112. Hiba!?

„ A hiba akkora, amekkora galibát okoz”.

Fogalmam sincs ki az, aki hajnal háromkor be akarja szakítani az ajtóm. Sean elment Ezrával bulizni, így a ma éjszakát külön töltjük.

Nem értem ki lehet az, de ahogy egyre jobban veri az ajtóm az illető rájövök, hogy baj lehet.

Csak ne Yv és ne Alex legyen az, akivel történt valami. Magamban imádkozok, miközben rohanok kinyitni az ajtót, aztán amint sarkig tártam, visszahőkölök és csapnám is a váratlan látogatom orrára a fát, de még részegen is elég gyors ahhoz, hogy kihasználva a pillanatnyi döbbenetem, a derekam után kapjon, belépjen a szobába és ő csukja be maga után.

- Mi a fenét keresel itt? – Ripakodok rá.

- Kulta – nyöszörög. A whiskyszag csak úgy dől belőle. Nem nehéz megállapítani, ahogy rám dől, hogy seggrészeg és alig képes megállni a lábán.

- Eressz el és tűnj el innen – csapok a vállára, mert úgy szorít magához, hogy az már tényleg fáj.

- Ne, ne küldj el. Könyörgöm, csak most ne küldj el. Kérlek szépen Kulta, kérlek, szükségem van rád. Kérlek – szorítja tovább a derekam, miközben a szemembe néz. Az egész szeme vérben forog, furcsán csillog az alkoholtól.

- Mi történt? – Nézek rá kíváncsian. Valahogy nem tudom kikapcsolni az ösztöneim. Érdekel, hogy mitől borult ki ennyire. – Összevesztél a menyasszonyoddal megint? – teszem hozzá gúnyosan.

Nem a menyasszonyom. Nem veszem el. Soha. Téged veszlek el. Gyere velem – fogja meg a kezem és rángatni kezd az ajtó felé, de kitépem a karom a kezéből.

- Elment az eszed? Nem megyek veled sehová – csattanok fel. Kezd elegem lenni belőle.

- De, veszünk két jegyet és elmegyünk Vegasba, hogy feleségül vegyelek – magyaráz hadarva. Alig értem meg mit mondd, az akcentusa felerősödik, a nyelve nehezen forog és össze is akad, miközben beszél.

- Részeg vagy – vetem oda.

- De őszinte. Ezt akarom. Gyere hozzám. Most azonnal. Lesz Elvis is és ha akarod belebújok egy hófehér habos menyasszonyi ruhába te meg lehetsz öltönyben, hogy apád bosszantsuk. Ahogy kicsinek tervezted – néz rám könyörgően.

- Mi a franc ütött beléd? Eszem ágában sincs hozzád menni. Nem is értem, hogy-hogy jutott ez eszedbe, hajnal háromkor – túrok a hajamba. – Menj szépen a saját szobádba és aludd ki magad – nyitom ki neki az ajtót.

- Nem megyek sehová. Nem küldhetsz el, nem akarok ma nélküled lenni – ingatja a fejét. Még részegen is olyan csökönyös…

- Akkor meg ülj le és mondd el, hogy mi a bajod. Iszol egy kis vizet, eszel egy zsemlét és utána elhúzol. Ez az ajánlatom – nézek rá komolyan. Képtelen vagyok elküldeni, mikor ennyire ki van bukva valamitől. Némán lépkedek a hűtőig, míg ő a kanapéig támolyog és hasra dől. Mélyeket lélegzik miközben a fejét a párnába fúrja. – Így meg fogsz fulladni – ülök le elé a földre, miközben kinyitok neki egy üveg vizet.

- Az lenne a legjobb – dünnyögi.

- Mondd el, hogy mi a baj. Ha tudok segítek – szusszantok fel. Most először látom igazán esendő embernek, aki nem képes mindennel megküzdeni, akár egy oroszlán. Elesett, fél valamitől és teljesen ki van borulva, ami cseppet sem jellemző rá.

- Ölj meg, az segít – fordítja felém a fejét, majd gyengéden megfogja a kezem és összefűzi az ujjainkat. Tudom, hogy el kéne húzódnom, de nem megy. Végre úgy érezem, hogy tényleg szüksége van rám. Hogy mondhatnék nemet, mikor hónapokig vártam erre?

- Ne beszélj hülyeségeket – mordulok rá. Nem lenne az életemnek nélküle értelme. Ha meghalna, abba én is belehalnék. Persze ezt neki nem kell tudnia.

- Ó, te is így fogod gondolni – fintorog, miközben a hüvelykujjával a csuklóm simogatja, pici áramütésszerű rezgéseket kiváltva ezzel belőlem. Még a tömény whiskyszag sem tudja elnyomni a bőre illatát. A harag, amit érzek, nem csillapítja a vágyat, ami a testemben munkálkodik. Újra magába szippant és hiába tudom, hogy futnom kéne, miután hátraarcot vettem, nem teszem. Egyenesen belerohanok a végzetembe, ami tudom, hogy egy szép napon meg fog ölni.

- Nem hinném, hogy valaha is a halálod fogom kívánni – húzza el a száját. Annyira gyönyörű. Smink nélkül, kócosan, egy szál kinyúlt trikóban és sortban, mint egy angyal. Én hülye pedig elhagytam. Hogy lehettem ekkora marha? Hogyan? Hogy bánthattam ezt a tündért? Miért nem becsültem meg, hogy az enyém volt, hogy hozzám tartozott, hogy az életénél is jobban szeretett? Miért üldöztem valaki másnak a karjaiba, mikor nekem kell? De már vége… Ha elmondom neki az igazat, tuti eltöri az asztalkán az üveget és elvágja egy szilánkkal a torkom. Azt hiszem ezért is jöttem ide. Magamtól nem vagyok elég bátor.

- Leena gyereket vár – nyögöm ki, majd lehunyom a szemeim. Nem akarom látni a fájdalmat a szemében, amit megint én okozok neki. Feltéve, ha még tényleg szeret. Mert ha így van, akkor tuti fáj neki.

- Tőled? – Teszi fel a kérdést higgadtan.

- Nem tudja – bököm ki, miközben hisztérikusan felnevetek. Nekem is ez volt az első kérdésem, mikor a képembe vágta, majd megörvendeztetett egy ultrahangos képpel és egy pozitív terhességi teszttel is.

- Hát… Gratulálok – suttogja. A hangja túl higgadt, nem ezt vártam tőle, mikor idejöttem. Lassan nyitom fel a szemeim, hogy láthassam az arcát. Olyan akár egy kőszobor, nem lehet semmit leolvasni róla. Semmi érzelem nem ül ki a vonásaira. – Mindig akartál egy gyereket – von vállat, miközben elmosolyodik. – Most lehet, hogy lesz is. Boldognak kéne lenned – biccenti oldalra a fejét.

- Nem – ülök fel. – Nem akarok tőle gyereket. Egy felet se, nemhogy egy egészet.

- Ha így lenne, húztál volna gumit, mikor lefeküdtél vele vagy bevetetted volna vele rendszeresen a bogyókat. De persze az is lehet, hogy nem tőled van. Bár nem értem miért jöttél ide. Nekem semmi közöm a szerelmi életedhez. Ezt vele kéne megbeszélned és nem velem – rántja meg a vállait.

- Téged komolyan nem érdekel, hogy lehet, hogy felcsináltam egy másik csajt? – Akadok ki.

- Miért érdekelne? Mindig tudtam, hogy ő kell neked, törvényszerű volt, hogy egyszer ez is bekövetkezik. Mármint, hogy teherbe ejted. Szóval ha tényleg a tiéd az tök jó. Örülnöd kéne neki – magyarázza higgadtan, mire elpattan a húr.

- Nem érted, hogy nem akarok gyereket? – ragadom meg a vállait és kicsit megrázom, hátha észhez tér. Csak abban reménykedek, hogy sokkot kapott a hír hallatán. Lehetetlen, hogy ilyen higgadt legyen. Hacsak már tényleg késő… Hacsak már tényleg nem engem szeret.

- Mindig azt mondtad, hogy akarsz – ráncolja össze a homlokát, miközben értetlenül pislog rám, én pedig hangosan felsóhajtok. Kavarog a gyomrom, hányni tudnék az idegtől és tényleg semmire nem vágyom, minthogy rámszakadjon a plafon vagy, hogy visszaforgathassam az idő kerekét, minimum nyolc héttel, hogy egy rohadt óvszert húzzak magamra, vagy még inkább le se feküdjek azzal a boszorkánnyal.

- Akarok, de nem tőle. Nem akarom azt a gyereket még akkor se, ha az enyém. Nem tudnám szeretni, úgy ahogy kéne. Nem menne. Tőled akarok kisbabát – fakadok ki, miközben az ölébe dőlök és szorosan átfogom a derekát.

- Niko, hülyeségeket beszélsz. Köztünk sosem volt szerelem, csak kémia, ami igen, tényleg jól működött és az ágyban is tökéletesen megtaláltuk a közös hangot, de te mindig hozzá tartoztál, őt szeretted. Hülyeség volt, hogy nem vetted el akkor, de mondjuk, hogy bepánikoltál attól, hogy egy nővel kelljen leélned az életed és kellett egy kis kitérő, amit én jelentettem. De már vége, szóval éld nyugodtan az életed, nem tartozol nekem semmivel. Én boldog vagyok Seannal, te pedig boldog leszel Leenaval. Ennek így kell lennie. Lesz egy gyönyörű kisbabátok, aki a te szemed örökli majd és boldogan éltek amíg meg nem haltok – von vállat hanyagul.

- Ne mondj ilyeneket – sziszegem, mert úgy érzem, hogy forgatja a kést a szívem helyén, minden egyes szavával.

- Értem, hogy váratlanul jött a baba, de holnapra teljesen másképp fogod gondolni és örülni fogsz neki hidd el nekem – bólogat bőszen.

- Hallod amit mondok? – Ülök fel, bár kicsit szédülök. – Nem akarok gyereket Leenatól. Nem és nem – kiabálok rá, hátha eljut az agyáig amit beszélek.

- Erre gondolhattál volna hamarabb is – mosolyodik el. – De ha ennyire nem akarod, akkor reménykedj abban, hogy nem tőled van. Vagy vedd rá, hogy vetesse el. Viszont ideje lenne elmenned. Álmos vagyok – néz célzatosan az ajtó felé.

- Mondtam, hogy utálni fogsz – roskadok magamba.

- Utállak, de nem azért, mert nagy a valószínűsége annak, hogy felcsináltad Lennat – néz rám komoran.

- Nem szeretsz már – suttogom, az arcát tanulmányozva.

- Nem, tényleg nem. Képtelen is lennék egy olyan férfit szeretni, aki nem vállalja a tetteiért a felelősséget – veti oda, mire feltápászkodok a földről és elindulok kifelé. Némán csukom be a szoba ajtaját magam mögött, aztán a sajátomba megyek. Nem tudom feldolgozni az előbb történteket, egyszerűen olyan érzésem van, mintha az egész csak egy rémálom lenne. Ahogy belépek a szobába Leenat pillantom meg. A fűszagot vágni lehet, ami a cigijéből árad.

- Normális vagy? – üvöltök rá, miközben amennyire csak bírok elé sietek és kicsavarom a kezéből a jointot. – Terhes vagy és betépsz? Azt akarod, hogy a gyerek már alapból függőn jöjjön a világra te idióta hülye picsa? – Kiabálok torkom szakadtából, miközben úgy érzem, hogy teljesen kijózanodom. Azt hiszem az apai ösztönök eluralkodnak rajtam. Persze abszolút nem biztos, hogy tőlem van az a gyerek akit vár, mégis úgy érzem, ha már én vagyok az egyetlen egy olyan apajelölt, aki vigyázhat rá, akkor felelőséggel tartozom azért, hogy míg ki nem derül, hogy mi is az igazság, addig biztosítsam azt, hogy egészségesen születhessen meg.

- Nem mintha érdekelne. Faképnél hagytál. De tudod mit? Nincs rád szükségem – nevet fel idiótán, én pedig szívem szerint felpofoznám, azért, mert kockáztatja a testében lévő baba épségét. Hogy eshetett teherbe? Képtelen felnevelni egy gyereket. – Lehet, hogy nem is te vagy az apja, szóval szarni rá, hogy mi lesz vele vagy velem, ne érdekeljen téged. Elmegyek – kapja a hóna alá a táskáját, de megfogom a karját.

- Te be vagy tépve én pedig be vagyok rúgva, szóval mi lenne ha lefeküdnénk és aludnánk? Holnap megbeszéljük, hogy mi legyen ezzel az egésszel – sóhajtok nagyot, mire nevetni kezd.

- Nem veszel rá arra, hogy elvetessem. Ő az enyém és nem adom, azért, hogy boldogan hentereghess azzal az ócska kis ribanccal – kuncog, én pedig leesett állal nézek rá. Eddig eszembe se jutott, hogy az abortusz is lehet megoldás, hiába említette meg Lia is. Bele se akarok gondolni, egyszerűen nem fér össze az értékrendemmel az, hogy megöljünk valakit, aki nem is tehet arról, hogy egy olyan nő méhében fogant meg, aki teljesen őrült és képtelen gondoskodni még magáról is, na meg a dolog másik fele, hogy Isten se tudja, hogy ki az apja. Joga van az élethez, mert ő nem tehet semmiről és ha az anyja nem is tud rá vigyázni, a többi apuka jelölt pedig tudomást sem akar róla venni, akkor nincs más hátra, minthogy én vigyázzak rá, amíg meg nem születik, aztán majd ha kiderül, hogy az enyém-e vagy sem, akkor kigondoljuk mi legyen. Egy biztos, hogy ha tőlem van Leena nem mehet a közelébe azután, hogy megszülte, mert csak tönkretenné. 

- Hé Lia – kiabál valaki utánam, mire automatikus hátrafordulok. Épp az utolsó táskám viszem le a buszhoz, de ahogy megpillantom Olit eldobok mindent.

- Szia – ölelem meg. – Hogy kerülsz ide? – Nevetek rá.

- Nikonak elment az esze, jöttem helyre tenni. Te, hogy vagy? – Néz végig rajtam, mintha valami árulkodó jelet keresne rajtam, amiből azt a következtetést vonhatná le, hogy nem vagyok a topon. Viszont én teljesen jól érzem magam. Végre elengedtem a bátyját. Azzal, hogy az éjjel rám törte az ajtót és bejelentette, hogy nagy az esély arra, hogy apa lesz, rájöttem, hogy egy hülye álmot kergettem csak eddig. Annak a babának szüksége lesz rá, én pedig nem fogok elszakítani egy picit sem az apjától. Vagy ha nem is apja, de az egyetlen olyan ember, aki képes gondoskodni róla és az anyjáról.

- Minden oké. Lassan indulunk a következő állomásra, a fiúk még reggeliznek. Lejössz velem? – Mosolygok rá, miközben felkapom a táskám.

- Aham, de add ide, viszem majd én – bólogat, aztán beszállunk a liftbe és levonulunk az elzárt parkolóhoz, ahol a buszok állnak. A sofőrünk vigyorogva köszönt, miközben egy nagy bögre kávét kortyolgat, aztán miután viszonoztuk, felszállunk.

- Hát itt utazok – tárom szét a karjaim mosolyogva, miközben körbemutogatom neki a luxusbusz belsejét, ami egy mini hotellel ér fel.

- Tudunk beszélni egy kicsit? – Néz rám, miután töltöttem magamnak egy bögre kávét és őt is megkínáltam vele.

- Persze – bólintok majd lepattogok a buszról a parkolóba. Nem akarom idő előtt telefújni a belső teret cigifüsttel. Persze a vége úgyis az lesz, hogy vágni lehet majd a dohányszagot, de amíg nem muszáj nem cigizek odabent.

- Niko elmondta, hogy Leena terhes igaz? – Néz rám kérdőn.

- Ühüm. Gratuláltam neki. Vagy szerinted vennem kéne nekik valami babaváró ajándékot? Kiscipőt? Vagy kiságyat? – Ráncolom össze a homlokom. Tényleg fogalmam sincs mi a teendő akkor, ha az exeddel turnézol, akinek az exe bejelenti, hogy gyereket vár, nagy valószínűséggel tőle.

- Öhm… Fogalmam sincs. De én nem erre akartam kilyukadni. Inkább az érdekelne, hogy hogyan érzel a dologgal kapcsolatban - néz rám kérdőn.

- Sehogy, azt hiszem – rántok vállat. Én se igazán értem, hogy mi ütött belém, miért nem érzem azt, hogy fáj, hogy csalódott vagyok. Őrjöngenem kéne, de nem érzek rá semmifajta késztetést. – Nézd tudtuk, hogy ez lesz – sóhajtok nagyot, majd belekortyolok a kávémba.

- Nem, nem tudtuk – csattan fel. – Ne legyél ilyen kibaszottul érzéketlen. Neked kéne terhesnek lenned tőle – toppant egyet dühösen a lábával, mire felnevetek.

- Miért hisztitek mind azt, hogy nekünk együtt kellene lennünk? Hülyeség. Ő önző és csak magát szereti. Leena idegrendszerét kinyírta, nekem erre nincs szükségem – magyarázom mosolyogva.

- Hogy ő nyírta ki Leena idegrendszerét? Mi van? Nem tudhatod, hogy milyen volt Leena előtt! Fejezd be ezt a hülyeséget – kiabál rám. – Ő volt a legönzetlenebb ember, akit ismertem, annyi szeretettel a szívében, amiből az egész emberiségnek bőven jutott volna. Nem Leena az áldozat, hanem Niko. Az-az elmebajos kurva csinálta ki a testvérem, miatta kezdett el piálni meg drogozni és miatta olyan amilyen. Elvette a hitét, az álmait, teljesen összetörte. Átbaszta a fejét, de nagyon csúnyán, a bátyám viszont annak ellenére is szerette. Aztán jöttél te és visszaadtad neki az álmait. Megmutattad, hogy lehet másképp is élni egy kapcsolatban. Hogy nem az a normális, hogy orrba-szájba félrekúrnak és veszekednek. Hogy egy nő nem csak megalázni és sárba tiporni tudja, hanem szeretni is. De kibaszottul nem hagytál neki soha időt arra, hogy kigyógyuljon a Leena okozta sérülésekből, mert mindig elmentél mikor már kezdett jól lenni és az a hülye, mindig meggyőzte magát, minden eltűnésed után, hogy nem érdemli meg a szerelmet, a boldogságot, hogy az a normális mégis, ahogy Leenaval élt. Nem vagy fair vele. Szeret téged az Isten verje meg – üvöltözik, miközben a babaarca eltorzul a méregtől. Muris is lehetne a helyzet, ha nem éppen engem okolna mindenért.

- Én mindent megtettem érte Oliver. Próbáltunk együtt élni, de egy redvás fiókot nem volt hajlandó adni. Próbáltunk külön élni és mégis együtt lenni, az se ment, mert szart a fejemre. El volt foglalva a munkájával, a szabadidejében meg titokban Leenaval vacsorázgatott. Tudta mi lesz a következménye annak, ha tovább csinálja, de nem érdekelte. Úgy kezelt akár egy ócska ribancot, akit csak arra tart, hogy megdugjon. Nem vagyok a rajongója, aki élvezetét leli abban, hogy kiszolgálhatja. Érző lény vagyok Oli, aki normális kapcsolatban akart élni a bátyáddal. Szerettem és rengeteg szarságot elnéztem neki éppen ezért, de elég volt. Nem vagyok a cselédje, akinek az a munkája, hogy kényeztesse az uraságot, de mégis voltam olyan idióta, hogy megtettem. Hajnal ötkor felkeltem, hogy a kedvenc pékségéből vigyek neki reggelit, amit még csak arra se méltatott, hogy megegyen. Soha nem kaptam egy köszönömöt se, mert este, mint egy hülye vacsorával vártam. Természetesnek vette, hogy főzök neki, hogy mosok rá és, hogy szétrakom a lábam neki és cserébe soha semmit nem kell adnia, pedig bőven elég lett volna az is, ha legalább az éjszakáit mellettem tölti és nem a hülye stúdióban vagy Isten se tudja, hogy hol. Tehát ezt ne kend rám, mert nem az én hibám. Az pedig, hogy Leenat teherbe ejtette megint csak nem az én gondom. Szokj hozzá a gondolathoz, hogy nagybácsi leszel – veregetem meg a vállát, miután a monológom végére értem.

- Szarul bánt veled, igazad van, de jóval több van benne. Hagyd neki, hogy megmutassa. Meg tudjátok oldani, még nincs késő – néz rám hatalmas kiskutya szemekkel, mire elnevetem magam.

- Oli, imádlak és irtó aranyos, hogy ennyire ragaszkodsz ahhoz, hogy én meg Niko, de el kéne végre mindenkinek fogadnia, hogy annak vége. Seannal jól érzem magam, neki pedig elég valószínű, hogy gyereke lesz attól a nőtől, akit mindig is szeretett – zárom le a témát.

- Egész jó lenne ez az a szöveg, ha Niko tényleg szeretné Leenat és ha te komolyan Seannal akarnál lenni. Fogalmam sincs miért hazudsz. Legalább magadnak valld be, hogy te is szereted, hogy fáj, hogy Leena gyereket vár. Ha magadhoz sem vagy őszinte, akkor úgy fogsz járni, mint a bátyám. Idiótábbnál idiótább döntéseket fogsz hozni, aminek a következményeit majd megpróbálod mindenfajta szarral elnyomni, de csak még mélyebbre fogsz süllyedni, majd egy napsütéses reggelen rájössz, hogy hagytad kicsúszni az ujjaid közül a boldogságod, aki hosszú hónapokig ott volt a kezedben, de nem szorítottad össze a tenyered és nem gátoltad meg azt, hogy elmenjen. De tudod neki is késő és most csak vergődik és szenved és Isten se tudja, hogy mi lesz vele, hogy hogyan fogja túlélni. Viszont neki van egy kurva nagy előnye veled szemben. Én itt vagyok neki, a barátai mellette állnak és a szüleink bármikor repülőre ülnének miatta. De neked ki fog segíteni, ha minden a feje tetejére áll?

- Fulladj meg – vágom a képébe, miután összekapartam a földön heverő állam és rájöttem, hogy Oli sem különb, mint a kedves testvére. Ugyan olyan rohadék, ha valami nem úgy történik ahogy azt ő akarja. Nem volt joga ahhoz, hogy felhozza a szüleim, vagy a testvéreim. És amúgy is, a családomra nincs is szükségem, hisz nem csak Nikonak vannak barátai. Yv, Alex, Jade, Andy… mindegyik tűzbe menne értem. 

- Egyél – parancsolok rá Leenara, aki csak turkálja a rántottáját.

- Mit érdekel téged, hogy eszem-e? – Fintorog.

- Hé, elég, ezt most hagyd abba – szólok rá figyelmeztetően. – Nem kell a hiszti oké? Így is elég szar, ez az egész. Edd meg a reggelid, mert ha az én gyerekemmel vagy terhes, ha nem, annak a babának kell a táplálék. Szóval gyerünk - biccentek a fejemmel a tányérja felé.

- Hányingerem van – sóhajt nagyot. Nem mintha nem tudnám, mert reggel arra keltem, hogy átrohan a nappalin, ahol az éjszakát töltöttem egyenesen a fürdőbe, ahol vagy fél órán át kuporgott, míg végül elmúlt a rosszulléte.

- Akkor is enned kell. Hozassak valami mást? – Nézek rá kérdőn.

- Jó ez. Mit akarsz csinálni? – Szegezi a torkomnak a kérdést.

- Fogalmam sincs – húzom el a szám.

- De mégis?

- Nem tudom. Nem érted? – Csapom le a kávésbögrém az asztalra mérgesen. Ha tudnám, én lennék a legboldogabb ember.

- Ha tiéd, elveszel? – Pislog fel rám a szempillái alól.

- Biztos, hogy nem. Minek? Elválnánk vagy megölnénk egymást. Nem kell annak a gyereknek végignézni, ahogy a szülei kicsinálják egymást. Nekünk nem megy együtt, mert nem vagyok beléd szerelmes – sóhajtok fel. – Mégis mennyi az esély arra, hogy tőlem van?

- Huszonöt százalék – motyogja, mire hajamba túrok. Hát ez igazán remek. Lehetséges, hogy tőlem van, de van még rajtam kívül három ember, akié lehet. Fantasztikus. Akárkié is, teljesen mindegy. Nem változtat semmi azon a tényen, hogy annak a picinek az anyja egy ribanc, aki akárkivel összefekszik.

- Gondolom fogalmad sincs ki a másik három férfi akivel keféltél – nézek rá félrebiccentett fejjel.

- Az egyiküktől szerzem a kábítószert – húzza el a száját, mire keserűen felnevetek. Tényleg zseniális ez az egész. Lehet, hogy születik egy baba akinek az anyja egy kurva az apja meg egy drogdíler. Mégis, hogyan fog felnőni? Istenem… Nem szabadott volna, hogy teherbe essen. Az idegei gyengék, az egész személyisége labilis, képtelen példát mutatni egy gyereknek vagy egyáltalán gondoskodni róla.

- Gratulálok – mordulok fel. – Mégis mi a frászt képzeltél, mikor nem vetted be a hülye fogamzásgátlód? – Nézek rá értetlenül.

- Bevettem oké? Csak néhány buli rosszabbul sikerült és nagy valószínűséggel kihánytam még idő előtt – motyogja. – Én sem így terveztem elhiheted. Kaptam egy rakás munkát, de ha úgy nézek ki, mint egy bálna, kurvára el fogom mindet bukni – sziszeg.

- És tőlem mit vársz? – Szusszantok fel.

- Nem tudom. Muszáj volt elmondanom valakinek és hát ott van az a huszonöt százalék esély arra, hogy neked sikerült összehoznod – ránt vállat, miközben lassan falatozik.

- Oké, azt fogjuk csinálni, hogy amíg meg nem születik mellettem maradsz. Nem érdekel a kurva munkád és semmi egyéb baromság, visszamondasz mindent. Itt fogsz ülni és egy szót sem akarok hallani. Nem kúrsz senkivel, nem drogozol, nem cigizel, vigyázol rá, világos? Keresünk egy dokit, mert tudnia akarom, hogy minden oké-e vele, lesz valaki egész nap a sarkadban, mert túl jól ismerlek… Amikor megszületik, megcsináljuk a DNS tesztet, ha az enyém, akkor egyértelmű, hogy gondoskodom róla, de ne is álmodj arról, hogy együtt neveljük. Nálam lesz, láthatod amikor akarod, de nem fogunk se együtt élni, se összeházasodni, se semmi hasonló, ezt már most verd ki a fejedből. Nem fogod elcseszni, mert nem hagyom. Ha pedig nem az enyém, akkor megkeresed az apját akárki is az és elmondod neki, hogy sikerült felcsinálnia. Bár lehet, hogy utóbbi esetben az lenne a legjobb ha rábíznád az anyukádra vagy valakire, aki tud is kezdeni vele valamit, aki fel tudja nevelni és aki mellett biztonságban lesz, mert valljuk be te erre a feladatra nem leszel kész soha – ismertetem vele hadarva az álláspontom, mire a dühtől eltorzul az arca.

- Ez az én gyerekem. Ha te vagy az apja akkor sem veheted el tőlem világos? Sosem fogom hagyni, hogy te neveled – csattan fel.

- Leena, lásd be, hogy még mellettem is jobb élete lenne, mint melletted – nézek mélyen a szemébe. Tudnia kell, hogy nem viccelek. Ha az én gyerekemet várja, akkor hiába nem akarom, muszáj lesz érte vállalnom a felelősséget és meg kell próbálnom a legjobb apának lenni. Ezt viszont Leenaval lehetetlen lenne megoldani, azt pedig, hogy kábítószerfüggő ribanc nevelje nem engedhetem.

- Nem adom. Inkább megöllek, de nem fogod elvenni tőlem – sziszeg, mint egy mérgeskígyó.

- Ne akard megtudni, hogy mire vagyok képes – vágom rá fenyegetően. - Neked most senki nem osztott lapot, hülye voltál, teherbe estél, ez van. Per pillanat egy test vagy, amire vigyázni kell, nehogy kárt tegyél abban a babában, akit vársz, de ennyi. Ha az enyém álmodni se merj arról, hogy te fogod nevelni. Képes lennél és kokaint kevernél a tápszerébe vagy megfojtanád egy párnával ha nem tudnál tőle aludni. Veszélyes vagy egy gyerekre nézve nem érted? Csinálhatsz amit akarsz, de a kórházból én viszem haza, amint kiderül, hogy tőlem van, te nekem adod a teljes felügyeleti jogot, vagy ha nem akkor becitállak a bíróságra. Nincs olyan idióta, aki neked ítélné és ezt te is pontosan tudod. Viszont ha bíróságra kell mennem miattad, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem fog tovább élni az-az ajánlat, hogy akármikor láthatod. Remélem minden tiszta. Most pedig szedd fel a cuccod és húzz fel a buszra, mert indulnunk kell. San Antonioban, majd keresünk egy dokit. Biztos akarok benne lenni, hogy nem csak egy átverés és tényleg lakik valaki odabent – állok fel az asztaltól.

- Mekkora egy szemét állat vagy. De nem fog összejönni a kis terved, hogy az én gyerekem, azzal a ribanccal neveld fel. Inkább kinyírlak téged is meg őt is, de nem veszed el a babám – kiabál rám zokogva.

- Hagyd abba a drámázást. Te kerested magadnak a bajt, én csak megoldom helyetted – pillantok rá a vállam felett. Nem érzek semmit iránta. Se szánalmat, se megvetést. Egyszerűen egy gazdatestnek tartom, akiben lehet, hogy az én gyerekem növekszik és akit meg kell védenem még a saját anyjától is. Furcsa sosem így képzeltem el egy ilyen helyzetet. Sose hittem volna, hogy a leendő gyerekem anyjára ennyire jeges pillantással tudok majd nézni. De ez az egész csak egy hiba, amit meg kell oldanom. Ha Lia mondta volna el, hogy kisbabát vár teljesen másképp lenne minden. Repdesnék a boldogságtól. Sőt, ha nem is tőlem lenne, talán akkor is azt mondanám, hogy kell. Hisz belőle van. De ő biztosra tudná, hogy ki a gyerekének az apja nem úgy, mint Leena. Ő képes lenne akár egyedül is megbirkózni a helyzettel. Ő nem veszélyeztetné semelyikük épségét. Ha ő közölte volna ezt, minden másképp lenne. Lesném minden kívánságát, kényeztetném, boldog lennék.

De ez a pici, aki nagy valószínűséggel nem is tőlem van, nem tesz boldoggá. Nem akarom őt. Nem várom. Nem szeretném a karomba tartani és csak egy dologért tudok imádkozni, hogy ne én legyek az apja, mert ha mégis, nem vagyok benne biztos, hogy fogom tudni annyira szeretni, mint ahogy megérdemelné. Hisz mindig csak egy óriási baklövésnek fogom tartani azt, hogy megfogant. Csak egy maradandó hiba lesz az életemben. Hogyan szerethetnék valakit, akit nem is akarok? Hogyan lehetnék jó apja valakinek akinek az anyját csak megvetni tudom?

A kérdéseimre talán csak egy ember tud válaszolni, így nem habozok tárcsázni. Amúgy is jobb ha tőlem tudja meg, mintha más kottyintja el.

- Anya, szükségem van rád – suttogom a készülékbe, amint meghallom a hangát.

- Hallottam, a helyzetről. Jól vagy? – Keveredik elő Sean, kereken egy perccel azelőtt, hogy indulnunk kell.

- Miért kérdezi mindenki azt, hogy jól vagyok-e? – Csattanok fel. Max is ezzel indított, mikor feljött.

- Hé, nyugi, csak féltünk – öleli át a derekam, mire mély levegőt veszek, az arcom pedig belefúrom a mellkasába.

- Minden oké – dünnyögöm, mire elneveti magát.

- Akkor miért szorítasz úgy, mintha össze akarnál roppantani? – Kérdezi halkan.

- Nem tudom – húzom el a szám, miközben egy kicsit lazítok a szorításomon, de nem engedem el. Jó érzés a meleg mellkasához simulni, a karjai bilincsében megpihenni. Megnyugtat, hogy hallom a szívdobbanásait és érzem a friss, tiszta illatát. Még ebben is annyira különböznek. Niko parfümje tolakodó, erős, karakteres, pont, mint ő. Seané viszont kellemes, lágy, gyengéd, mégis maradandó.

- Gyere igyunk valamit – fogja meg a kezem, majd a konyhaszerű rész felé húz. Csak most tűnik fel, hogy Ezra is a buszon van és sorozatban készíti rólunk a képeket.

- Muszáj ezt? – Fintorgok rá.

- Igen, majd ha találunk egy helyet ahol elő tudom őket hívni, megérted, hogy miért – kacsint rám. – Nekem is tölts egy pohárral Sean, szól a barátjára, aki épp egy üveg whiskyt bontogat.

- Max? – Néz a pótapámra, aki szintén igent mondd az ajánlatra. Eléggé fáradt, az egész éjszakát Pamelával töltötte, aki nem bírta tovább és meglátogatott minket.

- Hiányoznak igaz? – Ülök le mellé, amint észreveszem, hogy épp Hayden képét bámulja a telefonján.

- Kurvára. Azt hittem jobb lesz, ha Pam megnéz minket meg velem lesz pár órán át, erre csak szarabb. Rossz apa vagyok. Nem szabadott volna egyedül hagynom őket. Nekem kéne reggelit csinálnom nekik, meg iskolába és oviba vinni őket. Nem akarom, hogy ők is úgy utáljanak, mikor felnőnek, ahogy te Mattet.

- Hé, ne keverd magad Mattel. Én nem azért utálom, mert nem csinált reggelit vagy nem vitt iskolába, hanem mert a drogokat és a kurváit jobban szerette nálam. Te se nem kurvázol, se nem drogozol. Na jó legalábbis nem olyan mértékben, mint ő – nevetek fel, mikor meglátom a mellette heverő füves cigit. – Ő rendre rám hozta a frászt azzal, hogy kórházba került a cucc miatt. Te nem így élsz. A srácok pedig megértik, hogy szeretsz zenélni, hogy rajtuk kívül ez tesz boldoggá és szerintem rohadt büszkék rád – karolok belé, majd a széles vállára hajtom a fejem.

- Matt imád téged. Egyszerűen egy faszfej, aki képtelen kimutatni, hogy mennyire fontos vagy neki – puszil homlokon. – De az érzelmekkel mindig baja volt. Tizennégy éves kora óta ismerem, hidd el, sosem birkózott meg azzal, ha valakit szeretett. Nem bírja megmutatni, parázik tőle.

- Akkor kár volt három gyereket csinálnia – húzom el a szám és közben önkéntelenül is eszembe jut, hogy vajon Leena gyerekének is az lesz-e a sorsa, mint nekem. Őt se fogja szeretni az apja? Ő is egyedül lesz? Neki se lesz otthona?

-Tündérke ez a búskomorság nem áll jól – huppan le mellém Sean, majd a kezembe nyomja a whiskyt. – Engedd el magad és ne törődj a gondokkal. Kurvára semmi értelme, csak megkeseríti az életed. Élsz, szabad, gyönyörű és egészséges vagy. Mi a fasznak keseregsz? A dolgok csak úgy megtörténnek, de nem kell foglalkozni velük, mert előbb utóbb úgyis elrendeződnek. Mindig van valahogy, de ha azon töröd a fejed, hogy mi lesz vagy mi volt, akkor hogyan élvezed ki a most szépségét? Hogyan éled meg a pillanat varázsát? – Nyúl az állam alá, miközben mélyen a szemembe néz. – Élj, mert egyszer teheted. Hagyd el az eszed ezen a kurva úton és tedd azt amit tenni akarsz, mert lehet, hogy azt hiszed, hogy lesz rá holnap is időd, de lehetséges az is, hogy az a holnap sosem jön el. És akkor mi lesz veled? – Csókol szájon, amin egy cseppet meglepődök, de mégis hevesen viszonzom. Igaza van. Nem kell se a múltra gondolni, se a jövőre. Csak a pillanat számít… A pillanat, amit velem oszt meg és ez a pillanat varázslatos.