Megint muszáj rendkívüli kisregényt írnom, mert egy újabb ember felejtette el, hogyan is illik véleményt nyilvánítani, próbálok azért rövid lenni, mert tudom, hogy a hosszú szövegeket egyesek nehezen értelmezik, de kedves Lujó neked akkor most külön elmagyarázom, hogy mi nálam a rendszer.
- Ha írsz, akkor köszönsz! (A szia tökéletesen megfelel…)
- Lehet, hogy eddig nem tűnt fel, de itt én diktálok, tekintve, hogy ez az én blogom husikám, ergo a te neved itt hallgass.
- Nagyon el vagy tájolva, ha azt hiszed, hogy majd te fogod megmondani, hogy ki merészelhet írni a chat-be és ki nem! Ez drágám, nem az a kávéház, kettővel arrább kopogtassál légy oly kedves, engem pedig kímélj meg attól, hogy ilyeneket kelljen olvasnom, mikor feljövök a blogomra.
- Tudom, hogy sokak kommunikációs képessége nem éri el a minimum szintet sem, és a szopd ki, faszom, stb. kötőszó kezd lenni, csak nem itt, mert ha még egyszer meglátom, hogy valaki képtelen kultúráltan elmondani, hogy mi a problémája vagy velem, vagy a történettel vagy mással, akkor a chat is meg fog szűnni, ahogy anno a megjegyzésküldés is, ugyanebből az okból kifolyólag.
- Tisztelet drágám! Egy emberrel beszélsz, akit nem hinném, hogy ismersz, bármennyire is azt állítod, de ha ismered, akkor se engedheted meg magadnak ezt a stílust, főleg nem itt…
- Hogy neked mi nem tetszik, az piszok módon senkit nem érdekel és senki nem is kérdezte…
- És akkor a végére megmutatnám neked drágám, hogyan kell stílusosan véleményt nyilvánítani, tehát légy olyan tündibündi cukorbogár és hallgassd meg a számot, amit sok-sok szeretettel küldök neked, hisz egy felettébb jó tanácsot tartalmaz a cím, amit a szüleidnek is alkalmazni kellett volna, aztán ha felfogtad miről is van szómajd küldd el az e-mail címemre (kesha420@gmail.com), hogy hova küldhetek egy életre elegendő gumit számodra…
Remélem tiszta és világos voltam
és soha többet nem kell ilyet látnom a blogon, mert az ilyenektől a plafonon tudok
lenni.
Üdv:
Kesha