak kell maradnia. Mindig a partnertől függ - válaszolom, mire Mad alig észrevehetően megütögeti a vállam. Tudja, hogy a legemlékezetesebb Liával volt. Teljesen mindegy volt hol csináljuk, csodálatos volt minden egyes alkalom.
- Elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Mit kívánjak nektek a további sok sikeren kívül? - néz ránk Daniel.
- Hogy majd pár év múlva egészséges fiam szülessen - mosolyog Aleksi, mire mindenki elvigyorogja magát. Ő már csak ilyen…
- Egy nagy mellű, szőke bombázót, aki lesi minden kívánságom - kuncog fel Mika.
- Hogy ne szakadjon el a gitárom húrja a következő koncerten - vágja rá Mad.
- Hogy Nikot ne vigye el a tüdőrák amiatt a retek sok cigi miatt, amit elszív - mosolyog Jari.
- Egy doboz Malboro Lightot, mert elfogyott és éhesek a rákjaim - bököm ki, mire még az operatőrből is kiszakad a röhögés.
- Rendben van srácok, köszönöm, hogy itt voltatok - köszön el Daniel.
Nagyot sóhajtva állunk fel a kanapéról, majd rohanunk is tovább egy gyors elköszönés után. Ki az az idióta hülye barom, aki este nyolcra teszi a sajtó tájékoztatót??? Hát Eero. Ki más? Négy órán át semmi mást nem csinálunk csak kérdésekre válaszolgatunk, aztán végre elengednek minket és visszamehetünk a szállodába. Leena sehol sincs, de cseppet sem bánkódom emiatt. Egyszerűen ruhástól bezuhanok az ágyba és rögtön el is alszom.
Álmomban Liát látom. Mosolyog, a hosszú fekete tincseit borzolja az éjszakai szél. Annyira gyönyörű a Hold fényében, a szemei boldogan csillognak és szinte magukba szippantanak. Az egyik karkötőkkel díszített kezét felém nyújtja, de hiába minden próbálkozás nem tudok hozzáérni, nem bírom megemelni a kezem, egy láthatatlan valami gúzsba köt, mintha a tagjaim ólomból lennének. Aztán a képbe bekúszik egy újabb arctalan fazon, Lia felnevet és elmegy vele. Nem tudom megállítani, hiába kiabálok utána, nem fordul vissza, csak a gúnyos nevetése visszhangzik a sötétben.

A telefonom ciripelésére ébredek, de annyira megijedek a csendbe hasító éles hangtól, hogy a szívem pillanatok alatt feldübörög a mellkasomban és a lélegzetem is elakad egy pillanatra. A bőröm úszik a verejtékben, a szemeim seperc alatt kipattannak, aztán realizálódik bennem, hogy nincs semmi baj. Pete ölelő karjai birtoklóan fonnak körbe és biztonságot nyújtanak. Hallom ahogy dünnyög, ahogy szuszog, aztán a nyakhajlatomba fúrja az arcát, az orrán kiáramló meleg levegő pedig csiklandozza a bőrömet. Ha őszinte akarok lenni jó érzés mellette kelni. Ahogy a karjára nézek szinte el is feledkezek arról, hogy üzenetem érkezett, de Pete emlékeztet rá.
- Nem nézed meg mit akarnak tőled? - susogja a bőrömbe, engem pedig ismét elkap az ijedtség.
- Azt hittem alszol - sóhajtok nagyot, miközben reflex szerűen a mellkasomra tapasztom a tenyerem hátha így meg tudom akadályozni, hogy a szívem kiugorjon a helyéről.
- Rossz a lelkiismereted, hogy itt ijedezel? - nyitja ki álmosan az egyik szemét, majd csibészes vigyorra húzza a kívánatos ajkait.
A vágy elemi erővel vágtat végig minden porcikámon, mikor az ujjai a pólóm alá kúsznak és finoman végigsimít az oldalalmon, de a mobilom újabb üzenet érkezését jelzi, így csalódottan felszusszantok, mire a mellettem fekvő férfiból halk, de cseppet sem őszinte kuncogás tör ki.

Kérdések, válaszok, hazugságok, elejtett félmondatok amikből kiderülhetne az igazság. Mennyire lehet megismerni egy embert egy kérdezz felelek játék alapján? Azt hisszük, hogy a válaszok tükrözik a személyiséget, de ha mégsem? Mi van ha csak szerepet játszanak a kérdezettek? Mi van ha álarc mögé bújnak? Mi van ha sose ismerhetjük meg őket. Mi van ha már ők se tudják kik valójában? Olyankor mi van?