28. Mocskos vágyak

Erőteljesen 18+-os fejezet következik!!!!

„A szex az öntudat tudatos elvesztése.”


Reggel halk sutyorgásra ébredek. Nincs kedvem kibújni az ágyból, de tudom, hogy muszáj lesz.
Ma egy új lapot kezdek. Egy Niko mentes élet új lapját… Bár azzal, hogy már ébredés után is felé terelődnek a gondolataim…. Na igen, ennyit erről.
Apu kávét főzött, ha nem csal a szimatom. Márpedig, ha koffeinről van szó sosem csal. A finom aromájú, erős kávéillat belengi a szobát és kicsábít a puha párnák közül. Lábujjhegyen osonok ki a folyosóra, majd le a konyhába.
- Jaj ne - nyögök fel, mikor meglátom a szüleim, akik összetapadva csőröznek a konyha kellős közepén.
Határozottan nem akarom tudni mit műveltek éjjel. Bár mindkettejük nyaka ki van szívva, anyu testét csak apu pólója takarja, míg az egyetlen lakásban tartózkodó hímnemű személyen egy szál farmer van csak. Nincs sok kétségem afelől, hogy az éjjel anyu elérte, hogy apu elfelejtse mekkora összeg is hiányzik a bankszámlájáról a kis akciónk miatt.
- Hupsz - mosolyog anyu, mikor kiszáll apu szájából.
- Jó reggelt - sóhajt fel apa, de nem engedi el a karjában lévő nő derekát.
Ahhoz képest, hogy elváltak még mindig működik köztük a kémia. Nem is kicsit működik köztük… Együtt élni képtelenek persze, de ha valamiben világ életükben kitűnően kiegészítették egymást, az a szex. Az ágyban vagy éppen a földön, a konyhapulton, a kocsi hátsó ülésén, a backstage-ben, a turnébuszon… á nem is fontos, hogy hol, a lényeg, hogy szex közben és után mindig tökéletesen szót tudtak érteni. Szóval kerek egy órán keresztül bírják, hogy ne kezdjenek el vitázni valami baromságon. Ennyi időm van meginni a kávém és lelépni szépen csendben. Valószínűleg nemrég végeztek…
- Csüccs - húzza ki anyu a széket nekem, mire nagyot sóhajtva még kicsit sokkolva az előbb látottaktól leülök melléjük, majd a kancsóért nyúlok, amiben a bitang erős fekete kávé gőzölög.
- Kaphatok egy cigit? - nézek a szüleimre, boci szemekkel, mire anyu csak elém csúsztatja az egyik dobozt, apu viszont morogni kezd.
- Nem kéne cigizned - dohogja.
- Nem kéne megcsalnod a cicababád az ex nejeddel - vágok vissza azonnal, mire apu szemei haragosan villannak meg, anyu viszont felkuncog.
- Nyugi. Még reggel van - somolyog, a mellettem ülő.
- Akkor sem kéne cigiznie. Még csak tizenkilenc éves - dohogja apu, mire anyu elneveti magát.
- Baby, te tizenkilenc évesen lőtted magad és víz helyett vodkát ittál, szóval azt hiszem ha most lecseszed a lányod a cigi miatt picit képmutatónak fogsz tűnni - simítja anyu hátra a jég kék szemekbe lógó szőke tincseket, mire apu arcvonásai kicsit ellágyulnak, de a feszültség még így is ott vibrál a levegőben.
- Visszarepülök Chicagóba - szakítom meg a csendet, ami hosszú percek óta a levegőben lóg. A szüleim ugyanis sikeresen elvesztek egymás tekintetében, nekem pedig ettől hányingerem van. A rózsaszín buborék ismét körbeveszi őket, de én már tisztában vagyok azzal, hogy ez a kis lángolás, ami ismét begyulladt köztük, csak ideig óráig tart. Holnap már egymást átkozva hajigálnak különböző tárgyakat a másik fejéhez, aztán az egyikük elviharzik és annyi. Vége a hatalmas szerelemnek. Én már csak tudom… Világ életükben így éltek. Túl nagy hévvel égnek, túl szenvedélyesek és erős akaratúak. Képtelenek engedni, vagy kompromisszumot kötni, mindketten a saját szabályaik szerint akarnak élni. Túl önzőek.
Én és Jen pedig a tökéletes képmásaik vagyunk. Igazából ha jobban belegondolok ostobaság volt azt képzelni, hogy örökbe fogadtak. Le se tagadhatnám őket. Túlságosan hasonlítunk egymásra. Igen, az apámra is. Még akkor is, ha szívem szerint letagadnám, hogy közöm van hozzá, tudom, hogy lehetetlen lenne. Pont olyan, mint én. Vagy én vagyok olyan, mint ő? Fogalmam sincs.
- Miért mész te Chicago-ba? - jön egy kisebb fáziskésés után a kérdés aputól.
- Yvonne ott van - vonom meg a vállam.
- Ó - jön az értelmes válasz. - Amúgy mi is volt ez a tegnap esti kis balhé? - emeli fel kérdőn az egyik szemöldökét.
- Matt - szól rá anyu miközben összeráncolja a homlokát.
- Mi van? - förmed rá apu. - Csak szeretném tudni, hogy miért is kellett nektek a nyílt utcán koncertezni, ami miatt az én számlám rövidült meg egy kisebb vagyonnal - sziszegi.
- Tudod mit te seggfej? - pattan fel anyu, mire én felsóhajtok. Kezdődik.. - Hívd fel az ügyvédem és átutalom azt a kibaszott pénzt, amit az óvadékra fizettél ki - kapja fel a vizet.
- Kibaszottul nem a pénz érdekel - csattan fel apu is, majd kezdetét veszi az üvöltözés. Válogatlanul szórják egymás fejéhez a szitkozódásokat, én pedig jobbnak látom, ha levonulok a csatatérről. Nem tűnik fel nekik, el vannak foglalva azzal, hogy felhánytorgassák egymásnak a múlt sérelmeit. A vendégszobában találok pár ruhát a szekrényben. Van egy tippem, hogy apu egyik csinibabája hagyta még itt őket, de most jó szolgálatot tesznek nekem. Miután felöltözök, taxit hívok, hogy minél hamarabb távozhassak a háborús övezetből, ugyanis a szüleim veszekedésétől még mindig zeng az egész ház.
- Elmentem - kiabálok be nekik a konyhába, de rám se bagóznak. Csendben zárom be magam után az ajtót, majd a szállodáig vitetem magam, aztán a reptér felé veszem az irányt. Szerencsém van, pont sikerül jegyet szereznem a következő gépre, ami messze visz Európától, a családomtól és tőle…

A londoni koncert az utcán lévő kis balhé ellenére is meg van tartva, bár semmi kedvem az egészhez. Csak felsétálok a színpadra és teszem a dolgom, de a szívem és az eszem valahol egészen máshol jár. Olyan vagyok odafenn, mint egy szellem. Lián jár az eszem, azon, hogy mennyire elszúrtam. Inkább a börtönt választotta helyettem, ez pedig sok mindent elárul nekem. Megbántottam. De most már tök mindegy.
A mókuskerék, ami a turné élettel jár forog tovább, én pedig nem szállhatok ki. Fel kell állnom a színpadra ha tetszik, ha nem, ha van kedvem hozzá, ha nem. A jegyeket eladtuk, a stadion megtelt, az embereket érdekli, amit csinálunk, a shownak folytatódnia kell, de amint lejövök a színpadról, azonnal terelnek is a busz felé, hogy részt vehessünk az after partyn, ami újabb pózolással és műmosolyok tucatjával jár.
A fiúk nem szólnak egy szót sem, de a tekintetük mindent elárul. Egy nagy kalap szar voltam ma este. Mégis hálás vagyok azért, hogy nem tolnak le a produkcióm miatt, hogy tolerálják a faszságaim, hogy csendben maradnak és nem baszakodnak még ők is. Mindenki tudja, hogy Lia miatt voltam ilyen, Mad csak együtt érzően vállon vereget, majd elhúzza a száját. A tekintetük elárulja, hogy nem haragszanak rám, se a mai este miatt, se azért, hogy múltkor elküldtem őket a picsába és részegen tajtékozva azzal fenyegetőztem, hogy feloszlatom a bandát. Tudják, hogy ilyen vagyok, megtanulták már kezelni a baromságaim és ezért mérhetetlenül hálás vagyok nekik. Itt vannak, mellettem állnak, pedig tényleg egy igazi seggfej voltam velük. Meghúzom magam cserébe és kussban maradok. Nem balhézom mikor a klubba érünk, pedig tényleg nincs semmi kedvem a parádézáshoz, mégis megerőltetem magam és ha már a koncertet elbasztam legalább a bulin próbálok lélekben jelen lenni. Kellenek a szponzorok és a kapcsolatok, hogy tovább fusson a szekér és ehhez sajnos nagy mértékben én kellek. Rám kíváncsiak, az én vérem kell nekik, engem akarnak szétszedni, az én hátamról akarják lehúzni a bőrt, az én energiám akarják leszívni, nem az övékét és én önként és dalolva hagyom, hogy megnyúzzanak. Ez a minimum, amit megtehetek a barátaimért, nem akaszthatom az ő nyakukba még ezt is. Bőven elég, hogy a koncertet végigvitték a hátukon helyettem és elviselhetővé varázsolták a bulit, hogy ne törjön ki a lázadás és a közönségünk ne követelje vissza a jegy árát. Ha ők nem teszik bele a maximumot, akkor nem tudom mi lett volna. Tuti, hogy kritikán aluli minősítést kapunk.
Újságírók, producerek és nagykutyák tucatja vár ránk, nincs más hátra, mint előre tehát belevetjük magunkat a tömegbe. A többiek talán még élvezik is az egész hercehurcát, hisz valljuk be ki van nyalva a seggünk rendesen. Nekem viszont egy kínzással ér fel, hogy mosolyognom kell, mikor szívem szerint elbujdosnék és sírnék egy sötét sarokban.
Persze vigyorgunk mind, beszélgetünk a fejesekkel és élünk az ingyen pia adta lehetőségekkel. Mindenki elengedi magát, a feszültség oldódik bennünk.
Nincs mit szépíteni éjfél után öt perccel már merev részeg vagyok, forog az egész világ velem, így lezuhanok az egyik székre és elalszom. A kötelező köröket szerencsére már letudtam, így nincs olyan nagy gáz azzal, hogy az asztalon hortyogok, de természetesen nem sokáig van nyugtom. Miért is lenne?
- Hé - rázogat valaki, mire kinyitom a szemem és ülő helyzetbe tornázom magam. - Jól vagy? - néz rám egy ismeretlen nehézbombázó mosolyogva, akire épphogy csak képes vagyok fókuszálni a résnyire nyitott szemeimmel. Pár percig csak értetlenül bámulok rá és próbálom felfogni mit is kérdezett, majd lassan kitisztul a kép és összerakom a választ, amit vele is megosztok:
- Ha az ott fű a kezedben és van még nálad akkor jól leszek - mosolyodom el, mikor megérzem a marihuana jellegzetes szagát, ami a lány kezében füstölgő rudacskából száll felém.
- Van itt más is - kacsint rám, majd a tenyerét a combomra csúsztatja, a melleit pedig kitolja. Valahogy nem hoz lázba a szilikonnal felpumpált műmell látványa, de az ígérete miszerint van nála még drog, vonzóvá teszi a macát.
Igen, repülnöm kell egy kicsit. Túl sok szar szakadt a nyakamba, de ha betépek, akkor majd sikerül elfeledkeznem erről az egész kibaszott világról. Liáról… Jah, kábultan talán megfeledkezem arról az elcseszett reggelről. De ehhez valószínűleg előbb ágyba kell vinni a csinibabát. Rajtam nem fog múlni.
- Hozzád vagy hozzám? - kúszok a noname lányhoz közelebb, majd a ruhából majdnem kibuggyanó műcicikre tapasztom a tenyerem és a nyakába csókolok. Jó illata van, de semmi extra nincs benne, nem hoz annyira lázba, csak egy gyors menet lesz, egy egy éjszakás ingyen kaland. Persze próbálom kicsit összeszedni magam, de az elfogyasztott tömény szesz még mindig dolgozik bennem, a gyomrom is felfordul, de mély levegőt veszek és lecsillapítom a háborgó szervet. A csaj nyakát csókolgatom, csábítgatom, bár nem valószínű, hogy nagyon győzködni kell ahhoz, hogy ágyba bújjon velem és megossza velem a nála lévő cuccot, hisz már attól is felnyög, hogy végighúzom az ütőerén a nyelvem hegyét. Valamit még mindig nagyon tudok... Szét fogja tenni a lábát, nem kell különösebb csáberő ahhoz, hogy ezt elérjem. Csak egy ribanc, aki arra megy, hogy minél több híres emberrel megbasztassa magát.
Nekem viszont lazítanom kell egy kicsit. Tisztességes játék ez. Én be akarok tépni, ő kefélni akar velem. Nincs itt semmi hiba.
- Menjünk - csúsztatja a farkamra a tenyerét, majd finoman rám szorít, vigyázva nehogy fájdalmat okozzon. Bevallom, azonnal úgy állok, mint a cövek. Meg se próbálom elrejteni a dudort a gatyámon, amikor felállunk az asztaltól. Minek? Elkapom a ribancot a derekánál fogva és elindulok kifelé. Jari vigyorog mikor meglátja, hogy távozni készülök a szőkeséggel, de már ő sem szín józan. Mika vállon vereget egy kacsintás kíséretében aztán visszafordul a saját kis háreméhez. Madet, Aleksit és Katjat nem látom sehol, de Eero elkapja a karom az ajtóban.
- Engedd ki a gőzt, de délben jelenésed van a helyi rádió stúdiójában. Jó mulatást - mosolyog rám, mire aprót bólintok jelezve, hogy értettem és kituszkolom a rihét a bejárati ajtón.
A limuzin szerencsére még a rendelkezésünkre áll, így habozás nélkül beszállok a kocsiba, a csinibabát pedig az ölembe húzom, aki amint becsukódott az ajtó azonnal rám veti magát és megcsókol. Szinte letépi rólam az ingem, majd a vörösre rúzsozott ajkaival a mellkasom és a nyakam kezdi csókolgatni, de eltolom magamtól. Az állánál fogva kényszerítem, hogy a szemembe nézzen, miközben a miniszoknya alá csúsztatom az egyik kezem és a combja belső részét kezdem simogatni.
- Mi van nálad? - búgom a szájába. Tudatosan nézek rá úgy ahogy, tudom, hogy ettől az összes csaj elfelejt levegőt venni.
- Kokó, herka, fű, hasis - sorolja megbabonázva, majd a nyelvét kidugja és körberajzolja a szám. - Szolgáld ki magad - dobja mellém a táskáját, majd lejjebb csúszik.
- Te is - sóhajtok fel, mikor az ujjai az övcsatomra vándorolnak és kiszabadítja a férfiasságom a gatyámból, miközben én kiszórom az ülésre a táska teljes tartalmát, majd lehúzom a sofőrtől elválasztó falat és megkérem, hogy autókázzunk addig míg nem szólok neki. A pasas aprót bólint, mire visszahúzom a falat, de a vigyorát még így is észreveszem a visszapillantó tükörből, majd a fekete fal felér és nem foglalkozom tovább vele. A tündérke kikerekedett szemei és a kacér, mohó mosolya jobban lefoglal. Imádom mikor valaki ilyen csodálattal tekint a legbecsesebb testrészemre, viszont van, ami még a ribancnál is jobban érdekel, az pedig a drog. Tényleg ideje betépni.
A kis fehér poros zacskó mellett teszem le a voksom. A fű nem reptet el elég messzire, a herointól meg bevallom félek, így kizárásos alapon marad a kokain. A tasak tartalmát a hűtő sima felületére borítom, majd Eero kocsiban hagyott névjegykártyájával csíkká formálom.
- Gyerünk már - noszogat a csaj hozzám dörgölőzve, ugyanis nem tud hozzám férni addig, míg a kokainnal szöszmötölök.
- Türelem bogárka - vezetem a szabad kezem ismét a szoknyája alá, majd a bugyiját félrehúzva két ujjam is feltolom neki, mire végre abbahagyja a mocorgást mellettem és hangosan felsikít az élvezettől. Már most látom, hogy picit nimfomániás a csaj, szóval alaposan meg kell majd kefélnem a cuccért cserébe.
Vigyázva, hogy egy kicsi se menjen kárba felszippantom az asztalon lévő csíkot és hátradőlök az ülésen. A leányzó konkrétan abban a pillanatban beleül a kezembe, az ujjaim teljesen eltűnnek a testében. Csodálkozom, hogy nem csúszik fel neki az egész öklöm, annyira nedves és tág, de mikor ficánkolni kezd, hogy élvezethez jusson kihúzódom belőle.
- Nyald le - nyújtom a szája elé az ujjaim, mire azonnal teszi, amit kérek. Mélyen a szemembe nézve szopogatja le az saját élvezetének nedveit a kezemről, majd újból az ölembe fészkeli magát. Felizgat.
Hátradőlve nézem végig, ahogy megszabadul a mini ruhától, csak a bugyija marad rajta és a magsarkú. Érzéki kört ír le a csípőjével, de nem enged magába. Mondjuk gumi nélkül nem is engedném. Nem hülyültem meg teljesen, nem akarok semmit elkapni, teherbe meg végképp nem szeretném ejteni.
- Szopj le - adom ki az utasítást. A nyers szavaktól felcsillannak a szemei, majd lecsusszan az ölemből és térde ereszkedik. Az ujjaival kezd becézgetni először, de rámordulok. A száját akarom nem a kezét. Nem kell még egyszer elmondani, a torkáig enged én pedig felnyögök az élvezettől, miközben a fejem hátrabicsaklik. Puha, meleg, bársonyos és nedves. Mi kell még? Egy cigi. Nem habozok rágyújtani, miközben a csaj szaporán bólogatni kezd és a nyelvével is ingerel.
A kokain lassan kezd dolgozni bennem, de királynak érzem magam tőle.
Bárgyú mosoly terül szét az arcomon miközben az egyik kezembe a cigi füstölög, a másikkal pedig a cicababa hajába túrok, hogy nézhessem, hogy ügyködik rajtam.
Egy császárnak se lehet jobb élete. Mindenem megvan. Kokain, pénz, hírnév, egy ribanc, aki szó nélkül térdel előttem és teszi a dolgát, ráadásul mindezt egy limuzinban, mindenki más meg menjen a pokolba. Csak ennyi kell.
Bűntudat? Lelkiismeret furdalás? Egyik sem kerít a hatalmába per pillanat. Repülök akár a papírsárkány az égen és kibaszott jól érzem magam. Szarok mindenre és mindenkire. Önző rohadék vagyok? Igen! És?
Senkinek nem tartozom elszámolással.
A tenyerem a lány tarkójára simítom és még beljebb csúsztatom a szájába a férfiasságom. A szemét ellepik a könnyek és öklendezni kezd, próbálja felemelni a fejét, de nem hagyom, hisz a torka tovább ingerel és egyre nagyobb élvezethez juttat, pár másodperc után mégis hagyom, hogy kiengedjen az ajkai közül és levegőhöz jusson. Zihálva kapkod oxigén után, várom, hogy elküldjön a pokolba, mert majdnem megfulladt a farkamtól, de csak csillogó szemekkel néz rám és újból rám bukik. Mit ne mondjak meglep, hogy ennyire készséges, valahol mélyen még van bennem valami emberség, amit a kokain mámora sem tudott kiirtani belőlem, így nem húzom ismét karóba, hisz valószínűleg nem lehet túl kellemes érzés számára.
Lebegek, majd mikor érzem, hogy közeledik a csúcs zihálni kezdek. A drog felerősíti bennem a gyönyört, de eszembe juttat valakit.
- Lia - simítok végig a lány haján, és teleélvezem a csaj száját. Remeg az egész testem, egy pillanatra azt hallucinálom, hogy tényleg ő térdel előttem, de aztán kitisztul a kép úgy ahogy és rájövök, hogy nem.
Aztán már nincs megállás, egy bábbá válok, hagyom, hogy a lány újra életet leheljen belém, de nem érzem már jól magam annyira. Csak Liára tudok gondolni. Képek ugranak be folyamatosan. Az első pillantás, a mosolya, mikor odaadtam neki a kosárnyi vörös rózsát, az első csókunk, az érzés, amikor először gondoltam úgy, hogy kicsúszott a kezemből, aztán mikor újra megpillantottam, miközben magában motyogott az utcán, a rémült tekintete mikor elkaptam a karját és a falhoz préseltem, az első éjszakánk, a Helsinkis városnézés, a közös munka, a heroin mámoros este utáni ébredés, az első pofon, amit tőle kaptam, a búcsúnk a reptéren, a viszontlátás és az utolsó közös éjszakánk…
Minden egyes pillanat olyan elevenen jelenik meg a szemem előtt, mintha most történne. De nem…
Most a szőke szilikon mellű ribanc mászik vissza az ölembe, majd az ülésre szórt cuccai közül egy gumit vesz elő, feltépi a tasakot, rám simogatja az óvszert, aztán már belém is ült. Üres tekintettel bámulom az arcát, nem mondom, hogy nem élvezem, hogy rajtam lovagol, de egyszerűen nem hoz lázba. Talán mégis a heroint kellett volna választani… Talán akkor nem érezném magam ilyen üresnek.
Erőt veszek magamon és a nyakhajlatába fúrom az arcom. Rendes volt végül is velem a csaj, egy kis kényeztetés kijár neki cserébe, így a nyakát kezdem csókolni és a melleit simogatom. Nem merek erősebben rámarkolni a felpumpált cicikre, félek, hogy kidurran a szorításomtól az implantátum. A feneke alá nyúlva segítem a mozgását, hallom, ahogy a fülembe szuszog, miközben minden létező módon próbálja emlékezetessé tenni számomra az estét, de én tudom, hogy hiába minden erőfeszítés, két nap múlva nem fogok emlékezni rá. A mellbimbói karcolnak, a sikolya a fülembe kúszik, mikor a legérzékenyebb pontjára találnak ujjaim és finoman simogatni kezdem, majd hátrabicsaklik a feje és elélvez. Én pedig abban a pillanatban hátradöntöm az ülésen és gyors tempóban kezdek mozogni, hogy én is újból a csúcsra érjek. Persze eközben őt is sikerül ismét a fellegekbe repíteni, a második orgazmus egyszerre rántja édes görcsbe a testünket. A testemből minden erő kiszáll egyszerűen ráhanyatlok az alattam fekvő nőre.
Piszok mód nem vagyok magamnál, valami furcsa zsibbadtság lesz úrrá a tagjaimon, a szemem lecsukódik és megszűnik a külvilág.
Mintha puha bárányfelhők közé zuhantam volna, amik szállnak a gyönyörű kék égen. Fújja őket a nyári szellő valamerre és nem számít merre csak el onnan, ahol vannak. Engem is magukkal visznek a Nap felé, ami elvakít, de mégis csodálattal tölt el.
- Niko - simogatja valaki a hátam, mire a képzelet tengeréből visszaúszom valóságba.
- Igen? - nyitom ki a szemem. A hangom erőtlen, csak most veszem észre, hogy az arcom szinte szétreped annyira vigyorgok.
- Minden rendben? - néz rám a lány halványan mosolyogva.
- Aham. Bocsi - rázom meg egy picit a fejem, majd lekászálódok róla.
- Hallottam, hogy jó vagy - néz rám kacér pillantással miközben kinyújtózik. A mellei megfeszülnek, a bordái kirajzolódnak a vékony bőre alatt miközben beszél. - De, hogy ennyire - susogja, mire elnevetem magam.
- Örülök, hogy jól érezted magad - simítok végig a vádliján miközben megpróbálom magamra rángatni a gatyám, miután megszabadultam a használt óvszertől. A lány is felül, visszabújik a ruhájába, majd hozzám simul és egy újabb csókra nyújtja az ajkait. Egy sima semmitmondó érzelemmentes nyelvjáték veszi kezdetét, aztán elengedjük egymást. Míg felveszem az ingem, addig ő a táskájába pakol vissza, de megfogom a csuklóját.
- Mennyiért adod el? - bökök a kis tasakokra az ujjammal.
- Mennyi van nálad? - mosolyog rám, mire előkutatom a tárcám. Nincs nálam sok font, de a csaj szó nélkül kikapja a kezemből a bankjegyeket, majd előre szól a sofőrnek, hogy álljon meg.
- Viszlát Niko Koskinen - csókol meg újra, aztán kipattan a kocsiból. Megszólalni sincs időm már újra úton vagyunk. Csak ülök és szorongatom a kezemben lévő apró tasakokat, bárgyún vigyorogva. Eszem ágában sincs kijózanodni mostanság…

A cipőm sarka halkan koppan a fapadlón. A folyosó sötétségben úszik, de nincs kedvem felkapcsolni a lámpát. A szívem annál hevesebben ver, minél közelebb érek az ajtajához. Mosolyogva állok meg a küszöb előtt. Tudom, hogy hajnal három van, de ez per pillanat cseppet sem zavar és remélem őt sem fogja. Magabiztosan kopogok aztán nem marad más hátra, mint várni.
A túloldalról halk morgás szűrődik ki, majd kattan a zár és egy nagyon álmos szemű, kócos, borostás, egy szál semmiben ajtót nyitó férfival találom szembe magam. Mit ne mondjak felizgat a látványa. Itt áll félkómásan, meztelenül előttem és cseppet sem zavartatja magát.
- Mi az Isten fasza van? - néz rám résnyire nyitott szemekkel, mire halkan felkuncogok.
- Mondd, hogy kellek neked - simulok Pete izmos és erős mellkasához gondolkodás nélkül. Úgy érzem csak erre van szükségem. A megerősítésre, hogy igenis van valaki, aki akar, aki szeret, aki várt rám…
- Lia? - ölel át tétován, mire a nyakát kezdem csókolgatni.
- Visszajöttem hozzád - búgom a bőrébe.
Azt hiszem ebben a pillanatban minden világossá válik számára. A karjai birtoklóan fonnak körbe, az ajkai egyből lecsapnak a számra, egyetlen mozdulattal ránt be a szobájába, majd már csak az ajtó csapódására leszek figyelmes. A testem a falhoz szorítja én pedig átadom neki magam. Az acélkeménységű izmok minden egyes apró érintésemtől görcsbe rándulnak. Az én testem is érzékenyen reagál a cirógatásokra, a mellbimbóim már attól megkeményednek, hogy ruhán keresztül épphogy végigsimít rajtuk. Vadállatként csap le a nyakamra, mikor a kezem a férfiasságára vándorol. Finoman futtatom végig rajta az ujjaim, élvezem, hogy ennyitől is kőkeménnyé válik. A fogai a nyakam puha bőrébe vájnak. A fájdalom eltörpül a kéj semmihez sem fogható érzése mellett. Kívánom, nem akarok semmi mást csak, hogy végre a magáévá tegyen. Úgy esik nekem, mint aki ezer éve nem volt nővel. Szó szerint leszaggatja a ruháim. Ijesztő is lehetne, hogy ennyire elveszíti a kontrollt maga felett és az ösztönei veszik át az irányítást, de engem inkább izgalomba hoz, hogy ennyire eldurvul. Érzem, hogy a rajtam maradt csipkecsoda nedves lesz, de a bugyim sem kíméli, mire észbe kapok, az is cafatokban végzi a padlón. A fenekem alá nyúlva emel fel, majd mélyen a szemembe néz és egyetlen mozdulattal tövig nyomul belém. A tűz, ami a sötétbarna szemekben ég, a szenvedély, ami ott vibrál a levegőben, a kemény lökés, amivel elmerül bennem, olyan élvezetet okoz, amitől hangos sikoly hagyja el a torkom. A körmeim a vállába fúródnak, miközben iszonyatos tempóban mozogni kezd bennem. Az ujjai és a fogai szinte szétszaggatják a testem, a férfiassága feszít. Hihetetlen erővel merül el bennem újra és újra, én pedig nem bírok gátat szabni a nyögéseimnek. Lázba hoz, hogy ilyen állat módjára bánik velem, a nyers férfias erő ellen ha akarnék akkor se tudnék semmit tenni. De nem is akarok. Miért akarnék? Marcangoljuk egymás ajkait egy darabig, érzem, hogy a kelleténél erősebben harap az alsó ajkamba és apró sebet váj rajtam a metszőfoga. A vérem íze keveredik az övével, a testünk izzadtságban úszik, majd a puha vastag ajkait a mellbimbóimra tapasztja és szívni kezdi, amitől az egész testem megremeg a karjaiban, majd elönt a gyönyör. A körmeim a gerince vonalát karistolják végig, miközben gátlástalanul nyögve, nyöszörögve adom a tudtára, hogy elértem a kielégülést. Aztán hangos morgás tör az ő torkából is, a férfiassága megremeg, majd még egy utolsó lökés után belém élvez.
Zihálva támasztja a homlokát az enyémnek, vigyorogva és lihegve nézünk a mélyen a másik szemébe, miközben várjuk, hogy tisztuljon a köd, ami az agyunkra telepedett. Picit megroggyan a térde, mire ijedtemben még szorosabban fonom körbe a csípőjét a lábaimmal. Halk, rekedt kacaj tör fel a torkából, majd picit lendít rajtam, hogy újra stabilan tudjon tartani.
- Imádlak - búgja a számba, aztán egy gyengéd csókban forrunk össze. Egymás ajkait falva kezd el lépkedni velem az ágy felé, hogy a puha matracra fektessen anélkül, hogy kicsúszna belőlem. Érzem, ahogy újra elárasztja a vér az alsó régióit, majd ismét mozogni kezd.
Kikerekednek a szemeim egy pillanatra, az ajkaim kacér mosolyra húzódnak…
Újra és újra adózunk a testi szerelem oltárán, egészen hajnalig. Mikor már nincs több erőnk egymásba gabalyodva, izzadtságtól sikamlós testtel merülünk mély álomba.
Ezen az éjszakán se Niko, se Mira nem kísért. Jó helyen vagyok, biztonságban…

A szex nem szerelem. De a szex szerelem nélkül is lehet jó. Meg kell tanulni különbséget tenni a két dolog közt, ugyanis sokan összevonják a kettőt. A szerelem ábrándokba ringat, a szex pedig sokszor kiábrándít minket. Talán egy közös van bennük. Sosem olyan, mint amilyennek elképzeljük. Van, hogy jobb és van, hogy sokkal rosszabb. Mindig csalódást okoznak. A szerelem vagy összetöri a szíved, minden álmod és az egész életed vagy egy rózsaszín buborékba zár, ami könnyen kipukkanhat ugyan, de ha mégsem, akkor állítólag maradéktalanul boldoggá tesz. A szex… A szex nem tör meg, egyszerűen csak jó. Nem kell hozzá érzelem, hogy átéld a katarzist. Mégis mindenki szerelemre vágyik, nem szexre. Érdekes dolog ez. A lelkünket akarjuk kielégíteni többnyire és nem a testünket. Pedig lehet jobban járnánk, ha a szívünk nem kevernénk bele semmibe. Egyszerűen csak vigyáznánk rá, hisz olyan törékeny szerv.