„A tökéletes semmi is túl sok lenne, ahhoz képest, ami most
a birtokunkban van. (...) Kötődünk, valami senki számára nem látható szálakon.
Ránt valami misztikus erő hozzád, és irányíthatatlan vagyok, meg végtelenül
kiszolgáltatott.”
Dühös vagyok rá, pokolian dühös, amiért azt hiszi, hogy
nekem könnyebb volt anno vagy akár most. Egyszerűen nem érti meg, hogy a szívem
minden egyes reggel kettétörik, amikor mellette ébredek. Nem érti, hogy mennyire
fáj, hogy az egész nem más, mint egy hamis kis illúzió, amit előszeretettel
dédelgetek, pedig tudom, hogy lehetetlen az egész. Nem véletlen, hogy nem
szeretek teljesen józan lenni mellette. Így ezerszer könnyebb elviselni az
egészet. Nincs okom újra bízni bennem, még akkor sem, ha a csillagokat is
lehozná most nekem az égről. Tudom, hogy nem tartana sokáig, ha beadnám a
derekam és teljesíteném azt, amit kér. Amúgy is megérdemli, hogy szenvedjen,
hisz én is szenvedtem. Talán a lelkem mélyén még mindig dühös vagyok rá, amiért
elérte, hogy beleszeressek. Az egész csak egy villámcsapás volt, nem több és
mégis azóta hordom a terhét ennek a szerelemnek. Nem tudok se vele élni, se
nélküle.
Alextől remélek megnyugvást, az egyetlen olyan barátomtól,
akit nem érdekel, hogy mi folyik köztünk Nikoval.
-
Most komolyan így jössz? – Néz rajtam végig Niko nagyot
nyelve, mikor kilépek a fürdőből. Nem értem mi a baja, a hangjában lévő
rosszallás azt sejtethetné, hogy nem tetszik neki, amit lát, a szemei mégis úgy
csillognak, mintha az övé lenne a világ.
-
Mi bajod van a ruhámmal? – nézek a tükörbe, miközben
lesimítom a rövid tüllszoknyát. Nekem tetszik, bár rosszul esik, hogy ő nem lát
szépnek. De hát nem vagyok Leena. Ő tökéletes volt minden ízében, egy zsák is
úgy állt volna rajta, mintha neki lett volna kitalálva, de belül… Megölte a
gyerekét, aki lehetséges, hogy Niko kisbabája is volt. Hiába próbálok nem tudok
szabadulni ettől a gondolattól. Vajon mi történt volna, ha megszületik az a
pici? Niko nem vágott volna semmit a fejemhez, talán kibékültünk volna, talán
kiderült volna, hogy egy másik nő szüli meg az első gyerekét, de azt a babát is
tudtam volna szeretni, ha attól a férfitól van, akibe szerelmes vagyok. Elvégre
Sean gyerekeit is imádom.
-
Gyönyörű vagy – lép mögém, majd gyengéden átölel. – De
utálom, hogy ezt más is láthatja – teszi hozzá suttogva.
-
Alex fog csak látni – vonok vállat. Neki ha akarnék,
akkor se tudnék újat mutatni.
-
Bőven sok – fintorodik el, majd megfordít és a hajamba
túr. A szemei megint úgy csillognak, akár két drágakő, teljesen elbűvöl megint.
– Szeretlek Kulta – cirógatja meg az arccsontom, amitől kissé zavarba jövök.
-
Ne hívj így – kérem halkan. Frusztrál, hogy így nevez,
mikor már nincs joga hozzá. Nincs jogunk becézgetni egymást, már nincs.
-
Akkor, hogy hívjalak kedves? – Mosolyog rám, mintha
érezné, hogy sikerül kizökkentenie teljesen.
-
Lia – vágom rá, mire halkan felnevet.
-
Mióta megláttalak azóta tudom, hogy te vagy az én
Kultám, még akkor is, ha akkor még nem akartam elfogadni. Tudom, hogy szereted,
ha így hívlak – dönti a homlokát az enyémnek.
-
Szerettem – morgok, de nem tudok haragudni rá. Nem
megy. A csontjaim cseppfolyóssá válnak a karjai közt, a szívem csak az övé és
gyűlölöm mert nem teljesedhet be a szerelem amit iránta érzek. Elvégre mindig
csak bántott. Most mi lenne másképp?
-
Hát persze – csókol meg mosolyogva ezzel lezárva a
témát, majd kézen fog és együtt megyünk el Alex házáig, ahol szintén nem ereszt
el. Olyan, mintha mindenkinek meg akarná mutatni, hogy hozzá tartozom annak
ellenére is, hogy ez nincs így. A keze állandóan rajtam van, hol az ujjaink
kulcsolja össze, hol a derekam öleli.
-
Hol van Alex? – Nézek körbe kíváncsian, mert cseppet
sem jellemző, hogy pont ő nem pörög a saját buliján. Ha Jade vagy Gabriel nem
lenne lent, akkor tudnám, hogy valószínűleg a lepedőt gyűri valamelyikükkel, de
itt állnak mindketten velem szemben. A barátnőm ujján lévő öklömnyi kő, a fényben
meg-megcsillan, a fényével pedig mindenkit elvakít. A kisördög ezt sem aprózta
el, ahogy semmit sem. Még most is kissé hihetetlen, hogy pár hét és megnősül.
Önként és dalolva hajtja igába a csinos kis buksiját.
-
Biztos szépítkezik – kuncog fel Yv, aki szinte ragyog
Mad mellet, aki lassan többet van Los Angelesben, mint otthon. Talán ők lesznek
a következők… Egy alulöltözött pincér lép mellénk, egy tálca pezsgővel, majd
észrevétlenül egy cetlit nyom a tenyerembe. Halkan elnézést kérek a
társaságtól, kiszakadok Niko karjai közül és elolvasom a rövidke üzenetet.
Próbálok diszkrét lenni, de érzem magamon a zöld szemű pillantását, miközben
felsurranok a lépcsőn, mégse foglalkozok vele.
-
Annyira gyönyörű – sóhajtok fel, miközben figyelem,
hogyan tűnik el az emeleten. Tudom, hogy hozzá megy és azt is, hogy nem tehetek
ellene semmit.
-
Hazajön veled? – Kérdezi Mad.
-
Balettozott, mikor kicsi volt – engedem el a kérdést a
fülem mellett.
-
Ez remek, de nem ezt kérdeztem. Aleksit már naponta
zaklatja a kiadó fejese. Szerintem Lia apjának a keze is benne van a dologban.
El akar téged innen küldeni, hogy ne legyél a lány a közelében. Tehát? Hazajön
veled? – Néz rám kérdőn, mire kiiszom a poharamban lévő whiskyt és leemelek még
egyet, a mellettem elhaladó tangás srác tálcájáról.
-
Fogalmam sincs. Még azt se mondtam neki meg, hogy
lassan el kell mennem. nem tudom, hogyan kéne közölnöm vele, hogy döntenie kell
– ingatom a fejem tanácstalanul.
-
Szerintem attól félsz, hogy nem fog reagálni semmit és
nem is jön veled vissza Helsinkibe – suttogja tapogatózva.
-
Nincs itt az ideje annak, hogy döntés elé állítsam –
túrok a hajamba idegesen. Tehetetlennek érzem magam, ráadásul ugyan eddig nem
érdekelt Sean, de valahogy ő is a tudatomba kúszott. Tisztességes küzdelemben
kéne elnyernem Liát, nem pedig így… Ő nem tud védekezni, sőt, ha azt vesszük
tálcán adta kölcsön a feleségét, ami kifejezetten okos húzás volt tőle. Elvégre
minél nagyobb szabadságot ad neki, annál inkább nem akar Lia sehova menni
mellőle. Hisz miért is tenné? Én szívem szerint bezárnám a házamba, hogy senki
ne láthassa mennyire szép, hogy senki ne kísérthesse meg, hogy soha ne jöjjön
rá, hogy mennyivel jobb pasast is találhatna nálam.
-
Niko – teszi Mad, a hatalmas tenyerét a vállamra. –
Igenis itt az ideje annak, hogy hazamenjünk Helsinkiben. Nem tudom te, hogy
vagy vele, de nekem ez az Amerika nem jön be. Ideig-óráig el lehet viselni a
szmogot, az idegbajt, a tömeget, a csordaszellemet, a maszlagot, amit árulnak
és akár erőszakkal is megpróbálnak leküldeni a birkák torkán, de ez nem nekünk
való. Mi túl Európaiak vagyunk ehhez. Ráadásul északiak. Nekünk a tengeren kell
lazítani, ahol a hideg szelet az arcunkba fújja a szél, vodkát kell innunk,
hogy ne fagyjunk halálra, míg átjutunk az egyik kocsmából a másikba, a tóparton
kell sütögetnünk, kabátban és sört iszogatnunk. Hiányzik a szaunám, a nyugalom
és őszintén szólva már kellően pirosra sült a seggem ahhoz, hogy haza akarjak
menni, ahol nem izzad le rólam az alsógatya is – duzzog.
-
És Yv? – Térek rá az ő problémájára, elvégre nem
véletlen, hogy már megint itt van.
-
Azt mondta meggondolja, hogy velem jöjjön és megnézze
magának, hogy Lia miért szeretett bele az országunkba is – húzza ki magát
büszkén vigyorogva. – Még pár éjszaka és sírva fog könyörögni, hogy velem
jöhessen, én pedig garantálom neki, hogy nem fog fázni egy percig sem éjszaka.
Sőt a nappal se – kacag fel, mire én is elmosolyodom. Örülök, hogy boldog. Yv
jó kis csaj, akkor is, ha engem nem igazán kedvel, de mégis az ellenségem
ellensége a barátom elve összetart minket. Ugyanazt akarjuk, Liát elszakítani
Seantól. Az eszes kis dög szerint Alexet kéne meggyőznöm arról,. hogy foglaljon
állást kettőnk közt, mert ha valakire hát Lia rá hallgat, mégse vagyok képes
kinyalni a kis buzi seggét, azért, hogy az én malmomra hajtsa ő is a vizet. Túlságosan
féltékeny vagyok rá ahhoz, hogy békét kössek vele, még akkor is, ha pár hét
múlva feleségül veszi Jadet, aki szintén engem támogat. Egyszerűen nem megy, főleg
annak tükrében nem, hogy Lia már vagy fél órája eltűnt az emeleten és azóta
semelyikük nem került elő. Bele se akarok gondolni, hogy mit csinálnak, de
mégis a fantáziám életre kel, a testem pedig megfeszül a képektől, amit az agyam
a lelki szemeim elé vetít. Rosszul vagyok attól, ha csak arra gondolok, hogy
Lia és a törpe egy ágyban vannak. A gyomrom még azt se tudja befogadni, hogy
Alex rendre megcsókolja, nem törődve azzal, hogy én vagy Jade látjuk-e. Minden
egyes alkalommal egyetlen csapással le tudnám ütni a kis tuskót, amikor
hozzáér, de uralkodni kell magamon, mert ha csak egy ujjal is hozzáérnék Alexhez,
Lia biztos, hogy lecsapná a fejem. A kapocs, ami köztük van számomra érthetetlen,
hiába próbálta meg nekem Jade ezerszer elmagyarázni a dolog mibenlétét, nem
megy, nem tudom felfogni. Viszont az ő erejét csodálom, én már rég felrobbantam
volna a helyében.
Otthonosan mozgok a folyosón, Alex hálójának ajtaja résnyire
nyitva van, így nem kopogok egyszerűen csak besétálok hozzá. A fésülködőasztal
előtt ül, az arcát tanulmányozza, miközben az ajkaira halvány szájfényt ken.
Elbűvölő és gyönyörű, mint mindig. A sors furcsa játéka, hogy egy férfi testébe,
egy férfi erejével és jellemével, egy ilyen nőiesen szép, hiú, érzékeny, kis
hisztérikát zártak.
-
Szarság az egész – néz rám a tükörből, mire kérdőn
felhúzom az egyik szemöldököm, mert nem értem mire mondja ezt.
-
Mi is? – Kérdezem meg halkan. A feszültség, ami belőle
sugárzik vibrál a levegőben, a szemei is szikráznak, a festék mögött.
-
Ez a házasságosdi – kiált fel, mintha egyértelműnek
kellett volna lennie számomra, hogy mire is céloz.
-
Öhm… - köszörülöm meg a torkom, mert nem igazán tudom
mit kéne erre reagálnom. – Te akartad elvenni Jadet – suttogom bizonytalanul.
-
Tudom – suttogja, miközben tovább igazgatja a sminkjét.
– Hogy én mekkora egy fasz vagyok – ingatja meg a fejét, majd frusztráltan
felnevet és az üvegen át a szemembe néz.
-
Szereted – lépkedek mögé, majd a vállaira simítom a
tenyereim, aztán gyengéden masszírozni kezdem a görcsöket, hátha ellazul. A
tervem bejön, egy pillanatra megremeg az érintésemtől, lehunyja a szemeit és
furcsa kis dorombolásszerű hang hagyja el a torkát.
-
Tudom – suttogja újra, miközben a tenyerét a kézfejemre
simítja és megszorítja az ujjaim. – De utálom ezt a herce-hurcát. Jade totál
megőrült az esküvőtől, nem tud másról beszélni csak a tortáról, a ruháról, a
kajáról meg a virágokról. Az idegeimre megy. Nem érti meg, hogy magasról
leszarom az egészet. Én csak őt akartam boldoggá tenni, mert megesküdtem
mindenkinek, hogy bármit megadok neki, ha túléli az autóbalesetet. Túlélte,
erre meg én akarom megölni – néz rám kétségbeesetten a tükrön át, miközben az
alsó ajkát kezei rágcsálni. - Reggel hétkor felrázott azért, hogy a zenészekkel
beszéljek – kezd el kiabálni, mire elnevetem magam. – Kurvára leszarom a
zenészeket érted? És kibaszottul ne röhögj ezen – fakad ki. – Lemondtam az
összes pénzéhes buzit a picsába és megmondtam a sok gombafejű baromnak, hogy
nekem jó az is, ha CD-ről megy valami szar, erre én lettem lebaszva, hogy akkor
most mégis mi lesz a kikúrt vonós négyesével és tönkretettem élete nagy napját.
És nem szexeltünk reggel érted te ezt? – üvöltözik tovább, de én csak nevetni
tudok az egészen.
-
Beparáztál – kuncogok halkan, majd egy puszit nyomok az
arcára, mire az ölébe húz.
-
Én nem paráztam be – kéri ki magának. – Csak attól,
hogy egy hülye picsává válik, amint a karikagyűrű az ujjára kerül. Minden csaj
megőrül tőle, téged kivéve – fintorog. – Mostantól mindig ez lesz, nem fogunk
kúrni reggel, aztán egy idő után este se? Sírni fog és veszekedni, ha nem az
van, amit ő akar, mert ha igen, hát az kurvára biztos, hogy elhagyom a picsába.
Nekem ne mondja meg egy nő se, hogy hogyan beszéljek és kivel vagy mit
csináljak. Nekem az én babym kell, aki leszarja, hogy hány pasit húzok meg vagy
mennyit szívok és piálok. Nekem az-az önálló, dögös, belevaló nő kell, akit
megismertem, aki nem hódolt be és mindig a helyén volt az esze még akkor is, ha
az enyém már rég szabit vett ki, mégis úgy bulizott, ahogy mi vagy néha még
jobban is lés leszarta, hogy milyen őrültséget művelünk, mert nem törődött a
holnappal, ráadásul mindig szexelni akart velem – sóhajt fel, mire megsimogatom
a tarkóját.
-
Ő még mindig ugyanaz a Jade, akit szeretsz és aki
viszont szeret, de úgy érzi szerintem, hogy neked nem fontos a kibaszott esküvő
és szerinte4m attól is fél, hogy az utolsó pillanatban lefújod, de ilyet nem
fogsz tenni igaz? – Nézek rá kérdőn, mire lehajtja a fejét.
-
Ha akarnám akkor se tenném meg – suttogja. – Azt hiszem
van még valami, amiről talán még ő se tud – néz rettegve a szemembe.
-
Mi? – Kérdezem halkan.
-
Reggelente hányni szokott, állandóan alszik, hisztis,
mangót zabál folyton, pedig nem is szereti a mangót – fakad ki ismét, nekem meg
nagy nehezen leesik, hogy mire célozgat.
-
Jade terhes? – szalad fel a homlokomig mindkét
szemöldököm. – De hát pezsgőt vedel odalent – szisszenek fel, miközben
jéghideggé válik a gyomrom. Leena ugyanezt csinálta és a babája el is ment.
-
Csak kölyökpezsgő, lebeszéltem a pincérekkel, hogy ne
adjanak neki mást, amíg nem tudom biztosan, hogy Toby kap-e kistesót vagy sem –
túr a hajába én pedig végre megértem, hogy nem igazán az esküvővel van baja,
sokkal inkább azzal, hogy a fiával
ellentétben a mostani babáért felelősséggel fog tartozni, ha akarja ha nem. Meg
kell tanulnia apának lennie, ez pedig nem igazán az ő asztala. A Jade-el közös
babáját nem passzolhatja le, ha megunta, hisz az esküvő után is egy házban
fognak élni, az a kicsi pedig mindig itt lesz.
-
Mi lenne ha kiderítenéd, hogy mi a helyzet? – állok fel
az öléből.
-
Nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom az igazat –
hajtja le a fejét, mire elmosolyodom és a kezéért nyúlok.
-
Uram a partyja odalent van és ön a díszvendég. Mi lenne
ha lemennénk és mulatnánk egy kicsit? – Húzom fel a székről, mire elmosolyodik.
-
Tudod, néha azt kívánom, hogy bár beléd lennék totálisan
szerelmes – nyújtja a kezét, hogy belékaroljak, mire elnevetem magam, aztán
kiterelgetem a hálóból, ahol eddig bujkált, mert épp itt az ideje annak, hogy
kieressze a gőzt.
Már akkor tudom, hogy közeledik, amikor még nem is látom. Megrémiszt
még mindig ez a kötelék, ami köztünk van. Sosem volt még ilyen erős a mágnes
egy nővel sem köztünk, őt viszont valamiért kilométerekről ki tudnám szúrni.
Minden egyes idegsejtem ki van rá hegyezve és ez a hónapok alatt, nemhogy
kopna, egyre erősebbé válik. Árad belőle valami különleges nyugalom, amit már
olyan régen sugárzott, de most hatással van rám is. Még az sem érdekel, hogy Alexbe
karolva sétál felém, de félúton elengedik egymást. A törpe Jade mellé sétál,
míg ő egyenes felém tart. Gyönyörű és légies, mint mindig, úgy vonul, mint egy
királynő, én pedig ismét elámulok a szépségén. Mindig csodás volt, de most már
egy őz kecsességével jár, nem pedig egy gida esetlenségével. Felnőtt, nővé
érett, egy igazi, vérbeli nővé. Még mindig van egy kis kislányos bája, de ezt
már csak az én szemeim észlelik, hisz én tudom milyen volt mikor először
láttam. Azóta beérett a gyümölcs és egy végzet asszonya lép elém.
-
Köszönöm – veszi el tőlem a whiskys poharat. Mulattat a
pimaszsága, így elmosolyodom.
-
Hölgyem, enyém a megtiszteltetés – hajolok meg kicsit
előtte, mire ő is mosolyogni kezd.
-
Gyere – karol belém, majd a kertbe húz, egyenesen a
hintához. Ledobja a magassarkúit, így pedig alig ér a mellkasomig.
-
Hintázni akarsz? – Nevetek fel, mikor elfoglalja a
játékot, ő pedig aprót bólint.
-
Lassan mindkettő kell majd belőle, de az is lehetséges,
hogy felszereltetek Alexel egy harmadikat is, hogy ne kelljen a gyerekeivel
közelharcot vívnom, ha én is szeretnék hintázni – suttogja, nekem meg lassan
esik le, hogy mit mondd.
-
Terhes vagy Alextől? – Emelkedik jó pár oktávot a
hangom, miközben minden tagom megbénul.
-
Dehogy – kacag fel. – Mióta itt vagy nem is voltam
mással – kuncog, de belőlem a fájdalom csak lassan akar távozni és már végképp
nem értek semmit. – Jade terhes, bár ez nem teljesen biztos – ráncolja össze a
homlokát, nekem viszont kell pár hosszú másodperc, míg leülepszik az
információ.
-
Jade? – ülök le a mellette lévő hintára.
-
Nem is Gabriel – kuncog halkan, mire elfintorodom.
nincs bajom a melegekkel, de ők annyira nyíltan enyelegnek, hogy az már néha az
én gyomrom is felforgatja. Tudom, hogy Alex őt Liától kapta ajándékba, ami elég
bizarr, de valahogy már nem lepődök meg semmin se, ami ebben a házban történik.
-
És te? Nem szeretnél kisbabát? – Kérdezem halkan.
-
Nem – ingatja meg a fejét. – Ott vannak Sean gyerekei,
az anyai ösztöneim rajtuk kiélhetem – mosolyog rám, mintha nem értené, hogy
mire akarok célozni, pedig biztos vagyok benne, hogy tudja mire vagyok
kíváncsi.
-
Ők már nagyok és nem is te vagy az anyukájuk – közlöm a
tényeket.
-
Nem számít – csóválja meg a fejét kissé.
-
Tudod én irigy vagyok Katjara és Aleksire. Nekik ott
van Aira és olyan boldogok együtt – nézek a szemébe.
-
Szerelmesek, házasok, várható volt, hogy előbb vagy
utóbb gyerekük lesz – von vállat.
-
Lassan egy éves lesz – suttogom.
-
Gondolom hazamész a szülinapjára – bólint könnyedén, én
pedig érzem, hogy talán igaza van Madnek és tényleg itt az ideje annak, hogy
elmondjam neki, hogy nem csak Aira születésnapjára kell hazamennem.
-
Velem jöhetnél – fogom meg a kezét.
-
Nincs ott semmi keresnivalóm – csóválja meg a fejét
mosolyogva, mire nagyot sóhajtok.
-
Te vagy a kedvesem, tehát igenis van keresnivalód a banda
első babájának a szülinapi buliján. Szeretnek téged Lia, a családunk része
vagy, Aira egyik nagynénje – simogatom meg az ujjait mosolyogva.
-
Én nem tartozom közétek, nekem itt a helyem – néz a
szemembe.
-
Ez nem igaz. Neked mellettem van a helyed – próbálom újra
és újra meggyőzni arról, hogy összetartozunk.
-
Elfelejted megint, hogy férjnél vagyok – mutatja fel a
gyűrűs ujját, amiről szívem szerint letépném azt-az átkozott kis karikát és
messzire hajítanám.
-
De te szerencsére mindig emlékeztetsz rá – állok fel. –
Nézd szeretlek, nem tudom mit kéne tennem, hogy ezt végre megértsd vagy milyen
nyelven mondjam, neked el. Pár héten belül viszont vissza kell mennem
Helsinkibe. Egy dal sincs kész az új albumra a kiadó pedig lassan tüzes vassal
fog minket megégetni, ha nem produkálunk valamit. Ha kész az album akkor meg
turnézni kell mennünk. Nem ülhetek tovább itt Los Angelesben és nem tudlak tovább
győzködni arról, hogy minket egymásnak teremtettek. Fogalmam sincs arról, hogy
mit vársz tőlem Kulta, nem tudom mit akarsz azért cserébe, hogy megadd nekem az
esélyt arra, hogy boldoggá tegyelek, de már nem tudok sokáig találgatni, szóval
mondd meg, hogy mit szeretnél – guggolok le elé és a harisnyás térdeire simítom
a tenyerem. – Én téged akarlak érted kedves? Csak téged, szeretném, ha
hazajönnél velem, ha elválnál Seantól és velem maradnál végleg.
Napok óta tudom, hogy el kell mennie, de most, hogy már az ő
szájából is hallom a tényeket, igazán valósággá válik az egész.
-
Sajnálom – suttogom, mire a vonásai megkeményednek. –
Nem megyek vissza veled, nem hagyok megint magam mögött mindent pár kósza
ígéretért, amiket már ezerszer hallottam és a vége mindig ugyanaz lett Niko.
Itt vagyok otthon, nekem Alex és Sean a családom, itt a helyem és nem
Helsinkiben. Itt vagyok nyugodt, itt nem okoz senki fájdalmat és képtelen
vagyok újra elmenni és elhagyni őket, valami bizonytalanért, ami már ezerszer
megégetett – mondom el neki halkan, hogy hogyan döntöttem.
-
És itt mégis mi vár rád? Alex elveszi Jade-et, családot
alapít, Sean ha kikerül ugyan továbbra is a férjed lesz, de nem figyel rád,
neki a heroin az első és még mindig a volt feleségébe szerelmes. Nincs miért
itt maradnod Kulta, itt nem vár rád semmi érted? Egy szép napon a férjed túl fogja
lőni magát, Alex el lesz foglalva a gyerekével meg a feleségével és te ugyanúgy
egyedül maradsz. Nem akarhatod ezt – csóválja meg a fejét.
-
Mégis honnan veszed, hogy te tudod, hogy én mit akarok?
– Nézek kissé ingerülten a szemébe. Kezd elegem lenni abból, hogy mindenki
jobban tudja nálam, hogy mit szeretnék.
-
Yv is velünk jön – jelenti ki magabiztosan.
-
Ez még egyáltalán nem biztos - húzom el a szám, bár
pontosan tudom, hogy Yvonne hajlik arra, hogy Maddel tartson.
-
Szeretik egymást – száll velem vitába Niko azonnal.
-
Engem is szeret – vágom rá magabiztosan, mire
elmosolyodik.
-
De normális életet is akar. Saját otthont egy embert,
akinél első lehet. Itt mindig be kell érnie a második hellyel és ezt te is
tudod. Itt mindig te vagy az első és elvárod tőle komolyan, hogy újra maga elé
helyezzen? Azt akarod, hogy elengedje a pasit akit kedvel és akivel boldog
lehet pusztán azért, hogy ne maradj egyedül? Ez elég nagy önzőség Kulta. Elég
sokszor rángattad már magaddal és ezerszer összetörték már miattad, nem teheted
ezt vele újra, ha te is szereted. nem tarthatod itt, el kell engedned őt is, hogy
élhesse a saját életét. Nem vigyázhat rád örökké és nem óvhat meg Seantól meg a
saját baromságodtól. Viszont ha velem jössz ő is biztos, hogy Helsinkibe
költözik. Nem kell lemondanod semmiről és senkiről és neki sem – simogatja meg
az arcom.
-
Mi a fenét tudsz te rólunk? – Állok fel a hintáról
mérgesen. Nem, nevezhet önzőnek. Neki pont nincs joga ehhez, miközben nála
önzőbb embert nem ismerek az egész világon.
-
Éppen eleget Kulta – egyenesedik ki ő is. Hirtelen
frusztrálni kezd, hogy felém magasodik, így visszabújok a cipőimbe, bár így is
csak épp a nyakáig érek.
-
Te ezerszer önzőbb vagy, mint én - vágom a képébe. –
Elvárnád, hogy újra veled menjek, hogy elhagyjam a férjem, a hazám és a barátaim,
mert neked ez a kényelmes. Ha annyira szeretsz miért nem költözöl te ide? –
támadok rá, mire rágyújt egy cigire és megforgatja a szemeit.
-
Te mondtad, hogy neked sehol nincs igazi otthonod, hogy
ezer meg egy helyen éltél már és az, hogy itt születtél nem számít sokat,
szóval ez szar indok kedves. A férjed nem szeret, ő a drogokba van belezúgva és
nem beléd. Három gramm heroinért ínység idején könnyedén elcserélne, szóval
újabb érv meglőve. A legjobb barátod melletted lenne Helsinkiben, Alex pedig mindig
úton van, de ha nagyon hiányozna ő is jöhetne hozzánk és mi is meglátogatnánk,
Andynek szerintem édes mindegy, hogy Los Angelesben vagy helsinkiben csípi-e
fel a csajokat, más barátod pedig rajtuk kívül nem igen van. És, hogy miért nem
én költözök ide? Nagyon egyszerű – fújja ki a füstöt. – Ott a kiadó, amit még
meg is lehetne oldani, de nem szólóénekes vagyok, hanem egy csapat része.
Mindenkinek családja van Finnországban, mindenkit oda köt az élete nem
rángathatok át Amerikába ennyi embert Lia. Be kell látnod, hogy ez képtelenség.
Tőlem élhetünk itt két stúdiózás és turné közt
ha ez a kívánságod én teljesítem, de be kell látnod, hogy a többieket
most nem kérhetem meg arra, hogy költözzenek a világ másik felére és hagyják
ott a szeretteiket.
-
És engem? Engem megkérhetsz minderre?
-
Oké – tárom szét a karjaim. – Itt van a vége Lia. Nem
alázkodom meg többször és nem kérek még egyszer bocsánatot érted? Mindent, amit
tudtam megtettem értünk, az érzéseim a régiek és azok is maradnak, amíg csak
élek, de soha többé nem fogok meghunyászkodni se előtted, se más előtt. Talán
Brandonnak igaza van és olyanná váltál, mint Leena, de nem érdekel. Tudod mit
érzek, tudod mit akarok, már csak azt kéne eldöntened kedves, hogy te mit akarsz
– lépek elé magabiztosan, majd a hajába túrok és ellentmondást nem tűrően megcsókolom. Annyira meglepődik a közeledésemen, hogy
tiltakozni is elfelejt, így szabadon csókolhatom, úgy ahogy én akarom. Hevesen,
követelőzőn, tele tűzzel és szerelemmel.
-
Nem megyek veled – nyögi, mikor elengedem.
-
Én pedig nem könyörgök többé – ölelem át. – De azt
tudnod kell, hogy amíg élek várni fogok rád – csókolom homlokon. – Menjünk –
fogom meg a kezét majd behúzom a házba, ahol már régen elszabadult a buli. Lia
meghökkenve méreget, mint aki nem tudja eldönteni, hogy elment-e az eszem
végleg vagy csak visszatért-e hozzá a régi Niko, aki szart rá, hogy a lány,
akit szeret mellette van-e vagy sem, mert a saját büszkeségét mindennél előrébb
tartotta. Egyszerűen meguntam a játszadozást. Bebizonyítottam, hogy bármire
képes lennék érte, most viszont már ő jön. Ha nem vagyok elég, hát nem vagyok
elég, többet, ha akarok akkor se tudok adni neki, amíg nem hagyja, hogy
szabadon szeressem és ne árnyékolja be a kapcsolatunk Sean. Táncolunk és
iszunk, nem beszélünk többet a jövőről, mert talán nincs is jövőnk. Bele se
akarok gondolni, hogy mi van akkor, ha soha nem jön meg az esze. Képtelenség…
Előbb utóbb neki is rá kell jönnie, hogy hol van a helye, talán csak idő kell
még neki és a hiányom majd ráébreszti, hogy engem akar. Muszáj ebben bíznom,
nincs más választásom, ha nem így tennék ripityára törnék, ezt a luxust pedig
nem engedhetem meg magamnak újra. Dolgoznom kell, rendbe hozni mindazt, amit az
önkínzásommal elszúrtam, nem csak neki van szüksége rám és nem hagyhatom, hogy
továbbra is csak körülötte forogjon az életem, mert ha ez így megy tovább, a
szerelem, amit iránta érzek teljesen meg fog bénítani.
-
Sosem fogok már kiigazodni rajtad – könyököl fel
mellettem kissé csapzottan az ágyban, miközben én levegő után kapkodva nyúlok
egy cigi után.
-
Nem is akarom, hogy valaha is kiigazodj rajtam – nézek rá
miközben meggyújtom a cigim.
-
Néha azt hiszem, hogy skizofrén vagy – ráncolja össze a
homlokát, mire elmosolyodom. – Reggel még úgy néztél rám, mint egy hűséges,
szerelmes pincsi, most pedig itt fekszel mellettem, lazán és dögösen, mintha
semmit sem számítana, hogy szeretsz és el kell menned, ahogy az sem, hogy
férjnél vagyok és alig pár órája közöltem, hogy nem válok el és nem megyek
veled Helsinkibe – pislog nagyokat.
-
A hűséges, szerelmes pincsi, nem ment semmire és unom,
hogy kuncsorgok neked azért, hogy viszonozd amit érzek – teszem az egyik karom
a fejem alá, hogy kényelmesebben nézhessek a szemébe. Nem nyúlok utána, nem
bújok hozzá, nem rimánkodok némán egy kis simogatásért, ahogy eddig minden
éjjel tettem.
-
Viszonzom, amit érzel – vágja rá, mire elmosolyodom.
-
Akkor velem jössz – jelentem ki, mire megcsóválja a
fejét.
-
Nem megyek – simít végig a mellkasomon, nekem pedig
komoly erőfeszítésembe kerül, hogy ne nyögjek fel, hisz olyan finoman ér
hozzám, ahogy senki más nem tud. Imádom minden érintését, csókját, de túl nagy
hatalmat adtam a kezébe és ezzel sikerült csúnyán vissza is élnie, épp itt van
az ideje annak, hogy ettől az erőtől, amit azzal birtokol, hogy pontosan tudja
a szívem az övé, megfosszam.
-
Akkor itt maradsz, egyedül, magányosan, eltemeted pár
év múlva Seant, aki ezerszer meg fog alázni és aki már lehet, hogy totál
impotens is a drogoktól szóval még csak gyereket se tud neked adni, hogy
legalább egy kis vigaszod legyen, mikor koporsóba teszitek. Nézheted a tv-ből,
hogy hány csaj kapkod utánam és mindig mikor a képernyőn át látni fogsz rá
fogsz jönni, hogy mekkorát hibáztál kedves. Tudni fogod, hogy a szívem minden
percben rád vágyik, hogy miattad nem vagyok én se boldog, hogy hiába osztom meg
a testem másokkal, a lelkem csak a tiéd és míg öreg nem leszel átkozod majd
magad, amiért megfosztottad magadat is és engem is a boldogságtól. Az utolsó
napon a hintaszékedből fogod kémlelni az óceánt, én pedig addigra rég a föld
alatt leszek. Nem fognak körülötted futkosni az unokáink, nem fogja egyik
gyerekünk se majd a kezed, mert megfosztod magad mindettől, de ha ezt akarod
Kulta legyen – vetítem elé, hogy mi is fog történni kettőnkkel, ha nem gondolja
meg magát.