18+
„Amikor bejöttél
a levegő kiment és minden árnyék kétséggel telt meg…”
-
Ébredj
– noszogat valaki. Fogalmam sincs mikor terültem ki a kanapén, de nem lehetett
túl régen, tekintve, hogy még mindig világos van.
-
Mi
van? – Motyogok álmosan.
-
Kiszállunk
pihenni, enni meg ilyenek – mosolyog rám Sean, mire az ujjaimmal átfésülöm a
hajam és lassan felülök.
-
Hol
vagyunk? – Nézek körbe, de csak Alexék turnébuszát látom az ablakból, ami
szorosan a miénk mellett parkol.
-
Félúton.
A bagázs most letelepszik itt pár órára, a cuccaink viszik persze tovább, de mi
pihenünk egy kicsit. Van itt egy lepukkant étterem is, úgyse reggeliztünk.
Gyere – kap fel a hátára könnyedén, mire felsikítok, aztán nevetve karolom át a
nyakát, miközben ő lelépked velem a lépcsőkön. – Napszemüveg letol – adja ki a
parancsot, mire mosolyogva rakom az orrára.
-
De
jó dolga van egyeseknek – kacag fel Jade, miközben Alex kezét fogva indul el az
étterem felé.
-
Ugye?
– puszilom mosolyogva arcon Seant, aki továbbra sem tesz le.
-
Eléggé
vigyorog? – Kérdezi a hordárom Alexet, aki szintén mosolyogva figyel minket.
-
Volt
már szélesebb az a mosoly – kacsint ránk.
-
Igen?
– Torpan meg Sean hirtelen. – Szóval nem mosolyogsz tündérke? Na lássuk. Itt
jön a búgócsiga – kezd el forogni, mire felsikítok, aztán nevetve csapkodni
kezdem a mellkasát.
-
Hé
tegyél le, el fogunk esni – kacagok hangosan. Minden szempár ránk szegeződik,
egy nő aki az étteremben a rendeléseket veszi fel, kifelé pillant a hangzavar
miatt, aztán mosolyogni kezd.
-
Vigyázok
rád, bízz bennem – dob fel egy picit, hogy stabilabban tartson.
-
Bízom,
de éhen veszek te pedig ígértél nekem egy hatalmas hamburgert, ami csöpög a
ketchuptól és dupla sajt van benne, meg paradicsom és uborka – sorolom a
kívánságaid.
-
Bármit
tündérem, bármit. Kapsz mellé még egy nagy adag sültkrumplit is és egy liter
kólát, meg szerzünk csokis fánkot is – visz be az étterembe. – Hova szeretnél
ülni? – Forog újra körbe, majd felsandít rám.
-
Oda
– bökök a terem közepén lévő asztalra, majd befogom a szemét. – Én navigállak
el odáig – súgom a fülébe.
-
Ha
nekivezetsz valakinek, akkor eldoblak – kuncog fel.
-
Áll
az alku, de tudod, ha én bízom benned, akkor neked is kéne bennem – nyalom
végig a fülcimpáját, mire megborzong.
-
Vigyázz
magadra szexi, mert a végén még te leszel a reggeli – morogja viccesen, amin
jót nevetek, aztán irányítgatni kezdem a boxok között, egészen addig míg a
kiválasztott asztalhoz nem érünk.
-
Letehetsz
– közlöm büszkén, hisz tényleg sikerült úgy navigálnom, hogy senkinek nem
vittem neki.
-
Igenis
tündérke – csúsztat le óvatosan a földre, majd szembefordít magával és
megcsókol.
-
Mindenki
minket néz – bújok a nyakához, mire elneveti magát.
-
Olyan
vagy, mint a lányom. Ő is szégyellős és a nyakamba bújik, mikor figyelik –
simogatja a hátam. – Képzeld azt, hogy nincs itt senki csak te és én. Ne
foglalkozz velük, azzal, hogy néznek, mert cseppet sem számít mit gondolnak.
Csak csukd be a szemed végy egy nagy levegőt és ne nézz rájuk. Elég ha velem
törődsz – simogatja a hátam, én pedig automatikusan lehunyom a szemeim és
veszem azt a bizonyos nagy levegőt. Sean meleg tenyere folyamatosan a hátamon
jár fel és le, ezzel teljesen ellazítva a tagjaim. Biztonságos, meleg… Ennyi kell.
A mumusok eltűnnek.
-
Taníts
meg, hogy kell úgy nézni a világot, ahogy te teszed – suttogom neki, majd a
szája sarkába apró puszit nyomok.
-
Indíts
– rivallok rá Leenara, aki nem akar enni.
-
Hagyjál
már – kiabál rám.
-
Nem
mondom el még egyszer – sziszegek dühösen. Kezd nagyon elegem lenni belőle és
még csak egy napja boldogít. Kész harc rávenni, hogy egyen, hogy feküdjön le és
ha nem szedtem ki a kezéből csak az elmúlt két órában hat darab cigarettát
akkor egyet sem.
-
Jól
van megyek már – adja végül meg magát és elindul lefelé.
-
És
ezért kellett a cirkusz? – Néz rá Mad szemforgatva, majd ő is követi. Amint
leteszem a lábam a buszról, azonnal rá is gyújtok egy cigire. A napfénytől alig
látok valamit. Utálom Amerikát. A parkoló már rég megtelt, a mi buszunk ért be
a legkésőbb, mindenhol nyújtózkodó dohányzó embereket lehet látni, akik az
egyetlen büfészerű épület felé tartanak. Ölni tudnék egy kávéért, így én is
nekiindulok.
-
Igazán
adhatnál egy cigit, attól még nem lesz semmi baja – veti oda Lenna foghegyről,
mire szívem szerint megfejelném. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Vajon holt
volt biológia órán? Mondjuk, ha járt volna rendesen iskolába talán, hallott
volna arról is, hogy nem csak a nem kívánt terhesség veszélye fenyegeti a
nőket, ha gumi nélkül fekszenek össze fűvel fával… Az is csoda, hogy még nem
kapott el semmiféle komoly betegséget.
-
Eszedbe
se jusson az elkövetkezendő hónapokban – dörrenek rá.
-
Kapd
be – húzza fel az orrát, majd betrappol az étterembe, Mad pedig mellém lép.
-
Csinálj
vele valamit, mert elszállt vele a ló és ha a te gyerekeddel terhes, ha nem a
végén még valaki megfojtja álmában egy kispárnával. Nem lehet elviselni ezt a
nyávogást – sziszeg.
-
Tudom,
de nem küldhetem haza. Hallottad, képes lenne és bagózna meg inna miközben
gyereket vár – túrok a hajamba fáradtan.
-
Értelek,
de be kell látnod, hogy ez sem állapot. Együtt élünk, egy buszban, muszáj
viselkednie. Az egy dolog, hogy téged idegesít, de minket is. Mika feje már
vöröslik a dühtől és szerintem a dobverőjével fogja leszúrni, ha nem fejezi be
a hisztériázást. Katja kilenc hónapos terhesen nem nyávogott ennyit – néz rám
komoran.
-
Beszélek
vele, ígérem – sóhajtok nagyot. Tudom, hogy csak kényelmetlenséget okoz az,
hogy velünk van, de nincs választásom. Nem küldhetem haza, hacsak nem anyut
küldeném a nyakára, aki cseppet sem volt boldog a hírtől, de legalább támogat. De
a szüleim mégsem lehetnek egy felnőtt nő babysitterei. Nekem kell megoldanom
ezt az egészet egyedül. Bár a fiúkat így is belerángattam már, azzal, hogy
Leenat a nyakukra szabadítottam, viszont ők is tisztában vannak azzal, hogy
nincs más választásom. Hisz nem tudhatom, hogy kié az a baba és ha az enyém,
még akkor is ha nem akartam, ha mástól szerettem volna gyereket, felelősséggel
tartozom. Nem tehet arról, hogy egy olyan nő az anyja, mint Leena, akit
abszolút nem érdekel a saját gyerekének az egészsége. Muszáj figyelnem rá, már
csak azt nem tudom, hogy mi lesz azzal a szerencsétlennel akkor, ha kiderül,
hogy még az anyjánál is felelőtlenebb egy balfék az apja.
-
Niko
ez kurva szar így, nem akarlak kioktatni, de mégis mit gondoltál akkor amikor,
nem védekeztél? Hisz ismered, tudod milyen – sóhajt nagyot Mad, mire elhúzom a
szám. Persze, tudom milyen, de éppen akkor mikor megdugtam nem éppen voltam
olyan állapotban, hogy azon gondolkozzak lesz-e gyerek a dologból vagy sem.
Sőt… Semmilyen állapotban nem voltam. Csak meg akartam halni. Ebből pedig lehet
egy új élet fog születni. Francba az egésszel. Gyűlölöm magam.
Az is elképzelhető, hogy tönkretettem az egész életem. És
Lia… Ő se fog szóba állni velem, ha Leena az én gyerekemmel terhes. Akkor
minden reményem kútba dobhatom.
Bár lehet, hogy így is…
Bent ül és úgy nevet megint, mint egy angyal, sosem láttam
nála bájosabbat. A szakadt kárpittal fedett padon törökülésben ül, egy hatalmas
hamburger eltűntetésén fáradozik, miközben ketchup csöpög le az állán, Sean
pedig finoman letörli róla a mutatóujjával, aztán lenyalogatja az édes szószt
onnan.
A cigarettacsikkem messzire pöckölöm, majd dúvadként
csörtetek be. Hirtelen mindenki felém pillant. Van aki sajnálkozik, van aki kárörvend,
van aki utál, van, aki együtt érez. Csak két ember pillantása nem siklik rám.
Liaé és Seané. Ők továbbra is duruzsolnak, fogják egymás kezét és nevetnek,
miközben egymás szemébe néznek. Mintha nem is ebben a világban lennének.
-
Gyere
közelebb – int Sean az ujjaival közelebb magához, miközben sejtelmesen
mosolyog.
-
Nem,
mert megint össze fogsz kenni – ingatom a fejem nevetve.
-
Nem
mered? – Húzza fel kérdőn a szemöldökét.
-
Mi
abban a buli ha összekensz? – Incselkedek vele, miközben összefűzöm az ujjaink.
Az étteremben lévő emberek megszűntek létezni. Nem hallom a duruzsolásuk, azt,
ahogy esznek és csámcsognak, nem látok senkit és semmit. Mintha lehúzták volna
a rolót. Azt azért érzékelem, hogy megint nyílik az ajtó és a forró levegő
beáramlik, a hideg helyiségbe, majd még valamit megérzek…
-
Ne
figyelj rá – figyelmeztet Sean. Mintha tudná, hogy azért szippantok mélyen a
levegőbe, mert méterekről kiszúrom az illatát. Fűszer és dohány… Még mindig
érzékeny vagyok rá. Ahogy a belőle áradó vibrálásra is. Hirtelen fojtogatni
kezd valami, ösztönösen szeretnék felé fordulni és elveszni a pillantásában.
Úgy húz magához, mint vasat a mágnes, de erőt veszek magamon. Sean a csuklóm
belső felén köröz, így tartva a saját világában. – Mély levegő és kapcsold ki –
suttogja, én pedig automatikusan teszem amit kér. Fel se merül bennem, hogy
hülyeséget mondd, hogy nem leszek képes rá. Ő itt van és így nem fogok
kísértésbe esni. – Oké, szóval, gyere kicsit közelebb, ha mersz – engedi el a
kezem, mire kétségbeesetten pattannak fel a szemhéjaim. Kell a fizikai
kontaktus, hogy ne vesszek el.
-
Miért
nem jössz te közelebb? – Nézek rá mosolyogva, de ez erőltetettnek tűnik, mert
még mindig érzem Niko jelenlétét.
-
Itt
most én kérdezek tündérke. Közelebb mersz jönni vagy nem? – Szegi fel az állát,
miközben kihívóan néz rám. Nem áll szándékomban tovább játszani, közelebb
hajolok hozzá, az orrunk hegye összeér, az ujjai a hajamba siklanak és
mindenfajta előzetes nélkül, a számba dugja a nyelvét, amitől felnyögök. Imádom
a hevességét, azt, hogy képes bármit elfeledtetni velem, még arról is megfeledkezem,
hogy Niko itt van és valószínűleg látja a jelenetet. Sean keményen tartja a
fejem a tarkómnál fogva, nem enged el, míg ő úgy nem dönt, hogy véget vethetünk
a nyelveink játékának. Már nem kapok levegőt, mikor szépen lassan eltávolodik
tőlem, az én vérem viszont felforrt. Lázasnak érzem magam és szédülök. Többet
akarok, sokkal többet. – Megérte közelebb jönni vagy nem? – Suttogja a számba
lihegve, majd egy puszit nyom az orrom hegyére, én pedig a kezembe veszem a
borostás arcát és úgy nézek a szürkéskék szemekbe.
-
Abszolúte
meg – bólintok vigyorogva.
-
Te
vagy a leggyönyörűbb nő az egész világon érted? Senki nem érhet a nyomodba –
puszilgat finoman.
-
Ez…
- kezdenék bele a tiltakozásba, de egy újabb csókkal elhallgattat.
-
Van
hozzá szemem. Ahogy Ezrának is. Te vagy a múzsám- húzza végig a nyelve hegyét
finoman az alsó ajkamon. – Te vagy a szerelem – tér át a felsőre. – Én meg a
gyarló költő, aki sosem fog elég jó szavakat találni ahhoz, hogy lefesthessem
általuk, hogy milyen is vagy – néz mélyen a szemembe, nekem pedig görcsbe ugrik
a gyomrom. Sose mondtak még nekem ilyeneket.
-
Ne
hagyj el – nyögöm halkan.
-
Te
ne hagyj el engem édes kicsi tündérmúzsám – csókol szájon, én pedig kezdek
attól rettegni, hogy meggyulladok majd az ülésre olvadok.
A
műanyag villa eltörik a kezemben, ahogy őket nézem. Leena felhorkant mellettem,
de a legkevésbé ő érdekel most.
-
Mindjárt az asztalon fognak kefélni – prüszkölöm, mikor Sean megint Lia torkáig
dugja a nyelvét. Ha tudnék szemmel ölni, a férfi már rég halott lenne.
-
Higgadj le szépen – mosolyog rám Katja miközben Aira szájába valami undorító
pürészerű izét tuszkol.
- Nem
tudok. Nem látod mit művelnek? – Sziszegem.
-
Mindenki látja – nyugtat meg Jari. – De te nem vagy senkije, szóval egyél és
hallgass. Te akartad ezt – pirít rám, mire tátott szájjal bámulok rá.
- Az
ne is zavarjon titeket, hogy én is itt vagyok – csendül fel Leena nyávogó
hangja, amitől megfordul a fejemben, hogy a villamaradványokat egyszerűen
belészúrom.
- De
kurvára zavar, mert nem bírod befogni a pofád. Nem lehetne, hogy úgy teszel,
mintha nem is léteznél? – Néz rá az öcsém szikrákat szóró szemekkel. – Minden a
te hibád, szóval jobb lenne ha meghúznád magad és befognád azt az undorítóan
nagy szád, te szerencsétlen, üresfejű ribanc – csattan fel. Valamiért egész nap
ilyen feszült és ideges. Tudom, hogy ő sem örül Leenanak és annak sem, hogy a
bátyja egy balfasz, de sosem viselkedett még így.
-
Niko, hagyod, hogy így beszéljen velem? - Néz rám Leena felháborodva.
-
Cifrábban is beszélhetne az se érdekelne – sóhajtok nagyot.
- Ne
haragudjatok, de egyszerűen nem bírom elviselni – dobja le az öcsém a
szalvétáját, majd dúlva-fúlva feláll és elindul ki.
- Oliver – szólok utána, e nem fordul meg.
-
Beszélt Liával reggel – szólal meg Liza, miközben ő is elkezd összepakolni. –
Azóta ilyen. Azt hiszem nem ment jól – néz rám bocsánatkérően, mire nagyot
sóhajtok.
- Nem
lehetne, hogy legalább addig nem beszéltek arról a kis ribancról, míg én is itt
vagyok? – Csattan fel Leena.
-
Fogd már be – ripakodunk rá egyszerre Maddel és Mikaval.
-
Idióta faszfejek vagytok mind – sziszegi, majd ő is feláll és kivágtat az
étteremből.
- Én
is megyek fiúk, mert ha Oli meglátja Leenat félő, hogy kinyírja – mosolyog ránk
Liza.
- Bár
megtenné – forgatja meg Aleksi a szemeit, majd az ölébe húzza a lányát és a
haját kezdi babrálni. Ahogy rájuk nézek összefacsarodik a szívem. Imádják
egymást. A királylány hatalmas mosollyal bújik az apjához, aki büszkén figyeli
és úgy óvja, ahogy csak egy igazi apa képes óvni a lányát. Egy olyan kislányt,
aki szerelemből fogant. De mi lesz az enyémmel? Én is fogom tudni ilyen
gyengéden simogatni? Meg fog tudni babonázni? Vagy gyűlölni fogom, mert
ahányszor ránézek majd, mindig eszembe fog jutni, hogy ő életem legnagyobb
tévedése? Miért nem Lia várja a gyerekem?
Mert
ő Seannal van elfoglalva. Aki, nevetve pattan fel az ülésre, majd az asztalra
aztán valami furcsa nyelven kezd hablatyolni, mintha verset szavalna, Lia pedig
csüng minden szaván. De nem csak ő, a pincérnő mosolyogva, ábrándos tekintettel
figyeli, ahogy Lia szemébe nézve, hangosan produkálja magát. Az étteremben ülök
is mind rájuk figyelnek és mind mosolyognak rajtuk. Csak én akarom leszúrni egy
konyhakéssel azt a vadbarmot, aki átlépked két asztalon, majd a pulton álló
vázához hajol, kivesz belőle egy szál virágot és visszamegy a saját asztalának
tetejére, hogy aztán a versikéje végén a szájába tegye a növény szárát és a
tapsviharban meghajoljon? Aztán a virág Lia füle mögé kerül, ő pedig azzal
együtt az asztal tetején találja magát.
-
A
verset hölgyeim és uraim ennek a gyönyörű tündérnek köszönjék – nevet fel, mire
Lia is elneveti magát és fejet hajt a lelkes közönség előtt. – Lenne amúgy egy
gyors kérdésem! Kié az-az 1958-as vérvörös Cadillac Eldorado? – Néz körbe a
terembe, mire egy pasas felteszi a kezét.
-
Neked
elment az eszed? – Nevetek fel. Oké, hogy megemlítettem neki, hogy az-az autó
gyönyörű, de azt nem hittem volna, hogy képes kétezer dollárt adni azért, hogy
ma vezethessük, miközben a fószer a buszunkon utazik mögöttünk és még két VIP
jegyet is zsebre tehet. .
-
Vagy
kibérelem, vagy ellopjuk – kacsint rám, miközben a kalapját az én fejemre
helyezi, aztán elindítja a zenegépet. - A lopásért lecsuknak, szóval jobban
jártunk így – karolja át a derekam, miközben elindítja a zenegépet. – Gyere
táncoljunk – fogja meg a kezem, aztán ringatózni kezd a lágy dallamokra. –
Érzed a villámcsapásokat? Hogy minden mindegy? Hogy ver a szíved? Istenem –
sóhajt nagyot, miközben a pult felé terel és lehúzza a már rég kikért felesét.
-
Tudok
lélegezni – állapítom meg csodálkozva, miközben újabb kört kér nekünk.
-
Szabad
vagy – mosolyog rám, majd szájon csókol. – Élvezd – kacag fel, majd magához
szorít és pörög velem egyet. Nem érdekel, hogy Niko engem bámul, miközben egyik
italt dönti le a másik után, nem izgat, hogy Alex épp egy óriással veszekszik,
hogy az egész világ felfordult körülöttem. Hagyom, hogy az élet magával
ragadjon, hogy Sean egyik poharat a másik után nyomja a kezembe, hogy
csókoljon, hogy öleljen. Szépen lassan elvesztem a fejem, a kontrollal együtt.
Nincs is szükségem semelyikre. Főleg nem a józan eszemre. Minek?
-
Hova
megyünk? – Kapom fel nevetve a fejem, mikor Sean elkezd maga után vonszolni.
-
Kívánlak
– lök be a mosdóba. – Nem túl romantikus, de megteszi – fintorog, miközben a
pólóm halássza le rólam. Nem tiltakozom, nekiesek az övének, majd az ingét
gombolom szét. Mire kettőt pisloghatnék már nincs rajtam se a sortom, se a
melltartóm, a nyakam csókolja, az ujjaival a hajamba túr, miközben keményen a
falhoz présel. A nadrágját az alsójával együtt a bokájáig küldöm, ő pedig a
fenekem alá nyúlva felemel és mindenfajta teketóriázás nélkül belém hatol,
amitől felnyögök. Nem érdekel ki hallhatja meg, hogy mit is művelünk, élvezem,
hogy egyek vagyunk, hogy az ajkaival a mellbimbóim kényezteti, hogy keményen
tart a fenekemnél fogva, miközben durván mozog bennem. Hátravetett fejjel
élvezem, amit tesz, miközben hangosan sóhajtozom és levegő után kapkodok. Néha
a fogaimmal végigkarcolom a fülcimpáját, amitől csak még durvábban löki belém magát.
Nem igazán értem mit művel velem, de az biztos, hogy alig kell pár perc ahhoz,
hogy csillagokat lássak.
-
Sean
– nyögök fel.
-
Azt
akarom, hogy együtt menjünk el – búgja a számba, mire aprót bólintok, ő pedig
még gyorsabb iramra kapcsol, miközben lágyan végigharapdálja a torkom. – Kész
vagy? – Nyög fel halkan, mire némán, az alsó ajkamba harapva bólintok. Érzem,
ahogy bizseregni kezd a testem, majd összerázkódom, a testem görcsbe rándul, a
torkom artikulálatlan nyöszörgés hagyja el. Csak lebegek a semmibe, a tér
légüressé válik, a világ megszűnik létezni és ez a legjobb dolog ami csak
történhetett velem.