18+
-
Csapatokra oszlunk és versenyezni fogunk – vigyorog
Brandon önelégülten, én pedig innentől fogva érzem, hogy a mai estének csúnya
vége lesz.
-
Akik egymással osztják meg az ágyukat azok nem lehetnek
együtt – tesz egy kikötést Zack, amitől csalódottan szusszantok fel. Lia nem
velem lesz…
-
Oké, én vagyok az egyik csapat kapitánya, Niko meg a
másiké – veszi vissza a szót Brandon, mire Zack megint kotyogni kezd.
-
Miért pont ti?
-
Mert én állom a következő kör piát, szóval kuss. Zoé
baba, mehetsz is át Niko mellé – ad egy csókot a barátnőjének, aki jót mosolyog
a dolgon, de végül mellém ül. – Lia cicus, te meg gyere csak ide szépen apuci
ölébe – veregeti meg röhögve a térdét.
-
Bran, ha csak egyetlen ujjad is olyan területre téved,
ahová nem kéne, eltöröm a karod – kacsintok rá, bár véresen komolyan gondolom,
hogy még a legjobb barátaim sem taperolhatják azt, ami az enyém. Nézni szabad,
de hozzáérni… Azt nem!
-
Nyugi – simogatja meg Lia az arcom, aztán finoman a
combomon is végighúzza a kezét, amitől azonnal megmoccan valami a nadrágomba és
a gyomrom is őrült bukfencet vet. A szemei felperzselnek, miközben átmászik
rajtam, hogy Brandon mellé ülhessen, bár Bran nagyon azt preferálja, hogy az
ölében kössön ki, de Lia nem megy bele a dologba, amit egy mosollyal nyugtázok.
Nem kell sok idő, hogy elosszuk ki-kivel lesz. Katja hozzám csatlakozik, míg
Aleksi Brandonéknál köt ki. Jari és Mad is hozzám kerülnek, Mika és az
időközben letévedt öcsém pedig Liáékhoz, Oli barátnője pedig a szabályok
szerint szintén velem lesz, aztán betoppan két újabb ismerős. Conor, akinek Lia
azonnal a nyakába veti magát, mosolyogva pacsizik le mindenkivel, de egy percre
se engedi el a kedvesem derekát. Kicsit féltékenyen figyelem, hogy mennyire
örül neki, de nem szólok egy szót sem. Valahogy azon se lepődök meg, hogy Launo
is hazatévedt és mindketten Brandonék csapatába jutnak, míg én megnyerek pár
őrült fószert Bran haverjai közül.
-
Mit is játszunk? – Nézek a főkolomposra, amint mindenki
lehúzott egy újabb kör alkoholt.
-
Jah, télleg. Bugyikat meg alsógatyákat fogunk szerezni.
Sajátot bedodni nem ér, de mondjuk Zoé máris nekem adhatja azt a kis falatnyi
cuccot ami rajta van. Az a csapat nyer, aki egy óra alatt többet szed össze –
dörzsöli össze magabiztosan a tenyerét Brandon, mire nagyot nézek. Nem normális
az már biztos, de hát belementünk, nincs mit tenni.
-
A bárból kimenni ér? – Kérdezi Jari, mire Brandon
morfondírozni kezd.
-
Jah, de nem visszük haza a csajokat és pakoltatjuk ki
velük a fehérneműs fiókot – ad választ, majd a csuklóján lévő méregdrága órára
pillant. – Óra indul - kurjantja el magát, majd pattan is fel, hogy bevesse
magát az ismeretlen lányok közé. Az én taktikám nem több, mint, hogy leülök a
bárpulthoz és villogtatom a szemeim, tesztelve, hogy Liának igaza van-e és
tényleg képes vagyok-e egyetlen szempillantással megbabonázni a nőket. A
pincérnő, kérés nélkül nyomja a kezembe a saját fehérneműjét egy kacsintás kíséretében,
mire elnevetem magam. Hihetetlen mikre nem képesek a nők, pusztán azért, hogy
egy jó pontot szerezzenek egy pasinál.
Érdekes módon úgy tűnik a
taktikám beválik, a lányok sorra cserélődnek ki a mellettem lévő székeken és
egy-egy ital és bók után, mind visszatérnek immár bugyi nélkül hozzám, amit a
zsebembe csúsztatnak a telefonszámukkal együtt.
Aztán történik valami amire
abszolút nem számítok. Brandon feláll a pici színpadra, bedugja a mikrofont és
maga mellé állítja a csapatát.
-
Akin van még bugyi meg alsógatya az jöjjön ide –
kurjongat, mire mindenki rá kezd figyelni. – Na hölgyek urak, szép jó estét
kívánunk, aki még nem tudná verseny zajlik éppen és mi nagyon nyerni akarunk,
tehááát csajok aki csókot akar valamelyik, dögös testű férfiútól, az váljon meg
a bugyijától és dobja be a színpad előtt található kalapba, majd el is veheti a
jutalmát, bármelyik sráctól. Csak, hogy lássátok, hogy nem zsákbamacskát
árulunk és az ajánlat kihagyhatatlan levesszük a felsőnk, hogy ti kibaszott ringyók csorgathassátok
a nyálatokat – üvölt mire éljenzés hangzik fel, ők pedig azonnal vetkőzni
kezdenek, amit nevetve figyelek. – Na de, hogy ti alsógatyában rohangáló
férfiak, se maradjatok ki a buliból, itt van pár gyönyörű hölgy - nyúl Lia és
még egy másik lány kezéért, hogy körbeforgathassa őket – akik szintén örülnének
az adományoknak. Csókot ugyan nem adnak, de egy táncra és egy italra
mindegyikük kapható az este folyamán.
Kacagva figyelem, hogy ürül ki
Brandon szónoklata után a terem, hogy a mosdók előtt tolonghassanak a népek. De
van akit innen fentről még könnyebben kiszúrok. Niko egy üveg sörrel a kezében
a bárpultnál ücsörög és engem néz. Olyan, mint valami álom.
-
Megbocsátasz? – Szakítom ki magam, Brandon karjai
közül, majd elindulok felé. Hiányzik, érezni akarom az illatát, a csókját. Nem
tehetek róla, menthetetlenül bele vagyok bolondulva. Mire átvágok a népen, már
háttal ül nekem és egy lány egy újabb bugyit dug a kabátja zsebébe, ami már így
is mindkét oldalon dudorodik. Féltékeny is lehetnék, de mivel a lány egy
kézcsók után eltűnik, úgy döntök én következem. Lassan lépek mögé, majd
hátulról átölelem és egy puszit nyomok az arcára, miközben az ujjaim a pólója
alá kúsznak, hogy végigsimíthassak a tökéletesen lapos, puha és meleg hasfalán.
-
Hm… Mi kéne kislány? – Kérdezi hátborzongatóan mély
hangon.
-
Az alsónadrágod – suttogom a fülébe, mire elmosolyodik.
-
Egy táncért, nem adom – ületet hirtelen az ölébe,
amitől felsikítok, tekintve, hogy még mindig dolgozik bennem az alkohol és nem
tűnik túl biztonságosnak, hogy egy bárszéken terpeszkedő finn ölében
ücsörögjek, mégis amint érzem, hogy nem fogok eldőlni, mert ő nem hagyja,
lóbálni kezdem a lábam, miközben az arcát simogatom. Még most is elámulok a
tökéletességén. Olyan makulátlan a bőre, akár egy babának és a szemei még
mindig elvarázsolnak. A furcsa, hogy ő is úgy néz rám, mintha senki nem lenne
itt rajtunk kívül, mintha nem látna, nem hallana és nem érezne semmit, csak
engem.
-
És ha azt mondom, hogy otthon valami fantasztikusban
lesz részed, ha nekem adod? – Kérdezem jó pár perc után.
-
Mire gondolsz? – Húzza fel kérdőn a szemöldökét, de
látom, hogy perverzebbnél perverzebb ötletei vannak.
-
Hm… - hajolok hozzá közelebb, hogy a fülébe
suttoghassak. – Befeküdnénk a kádba, egy üveg pezsgővel és némi eperrel, majd
megmasszíroználak, hogy aztán végigfújhassam mindened tejszínhabbal, amit a
nyelvemmel takarítanék le rólad, míg el nem veszíted a fejed és utána – harapom
el a mondat végét, hogy a nyakába csókolhassak, de érzem, hogy az ujjai egyre
birtoklóbban markolják a csípőmet.
-
Utána? – Kérdezi vágytól rekedt hangon.
-
Utána… Hm… Mi is legyen utána – húzom végig a nyelvem
hegyét az álla vonalán, majd a szemébe nézek és a szájába suttogok. – Utána azt
tehetsz velem amit csak akarsz.
-
Oké, tiéd az alsóm, mindezekért cserébe, plusz én is
kérem a te fehérneműd – simítja a kezét a combomra, mire elmosolyodom.
-
Sajnos azzal már nem szolgálhatok – pattanok le az
öléből, tudván, hogy mennyire be fog pöccenni ettől az információtól.
Meglepetten pislog rám és ez az egyetlen pillanat áll rendelkezésemre, hogy
kiszabaduljak a karjai közül.
-
Ki volt az? – Kiabál utánam.
-
Mad jó ajánlattal rukkolt elő – lépek a táncoló tömegbe
nevetve, mire az ajkai o alakot formálnak, a szemei pedig elsötétednek. De
nincs időm megnyugtatni. Egy kissé ittas szőke srác elkapja a derekam, mondván
innom kell vele, hisz bedobta az alsóját a kalapba miattam, így hát nincs mit
tenni, újabb tömény szeszt gurítok le a fiúval, aki elég részeg ahhoz, hogy fel
se tűnjön neki, hogy alig három percet töltök a társaságában.
Az információ cseppet sem tesz
boldoggá. Lia, szoknyában rohangál egy kocsmában, bugyi nélkül. És mindez kinek
a hibája? Azé az idiótáé aki kitalálta ezt a gyűjtsünk bugyikat ötletet, na meg
a másiké, aki leszedte róla.
-
Mad – bömbölök torokból, mint valami oroszlán, amikor
meglátom az óriást.
-
Hello. Szerintem mi nyerünk – mutat a karjára, ahol
csak úgy csüngenek a begyűjtött csipke és pamutcsodák.
-
Liáét akarom – nyújtom felé a kezem, mire elvörösödik.
– Most – sziszegem dühösen.
-
Mi van haver, nem tudod melyik a csajodé? – Lép mellénk
Brandon röhögve, akinek már a fején is egy aprócska rózsaszín selyemanyag
díszeleg.
-
Lenne egy tippem – morgok, ahogy végignézek a
választékon. A pamutok kapásból kizárva, ahogy azok is, amik csak a maradék anyagokból
készültek. Kettő marad így, de tudom melyik az övé…
-
Akkor bökj rá – nyújtja ki a karjait Mad, mire
felmorranok és leszedem az egyetlen fekete csipkés franciabugyit róla. – Nyert
– vigyorog, mire a falnak kenem.
-
Ilyet többet nem csinálunk – sziszegem.
-
Állj már le. Úgy viselkedsz, mintha megdugtam volna.
Nem láttam semmit belőle, szóval nyughass – nevet fel, de én cseppet sem vagyok
vicces kedvemben. Lia az én barátnőm és cseppet sem tetszik, hogy Mad karjára
került a fehérneműje, most pedig anélkül táncikál különböző fószerekkel. Mivel
mindjárt lejár az idő, a zsebemben lévő összes begyűjtött darabot, Mad kezébe
nyomom, aztán berontok a táncolók közé, hogy ott keressem Liát, akit cseppet
sem nehéz megtalálni. Egy rakás részeg pasas veszi körbe, az egyik keze a
derekán pihen, miközben egy másik a fülébe suttog, ő pedig úgy nevet, hogy a
könnyei is kicsordulnak. Nagy léptekkel indulok meg felé, ellökök mindenkit,
aki az utamba kerül.
-
El lehet tűnni haver – teszem a kezem a nálam jóval
alacsonyabb srác vállára, akinek épp elkezdett lefelé kúszni a keze, a barátnőm
feneke felé.
-
Miért? Ki vagy te? Az apja? – Néz rám mérgesen, de nem
engedi el a derekát, amitől felforr az agyvizem.
-
Nem te fasz, a vőlegénye vagyok – kapom el Lia kezét,
hogy megmutathassam annak a baromnak, a gyűrűt.
-
Hol van belőle a gyémánt? – Kötözködik tovább, mert nem
veszi észre, hogy a fülemen is gőz jön ki lassan.
-
Hé ácsi, srácok nyugi – lép közénk Lia mosolyogva. –
Ami azt illeti, az úriember nem a vőlegényem, hanem életem szerelme – simul
hozzám, mire azonnal mindkét karom birtoklóan a teste köré tekerem, amit
szintén mosolyogva nyugtáz és egy puszit nyom a szám sarkába, így pedig gyorsan
megnyugszom. – De te egy tök jó fej srác vagy, remélem még összefutunk –
magyarázza, amitől azonnal megfeszülök. – Köszi az italt, a táncot, meg a
boxered is – nyom egy puszit a srác arcára, akinek majdnem kicsordul a nyála
is, én viszont felmordulok. – Hé, édes mi vagy te veszett kutya? – Fordít
hátat, a férfiak gyűrűjének, hogy a karomba simulhasson teljesen és az arcom a
két keze közé fogva, olyan csókot adjon, amivel azonnal lecsillapítja a
feltámadt zöld szemű szörnyeteget.
-
Megveszek érted – suttogok, mire olyan szerelmes
pillantást kapok válaszul, hogy beleremeg a gyomrom. Nem tudom, hogy csinálja,
de teljesen elvesztem tőle a fejem és életemben először valaki tényleg olyan
intenzitással dobogtatja meg a szívem, hogy félő kimúlok helyben, de nem
számít, hisz a gyomromban most először én is érzem a pillangókat, ahogy
csikiznek belülről és a szárnycsapásaikkal minden rosszat elfeledtetnek velem.
Már tudom, hogy a mi szerelmünk
tiszta, mint a frissen esett hó, amit hajnalban fedezel fel, mikor kinézel az
ablakon, egy nagy bögre kávéval a kezedben. Amire mindig rácsodálkozol, hiába
láttad már ezerszer. Mikor a szemébe nézek, olyan, mint mikor az ablakon át
bámulom a nagy pelyheket, amik egységet alkotva beterítenek mindent. Mi is
ilyen egység vagyunk. Sárfoltok és szenny nélkül. Ami mocskos volt az életemben
ő azt is megtisztította. A lelkemben csend van és béke és nem számít, hogy egy
hangos kocsmában vagyok, vagy a hálószobám magányában. Nem ezen múlik, hanem
azon, hogy őt tartom a karjaim közt és biztos vagyok abban, hogy soha nem
akarom elengedni. Soha.
-
Megnyugtat, ha azt mondom, hogy én is megveszek érted?
– Túr a pici ujjaival a hajamba, mire elmosolyodom.
-
Még jobban megnyugtatna, ha visszavennéd a fehérneműd –
csúsztatom mindkét tenyerem a fenekére, mire elneveti magát.
-
Tudtommal jobban szereted ha nincs rajtam – kacérkodik,
amitől megint kezd eldurranni az agyam.
-
Vedd vissza – dörrenek rá.
-
Mert ha nem akkor mi lesz? – Húzza fel kérdőn az egyik
szemöldökét.
-
Ne akard megtudni – suttogom vészjóslóan.
-
De, szeretném – dörgölőzik hozzám akár egy kismacska,
de csak arra tudok gondolni, hogy mindenki tudja, hogy elég felhajtani a
szoknyáját és máris láthatóvá válik, minden olyan porcikája, amit csak nekem
van jogom látni, érezni, tapintani.
-
Ne szórakozz. Vedd vissza – kérem utoljára, bízva
abban, hogy jó kislány lesz és nem kell tovább vitatkoznom vele.
-
Nem – jelenti ki, mire bepöccenek újra.
-
De igen – ragadom meg és elindulok vele az öltöző felé.
A meglepettségtől, reagálni se tud, de mire rájön, hogy mi történik, addigra
már rég a kihalt folyosón vagyunk.
-
Hé, engedj el – sziszeg, de nem hallom meg amit mond.
Bependerítem az egyik nyitott szobába és kulcsra zárom az ajtót, hogy
véletlenül se törjenek ránk.
-
Tessék – nyomom a kezébe a zsákmányt, mire megvillannak
a szemei, én pedig hatalmasat nyelek, attól, hogy megindul felém és út közben
beharapja az alsó ajkát.
-
Biztos, hogy azt akarod, hogy felvegyem? – Kérdezi
halkan, miközben a szoknyáját kissé felgyűri, így megmutatva a tökéletes,
hófehér selymes bőrrel fedett combjait. Látványosan nagyot nyelek, miközben
megint az égig szökik a pulzusom. De már nem az idegtől. Inkább a vágytól.
-
Vissza kell mennünk – suttogom rekedten, miközben ő
egyre közelebb jön, aztán hozzámsimul és a nyakamba csókol, amitől megremegek.
-
Ühüm – suttogja, miközben a karomon simít végig, ami
bénán lóg a testem mellett. Ha hozzáérek, tuti, hogy nem bírom ki és itt fogok vele
szeretkezni. De úgy tűnik, hogy erre megy ki a játék, hisz a karjaimon
kalandozó ujjai hirtelen a pólóm alá siklanak, az ajkai pedig az állam vonalát
hintik be apró puszikkal, amitől remegve veszem a levegőt és próbálom nem
elveszíteni a fejem, de olyan nehéz. Mindenhol ott van, érzem az illatát, a
melleit a mellkasomnak nyomódni, a körmei a derekam bőrébe fúródnak, amitől
átfut rajtam egy remegés, a hátam pedig a faajtónak csapódik. Elgyengülök, mert
elgyengít. Már nincs saját akaratom, nem vagyok ura önmagamnak. Se a testem nem
tudom irányítani, se az agyam, ha ilyen közel áll hozzám. Őrjítő.
-
Ne csináld ezt – kérem csukott szemmel, halkan, érdes
hangon.
-
Nyisd ki a szemed – szól rám, miközben már az övem
bontogatja.
-
Lia, ne – lehelem levegő után kapkodva. Minden izmom
megfeszül, ahogy a hasam aljához ér. Szédülök, borzongok, a vágy szétfeszít, a
szívem ki akar törni a bordáim közül, mert túl pici neki a hely és amúgy is
szétfeszíti az a kellemes, nem evilági, ámbár őrjítő melegség, amit úgy hívnak
szerelem.
-
Miért ne? Akarlak. Minden percben akarlak Niko –
suttogja ismét a nyakamba.
-
Basszus – nyögök fel, ahogy a boxerembe nyúl, majd
perdítek egyet rajta, így ő feszül neki az ajtónak, én pedig éhes vadként
csapok le az ajkaira, miközben a szoknyáját a derekáig tolom fel. Ha ez kell
neki, hát megkapja. Hogy is tiltakozhatnék?
Hangos, elégedett sóhaj szakad
fel a torkából, amint a nyakát kezdem kóstolgatni, a kezeim pedig a fenekébe
markolnak és még közelebb húzzák a testét, a testemhez, hogy érezze, hogy már
ennyitől szétfeszít a vágy, mert úgy feltüzelt, hogy mindjárt szétszakad a
gatyám. Ha ez kell neki, megkapja. Szexéhes perszóna. Kellett nekem beléd
szeretnem…
Szinte letépi rólam a pólóm, majd
a mellkasom kezdi simogatni, olyan hévvel, amitől végképp elveszítem a fejem.
Hogy foghattam ki egy ilyen tüzes kis boszorkát? Ráadásul nem szégyelli a
számba suttogni, hogy mit akar és olyan szemérmetlenül nyög fel, mikor az
ujjaim belé csúsztatom a kérésére, hogy végigszalad rajtam a hideg és a meleg
egyszerre.
Nem túl kényelmes így, tekintve,
hogy van köztünk jó húsz centi különbség, így felkapom és a közeli asztalra
dobom, ahol szemérmetlenül tárja szét a lábait és úgy kap utánam, mintha az
élete múlna azon, hogy rágcsálhatja-e a fülcimpám. Közben megszabadulok a
szoknyájától, aztán a felsőjétől és a melltartójától is, így nem marad más
rajta csak az-az izgató térdig érő csizma, amitől már akkor beindult a
fantáziám, amikor először megláttam, a tökéletes lábain. Nem rest, a térdemig
tolni a gatyám, majd a kezébe venni az utána ágaskodó férfiasságom. A szemeiben
olyan tűz ég, hogy a kékeszöld íriszek szinte vörösen izzanak. Teljesen
megbabonáz.
Nem bírok magammal, eltolom
magamtól a kezét és durván belé hatolok, amitől sziszegni kezd, de nem érdekel.
Vágyom a kielégülésre, így keményen teszem a magamévá. Minden egyes lökést egy
nyögéssel jutalmaz, miközben a körmei a hátamat marják, a szája pedig az ajkaim
után kutat, amit gyorsan megtalál és fájdalmasan tépni kezd, de ezzel csak
tovább izgat. Van valami izgató abban, hogy keményen nekem feszül, hogy harap
és a körmeivel csíkokat mar a hátamba. Egy fél másodpercre teljesen kihúzódok
belőle, puszta kíváncsiságból, mire szörnyülködve pislant rám a vállamba harap,
az ujjait a hátsómra tapasztja és visszahúz én pedig nem ellenkezem, újra belé
csúszok és úgy tervezem, hogy ki se szállok többet a testéből, ami forró és
puha és csak engem akar. Gyorsan mozgok, az asztal hangosan nyekereg alattunk,
de semelyikünket nem érdekli, el vagyunk foglalva egymás kínzásával. Én se
bánok vele kesztyűs kézzel, erősen szorítom a csípőjét a combjait teljesen
szétfeszítem, hogy rendesen hozzáférjek, a mellbimbóit pedig a fogaimmal
karcolom keményre, amitől halkan felsikít és megremeg, érzem a teste lüktetését,
de nekem ennyi nem elég, tovább hajszolom a gyönyört, ő pedig erőtlenül
kapaszkodik belém. Teljesen átadja magát nekem, nem küzd tovább, az orgazmus
túl sokat kivesz belőle, így erőtlenül hagyja, hogy leemeljem az instabil az
asztalról és a földhöz vágjam. A feje keményen koppan a padlón, a mellkasa
hullámzik alattam, a lábai a vállamon kötnek ki én pedig még tovább ízlelgetem
a nyaka nyirkos bőrét, hangosan szuszogva, míg el nem érem én is a
beteljesülést, amivel őt is egy újabb gyönyörbe taszítom. A sikolya a fülemben
cseng, de csak a saját kapkodó lélegzetvételeimre tudok figyelni, meg arra,
hogy minden porcikám feszül és bizsereg, aztán elhagy az erőm és összecsuklom.
Az arcom a nyakában köt ki , a testem a testére omlik, amitől nyekken egyet, de
mikor legördülnék róla utánam kap és nem ereszt.
-
Ne, jó így – sóhajtja, mire visszabújok hozzá és a
haját kezdem babrálni.
Percek vagy órák telnek el? Nem
számít. Béke vesz körbe.
Elégedetten nyújtózom, elvégre
megkaptam amit akartam. Nem bírom levenni róla a szemem, hiába morog, hogy
öltözzek gyorsabban. Hogy tehetném, miközben az köt le, hogy az övét csatolja
vissza, majd eltünteti a tökéletes felsőtestét előlem.
-
Ne bámulj már ennyire. Öltözz Kulta – dobja hozzám a
pólóm, amit nagyot sóhajtva magamra kapok, de továbbra se akarok felállni a
földről, ahol az előbb még egymást szerettük. – Tuti mindenki minket keres –
morog tovább, mire elnevetem magam.
-
Most szexeltünk egy orbitálisan jót és te azon aggódsz,
hogy minket keresnek? – Pattanok fel mégis fejcsóválva.
-
Igen – bólint, mire kikerekednek a szemeim.
-
Idióta vagy – tépem fel az ajtót, hogy aztán
visszamenjek a többiekhez. Conor az első akibe belebotlok, így őt ragadom karon
és húzom a pulthoz.
-
Mi van cica? Nikonak nem állt fel? – Néz rám vigyorogva,
mire egy gyilkos pillantással jutalmazom és a pultnál ücsörgő Zack Brandon Zoé
hármashoz húzom.
-
Mi nyertünk – visít Brandon, mire elmosolyodom.
-
Mit is? – Nézek rá kérdőn, mire a pultra bök, ami tele
van egy rakás felespohárral.
-
A vesztesek fizettek – húz le egy újabb sötét színű
löttyöt Zack.
-
Király – kapok fel kapásból két kis felest és gyors
egymásutánba le is húzom őket.
-
Hát neked meg mi bajod? – Néz rám Zoé mosolyogva.
-
Nikonak tudod problémái vannak – mutogat mellettem
Conor az ujjával, idiótán vihogva.
-
Nincsenek problémái, maximum az, hogy egy faszfej –
sziszegem és újabb két pohárka tartalmát tüntetem el.
-
Ó hát, ezért tüntetek el – világosodik meg Brandon és
úgy vigyorog, mint a tejbetök.
-
Igazán befoghatod – szedem ki az ujjai közt füstölgő
cigarettát és mélyet szippantok belőle.
-
Azt hittem kielégülten, dorombolni szoktak a csajok –
motyog Zack, mire mindenki elmosolyodik még én is.
-
Ez a cicus más, mint a többi – ölel át Conor hátulról
és egy puszit nyom az arcomra. Sokáig ücsörgünk a pultnál, Niko szerencsére nem
bukkan fel, amit jól is tesz. Ha meglátnám tuti a képébe önteném a söröm,
amiért ilyen seggfej. Egy ismerős vörös hajú lány viszont rendszeres
időközönként felbukkan a pultnál. Tudom, hogy a csaj miatta van itt, hisz nem
egyszer hetyegett már Niko, ezzel a fűszagú bigével, aki most is idiótán
vigyorog és kotyog, miközben vár a sorára.
-
Jaj képzeljétek lehet, hogy a fiúk zenélni fognak –
fordul Brandonék felé, akiket teljesen hidegen hagy, mit magyaráz.
-
Remek, de kicsikém mi lenne, ha befognád a szád mielőtt
a farkammal tömöm be? – Néz rá Conor morcosan. Őt is idegesíti, hogy a csajszi
minden srácot megtaperol és próbál bűbájosan pislogni.
-
Nem is lenne rossz ha betömnéd – rezgeti meg a
szempilláit, mire Conor karon ragadja és húzni kezdi a mosdók irányába.
-
Hát neki se kell kétszer mondani – néz utánuk Zoé
kikerekedett szemekkel.
-
Nekem se kéne – rángatja meg Bran viccesen a
szemöldökét, mire Zoé elvigyorodik.
-
Ami késik édes – nyúl a farmerja cipzárjához, elharapva
a mondat végét, mire Brandon úgy pattan fel a bárszékről, mintha minimum tüzes
vassal égették volna meg a legbecsesebb kincsét.
-
Rossz vagy baba, nagyon rossz vagy – csóválja a fejét a
pultba kapaszkodva, bárgyún mosolyogva, míg Zoé a hasát fogva nevet a
reakcióján.
-
Édes neked hányszor kell mondani? – Karolja át Zack a
vállam, amitől én is elmosolyodok és a félmeztelen testéhez bújok. Nem akarom
tudni hová tette a pólóját.
-
Niko morci, mi történt? – lép mellém Jari, mielőtt még
válaszolhatnék.
-
Egy idióta, annyi történt – rántok vállat. – Kérsz? –
Kínálom a pulton sorakozó italokból, amiből vigyorogva vesz el egyet.
-
Köszi, de azt eddig is tudtuk, hogy Niko idióta. A
kérdés nem erre vonatkozott.
-
Nem áll fel neki, azért morcos – kotyog Zack, mire Jari
szemei elkerekednek és prüszkölni kezd a röhögéstől.
-
Jaj idióták – nevetem el én is magam. – Feláll neki,
nem ez a baj – vigyorgok teli szájjal, hisz az alkohol ismét dolgozni kezd
bennem.
-
Hanem mi? – Kíváncsiskodik tovább Jari, mire nagyot
szusszantok.
-
Lényegtelen – legyintek, mikor Mika is előkeveredik.
-
Neked jó kedved van – borzolja össze a hajam játékosan,
miközben csodálkozva pislog rám.
-
Miért ne lenne? – Fogom meg az óriási kezét, hogy
abbahagyja a hajam piszkálását.
-
Mert Niko úgy néz ki, mint aki ciromba harapott, azt
gondoltuk, hogy hajba kaptatok – kacag. – De akkor ezek szerint, megint csak
menstruál – von vállat, majd ő is kiszolgálja magát egy pohárkával, mi pedig a
hasunkat fogva röhögünk a beszólásán.
-
Amúgy nem vicces. Szokott. Vagy ez lehet már klimax –
dörzsöli meg a borostás állát Brandon morfondírozva.
-
Mi van? – Szakad fel belőlem a röhögés. Tuti betegek,
ha ilyeneken gondolkodnak.
-
Niko néha, úgy havonta egyszer meghülyül. Mint egy csaj
mikor megvan neki. Nem jó neki semmi, nyávog, puffog, hol ölni tudna, hol meg
tök vicces. Tehát anno a srácokkal arra jutottunk, hogy a dalok amiket ír nem
véletlenül, ilyen érzelmesek. Van egy csajos oldala, erre utal, ugye a
szemceruza meg a hosszú haj és hát arra fogjuk a kibírhatatlanságát, hogy
megvan neki. De nyugi édes hamar el szokott múlni – vereget Mika vállon, mire
még hangosabban kezdek röhögni.
-
Nem vagytok normálisak.
-
Táncolni akarok – pattan fel Zack hirtelen, majd mire
kettőt pislognék már dob is fel a pult tetejére, hogy aztán ő is utánam másszon
és seggriszálva sört vedelve arra buzdítsa a többieket, hogy ők is
csatlakozzanak. Három perc alatt mozdulni se lehet odafent, de persze ez
Brandont nem zavarja attól, hogy ő is feltolja közénk a nagy seggét, amit olyan
hévvel kezd riszálni, hogy majdnem leborulok mellőle.
Érdekes ebben a kocsmában, mindig
a pult tetején kötök ki…
Hogy mikor megy át az egész
vonglósdi egy újabb kihívásba, miszerint hányan férnek fel a pultra, nem tudnám
megmondani, de az biztos, hogy egyre jobban Zackre préselődöm, aki szorosan
tart, de közbe egyre többet iszik és így az egyensúlya nem az igazi. Talán, nem
jó ötlet belé kapaszkodni, tekintve, hogy ha ő borul, akkor engem is ránt
magával, de nem foglalkozom ezzel a problémával sokáig. Jól érzem magam,
ráadásul Bran mögöttem újabb cigire gyújt rá, amit vigyorogva csaklizok el
tőle. A cipősarkak ritmusra koppannak, zeng az egész hely tőlünk, de van ami
hirtelen mindenről eltereli a figyelmem. Egy sötét sarokban, megvillan két zöld
szempár, majd mire kettőt pislognék eltűnik valamerre.
-
Niko hova mész? – Nyargal utánam Zoé, mikor már az
utcán pöfékelek.
-
Haza. Ide nem kellek – morgok, mikor megállít.
-
Jól érzi magát, ez olyan nagy baj? – Néz rám kérdőn.
-
Miért nem velem érzi jól magát? – Mérgelődöm. Ideges
vagyok, mert Zack és a többiek le szállnak róla, ő pedig mióta kiviharzott az
öltözőből még csak azt se nézte meg, hogy élek-e meg.
-
Mert morogsz? – Mosolyog rám.
-
Azért morgok, mert hagyja, hogy mindenki taperolja és
velük van és le se szarja a fejem – kezdek el kiabálni, mire Zoé a számra
tapasztja a tenyerét.
-
Ha nem akarsz holnap a címlapon lenni, fogd be – bök a
fejével az utcán ácsorgó fotósokra, akiket eddig észre se vettem, most viszont
az egyik pont a szemembe vakuzik, amitől nem látok hirtelen semmit.
-
Baszd meg, már csak ez kellett – sziszegem, majd
kutatni kezdek a szememmel egy taxi után, amibe azonnal bepattanok amint
elköszöntem Zoétól.
A toronyban csend van, de ez most
nem nyugtat meg. Nem örülök annak, hogy egyedül jöttem haza, hogy nem jött
velem, hogy nem is fog ide jönni ma már. Dühösen vágódóm le a kanapéra és
bekapcsolom a hifit, hogy legyen valami zaj, míg megiszom a sörömet és egy
újabb cigire gyújtok rá. A füst hosszan kígyózik a plafon felé, de csak egy nő
tekergő alakját látom ebben. Ahogy ott áll a pulton. Talán igazam volt régen.
Túl fiatal. Neki még buliznia kell, én pedig nem vágyom már erre. Egy-egy
sörözés belefér, de fáradt vagyok, nem bírom az egész estés mulatozást, ő pedig
olyan energiákkal rendelkezik, amikkel én már sosem fogok. Nem tudom tartani a
tempót ezzel a húsz éves kis fruskával. Zack és Brandon hiperaktívak, nekik
megy, de én nem vágyom másra, mint a nyugdíjasok életére. Bár hazajött volna
velem, összebújtunk volna és ennyi.
De ő nem ennyire vágyik, ő nem
elégszik meg ennyivel. Ő élni akar, pezsegni, nem pedig egy rocksztárt
kísérgetni. Neki ez nem elég.
Azt hiszem elbóbiskolok a
kanapén, mert riadtan eszmélek rá, hogy csörög a telefonom.
-
Mi az? – Kérdezem álmosan.
-
Figyu szerintem ide kéne jönnöd – hadarja Brandon.
-
Hova ide és miért?
-
Liához. Ránktapadtak a fotósok és nincs túl jól –
suttogja.
-
Mi baja van? – Állok fel azonnal.
-
Volt egy kis balhé, mikor el akartunk jönni a klubból
és véletlenül az egyik fotós a nyakába esett, ő pedig a betonra és
felhorzsolódott pár helyen a bőre – dünnyögi.
-
Hogy mi van? – Kiabálok, mert elönt a pánik. Valami
történt Liával és én nem voltam ott, hogy megvédjem.
-
Semmi komoly úgy néz ki, de kicsit mérges. Baszd meg –
szisszen fel, és valami hangosan csattan a közelében.
-
Megmondtam, hogy ne hívd ide – kiabál Lia.
-
Cicus nyugi – hallom a háttérből Conor hangját,
miközben becsukom a házat, hogy oda menjek.
-
Ne mondd, hogy nyugodjak meg. Azt hittem soha többé nem
kell ezt csinálnom, most meg tessék, megtaláltak és megint címlapokon lesz a
vérző könyököm. És az a barom itt hagyott, köszönés nélkül, mondd meg neki,
hogy ide ne merjen jönni, mert úgyse engedem be – üvölt Lia torka szakadtából.
-
Szerintem hallottad mit üzen, de ha nem, elmondom –
suttog Brandon.
-
Nem érdekel, már úton vagyok – sziszegek és olyan nagy
léptekkel indulok el felé, amennyire csak tudok. Ott akarok lenni vele,
mellette. Bár kicsit zavaros az egész történet, de nem is igazán érdekel mi
történt. Tudni akarom, hogy jól van-e, ez a legfontosabb.
-
Tajtékzik – néz rám Brandon amint a lépcsőházba érek.
-
Hol vannak a piócák? – Nézek rá kérdőn.
-
Leráztuk őket, hogy legalább azt ne tudják hol lakik.
Láttam már elmebeteg paparazzikat öregem, de ez most nem volt semmi. Szét
akarták tépni. Teljesen megőrültek, mikor kijöttünk – néz rám fura arckifejezéssel.
-
Miattam vagy Matt miatt? – Merül fel bennem a kérdés,
miközben a falnak dőlök.
-
Szerintem saját maga miatt – ad választ. – Viszont a
helyedben nem mennék be. Látni se akar, rohadt mérges, mert otthagytad egy szó
nélkül. Tényleg mi a picsáért mentél el? – Néz rám mérgesen.
-
Nem hiányoztam senkinek – mordulok fel, mire
megforgatja a szemeit.
-
Te sík hülye vagy baszd meg. Ha nem lennél olyan, mint
egy klimaxos punci, talán nem lenne semmi probléma. De ez persze fel se merül
benned idióta – pöcköli meg a homlokom, amitől azonnal leszáll rám a vörös köd
és még mielőtt behúznék neki egyet, belépek a lakásba. Conor a kanapén ül, Lia
feje pedig az ölében van. Zoé az egyik fotelben cigarettázik, de mindhárman egy
emberként kapják felém a fejüket.
-
Takarodj – sziszegi Lia, miközben elül és összehúzza
magán a köntösét, de így se tudja eltakarni a térdeit, amin egy szem bőr sem
maradt. A keze is le van horzsolódva, bennem pedig a védelmező és vadászösztön
egyszerre támad fel. Ki tudnám nyírni azokat akik ezt tették vele és magamhoz
akarom ölelni, hogy tudja senki nem bánthatja, mert mellettem biztonságban van.
-
Kulta… - lágyul el a pillantásom, hisz látom, hogy
hiába ég valami iszonyatos indulat a szemeiben, ott a lángcsóvák mögött ott van,
a rémült kislányt is, aki fél és teljes frászban van, hisz újra belecsöppent
abba amibe nem akart.
-
Ne Kultázz itt nekem. Húzz el a bús picsába –
ordítozik, miközben az egész teste remeg, de túl jól ismerem.
-
Menjetek el – nézek Brandonra, aki azonnal szedi is
össze a cuccait és Zoéval együtt lelép, őket pedig szerencsére Conor is szó
nélkül követi.
-
Te is mehetsz – morog rám, de nem veszem figyelembe a
kérését.
-
Kérlek kicsim – lépek elé, mire felkapja a fejét és
hátrál egy lépést.
-
Ne merészeld – sziszegi, viszont pár könnycsepp
megcsillan a szemeiben.
-
Ne haragudj – suttogom, miközben magamhoz húzom. Szörnyű
bűntudat gyötör, hisz ha mellette maradok talán nem történik meg az egész…
Erőtlenül csap a mellkasomra,
egyszer, kétszer, de nem eresztem el.
-
Hagyj békén – szipog, amitől megremeg a gyomrom és
gombóc nő a torkomban. Nem igazán értem mi játszódik le benne, hogy mitől
borult ki ennyire, de úgy gondolom valahol az én hibám.
-
Csss… - szorítom magamhoz, mire abbahagyja a csapkodást
és belém kapaszkodik, miközben szívszorító sírás tör fel belőle.
-
Annyira utálom ezt – suttogja a mellkasomba én pedig
erősen tartom és nem eresztem.