„Az emlékek elhalványultak az idő múlásával, a múlt azonban mindig élni fog - a hibák, amelyeket elkövettünk, a tévedések szolgáltatják az alapot a jelen szenvedéseihez.”
http://www.youtube.com/watch?v=bJQAYYZ8A4g
Hétfő
Phoenix. Talán. Asszem itt vagyunk. Minden összefolyik.
Buli. Sajtótájékozató. Koncert. Buli. Szex. Buli. Szex. Buli. Szex. Szex. Szex. Buli.
Fáradt vagyok? Cseppet sem. Az ecstasy dolgozik bennem. Kikapcsol mindent. Nem vagyok se éhes, se álmos, se szomjas. Csak arra van szükségem, hogy menjek, tovább és tovább, mindegy hova csak menni kell. Pörgünk mindannyian ezerrel. Alex egyik barátja egy egész táskányi droggal állított be. Svédasztal van a szobánkban és embere válogatja, hogy kinek mennyire van kedve elszállni. Hát mi nagyon akartunk. Yv ezerrel rajzol most is, ha már van akinek tetszik a műve, alkot. Mi pedig a hálóban teljesen egymásba gabalyodtunk. Gőzöm sincs arról milyen nap van, mit kéne csinálnunk. Azaz tudom. Kefélnünk kell még. Sokat, nagyon sokat. Egyszerűen sosem elég belőle. Újra és újra meg kell másznunk a csúcsot, együtt és külön-külön is a másik segítségével. Hogy mióta nem dugtuk ki az orrunk a szobából? Passz. De lassan ideje lenne, ugyanis a háló már kezd unalmassá válni még akkor is, ha már dugtunk a szőnyegen, az ágyban, a párkányon, az éjjeliszekrényen, az összes falnak nekidőlve és ki tudja még hol nem... Édesen zsibbad ugyan minden tagom, de akarom még. Hiába az izomláz, megint kívánom. Nem érdekel, hogy alig bírok lassan mozogni, kell. Szükségem van Alexre, a testére, a szeme csillogására, az édes és éhes csókjaira, a lényére, az életére, mindenére és még annál is többre. El kell felejtetnie velem minden rosszat. El kell felejtetnie velem minden bánatot, minden elvesztett barátot, szeretőt és szövetségest. Még azt az elbaszott szerelmet is, amit Niko iránt érzek. Muszáj.
Lia… Lia… Lia… A csapból is Lia folyik. Alex legújabb szerzeményeként emlegetik. Hogy teheti ezt? Mindenhol ott van, ahol az a nyomorult kis kerti törpe és cseppet sem zavartatják magukat. Leszarják, ha mindenki látja, hogy egymásba gabalyodnak. Undorító… Már-már közszeméremsértőnek minősül, ahogy csókolóznak a képeken. És élvezik ez a legrosszabb. Élvezik, hogy fotózzák őket miközben szó szerint smárolnak. Csodálom, hogy nem a nyílt utcán basznak.
Hoppá.
A vodkás üveg a falon csattan, mire Mad felébred. Egy szobát kaptunk, nem volt más lehetőség. Cynthia is megrándul álmában, de leszarom. Ő csak arra kellett, hogy legyen kin levezetnem a feszültséget. Ő volt az első, aki szembejött velem így berángattam az ágyamba, de nem használt semmit. Igazából még kielégítőnek sem nevezhetem az együttlétünk. Megbasztam és kész. Oké, elsültem, de nem volt bizsergés, nem volt semmi. Innom kell még. Nem bírom elviselni ezt. Mad álmosan ül fel az ágyon, majd végignéz rajtam. Az egész testem remeg, miközben az újságokat gyűrögetem a markomban.
- Már megint a szennylapokat nézegeted haver? Hajnal kettő van. Holnap megyünk tovább. Aludj ahelyett, hogy még jobban felhúzod magad. Hiába féltékenykedsz… - magyarázza, mire ismételten eldurran az agyam.
- Nem vagyok féltékeny. Csak bassza a szemem, hogy ócska ribanc módjára viselkedik - üvöltök, mire Cynthia is felébred.
- Baj van? - néz ránk álmosan. - Megint Lián húztad fel magad? - kérdezi halkan, mikor meglátja a földön szerte szét heverő lapokat. - El kéne felejtened, mert ennek így nem lesz jó vége - kezd el megint okoskodni, de már a fülemen is gőz jön ki.
- Takarodj innen te redvás kurva. Mit tudsz te baszd meg? - lépek mellé, majd kirángatom az ágyamból és kipenderítem a folyosóra és szó szerint rávágom az ajtót. Megszólalni sincs ideje.
- Ez ronda volt Niko - húzza el Mad a száját. - Ez a kis csaj nem tehet semmiről. Nem bánhatsz így vele - oktat ki ő is mire felordítok.
- Kussolj, kussolj, kussolj - kiabálok. - Hagyjatok mind békén a faszomba. Nem vagytok senkik ahhoz, hogy megmondjátok mit tegyek és hogyan viselkedjetek. A tököm tele van mindenkivel - mennydörgöm, majd egy szál alsógatyába kicaflatok a teraszra, ahol a legjobb barátaim már várnak. Vodka, szóda és egy doboz Marlboro. Remeg a kezem, a testem, de nem az a legrosszabb, hogy szét basz az ideg, hanem, hogy Madnek igaza van és Cyntiának is. Féltékeny vagyok Liára, pedig el kéne felejtenem. De nem megy. Nem bírom. Szétéget belülről ez a szar érzés. Nem értem mi van velem. Ha Leena mással kefél azt már leszarom, de Lia…
Miért nem maradtál mellettem? Miért nem mondtam el, hogy szeretlek? Miért?
Kedd
Mocsok mód fáj a fejem. Alex is most ébredezik mellettem. És csörög az a kibaszott telefon. Jelzi, hogy kelni kell. A mellettem fekvő férfi kinyomja az ébresztőt, majd szorosan hozzám bújik.
- Jó reggel szépségem - búgja álmosan a nyakamba, miközben a combom simogatja. Jó reggelt szex… Nincs is ennél jobb.
De a földre való zuhanás most fájdalmas. Nincs jó kedvem és neki sincs. Hiába elégültünk ki mindketten, ez most nem elég. Az éjjeliszekrényen lévő pohárba nem víz van hanem whisky. Alex lehúz egyet, majd újratölti és felém nyújtja a teli poharat, amit le is küldök azonnal. De még most se jobb. Nyűgös és hisztis vagyok, képtelen vagyok bárminek is örülni. Még az sem dob fel, hogy Conor sms-t írt éjjel és úgy néz ki, hogy találkozni fogunk, mert Amerikában van. Nem jó. Nem találom a helyem. Visszadőlök, mert álmos vagyok, de nem tudok elaludni. Nézem, ahogy Alex eltűnik a fürdőben, majd nedves testtel meztelenül tíz perc után felbukkan. Figyelem, ahogy öltözik és közben lemondok arról, hogy tovább aludjak. Inkább rágyújtok egy cigire és közben én is belebújok egy falatnyi sortba és egy alig takaró fehér topba. Nem szólunk egymáshoz, nem érünk a másikhoz és ez most fordul elő először. De megértem. Ő is morcos. Elcseszett egy reggel. Azaz elcseszetten indul. A kávét együtt fogyasztjuk el az erkélyen, az ölébe telepedve figyelem, a várost ami lábunk előtt hever. Ezerrel süt a Nap, de mindketten fapofával bámulunk ki a fejünkből. Valami nem jó. Pár órája még a napsugaraknak is tudtam örülni. Most pedig semmi. Pár napja még attól is boldog voltam, hogy Niko mellett aludhattam, hogy emlékezhettem a Helsinkiben töltött gyönyörű napokra. Pár hete még Pete ölében ültem és együtt nevettünk a másik álmos arckifejezésén. Pár hónapja még Mirával kuncogtunk azon, hogy cukor helyett sót tett a kávéjába. Pár éve még apuval néztük a kéklő eget és a szálló madarakat. Hová lett mindez? Hová lett az öröm? Hol van a boldogság? Nem akarom ezeket elfelejteni. És mégis ezek az apró csodák elillannak lassacskán, de nem akarom. Nem akarom, hogy feledésbe merüljön minden boldog perc. Nem akarom, hogy elfeledkezzek milyen volt Mira mosolya, Pete biztonságot jelentő ölelése, Andy hülye viccei és Niko simogató tekintete. Nem múlhat el. Nem tűnhet el. Muszáj valamiben ismét örömömet lelnem.
- Na jó, elég - szusszant fel Alex dühösen, majd átrak egy másik székbe és beviharzik a hálóba, majd két tablettával a markában jön vissza.
- Tessék - nyom egyet a kezembe, a másikat pedig ő nyeli le.
- Mi ez? - nézek rá kérdőn. Oké, gondolom, hogy nem gumicukor, de szeretném tudni mit veszek be.
- Gyógyszer, rossz kedv ellen - kacsint rám. - Vedd be, nem lesz tőle bajod ígérem.
Nem tudom miért bízom meg benne, de kétségtelen, hogy lenyelem a kis pirulát.
- Mikor érsz vissza? - nézek rá mikor szedelőzködni kezd.
- Nem tudom szépségem, de sietek. Dedikálunk, van egy tv felvétel és rohanok vissza hozzád. Ha valami kell a bőröndből csak vedd el - nyom egy puszit a számra. - Este találkozunk - mormogja két csók között. - Elviszlek bulizni - simít végig a karomon majd eltűnik a teraszajtó mögött.
Megőrültem. Holt biztos, hogy elment a maradék csepp eszem is. Ennyi. Kész. Vége. Nincs tovább. Bassza meg. Mi a frászt szemezek én ezzel a kurva mélységgel, ennek a kibaszott hotelnek a hetvenedik emeletéről? Tényleg ki akarok ugrani? Vagy mégsem? Ugrok vagy nem? Ugrok vagy nem? Ugrok vagy nem? Nem tudom. Csessze meg. Elszívtam az agyam. Vagy csak ittam? Kurva élet. Azt se tudom mit csinálok. Ugrok. Nem, mégsem. Szeretek élni végül is. Nincs semmi bajom. Ó, a faszt nincs. Lia az én kibebaszottul hatalmas nagy bajom. Meg ez a kurva féltékenység. Meg az a mocskos kis törpe, aki keféli azt a nőt, aki az enyém. A lófaszt az enyém. Nincs hozzám semmi köze. Na ja. Csak annyi a problematika, hogy elepedek érte, mert halálosan Istentelenül belezúgtam abba a kis kurvába. Hülye drogos lotyó, de mit tegyek ha egyszer ennyire szeretem? Mert marhára szeretem, ehhez nem fér kétség. Talán mégis ki kéne ugranom. Nem lenne több pánikroham, se asztmaroham. Nem kéne piára se költeni és egy kurva díler se kéne ahhoz, hogy elszálljak. Nem lenne több ribanc, se fellépés, se sajtó, se vakuk, senki nem turkálna tovább a magánéletembe és békén lennék végre hagyva. Azaz tuti, hogy a halálom után szét akarnának még cincálni, de akkor meg már ki a tökömet érdekli a dolog? Szépen alulról fogom szagolni az ibolyát, azt baszódjon meg az összes hülye köcsög. Báááár… Hm… Nem mégsem lesz jó kiugrani. Hülye ötlet.
Egy: Ki nem állhatom a bogarakat. Márpedig jó anyám tuti nem hamvasztana el, csak rám boríttatna egy rakat földet, hogy a lelkem ne kárhozzon el vagy valami ilyesmi marhaság. De a bogaraknak se lenne jó. Csak a csontom rághatnák maximum. Hús az ugyanis nincs rajtam. Ja, ha nem eszik az ember, akkor előbb utóbb nem marad rajta más csak bőr. Szar hulla lennék… Még hullának is pocsék vagyok. Igazán remek. De tényleg…
Kettő: Kettő jön ugye? Jah. Tehát, kettő. Szóval még egyszer találkoznom kell Liával, el kell mondanom neki, hogy gyűlölöm. Hogy ki nem állhatom azért, mert elrabolta a szívem. És azért is utálom, mert nem maradt velem és azért is, mert pokoli fájdalmat okoz minden egyes kép, ami megjelenik róla. Igen, ezt mind tudnia kell. Muszáj elmondanom neki, hogy tönkretesz.
Három: Mert ugyebár van három is. Nem ugorhatok ki. Nyakon baszott sajnos az ihlet. Muszáj írnom. Maradjon valami belőlem az utókor számára. Bár mindig úgy terveztem, hogy a dalszöveges füzeteim a gyerekeim öröklik majd. Csak, hogy tudják mennyire tudott az apjuk szeretni, hogy mennyire tudott a semmiségekbe belehalni, hogy mennyire mélyre tudott kerülni mikor szomorú volt és, hogy mennyire magasra bírt szállni mikor boldoggá tette valaki vagy valami. Jah, csak el lenne baszva ez az elképzelés ha most kiugranék. Ugyanis nincs még egy szem gyerekem se. Legalábbis tudtommal, nem szült még nekem senki egy kölyköt se. És senki nem terhes tőlem. Legalábbis nagyon remélem. Amúgy is Niko, jó nagy faszfej vagy már megint. Te mint apa? Jó poén. Egy kis sarki fényt is le kéne küldenem asszem. Igen, itt van az ideje. Ugyanis érzem, hogy megint kezd megfogni magának egy pánikroham. Napok óta ez megy. Picsába… Másszunk be. De merre is van a be?
Szerda
Hát persze, hogy az esti buliból nem lett semmi. Egész éjjel a lepedőt gyűrtük. Most pedig bámulom a plafont. Alex még mélyen alszik, de nekem most nincs maradásom mellette. Ki kell mennem az erkélyre. Egyik cigit szívom a másik után, miközben bámulom a kék eget. Tegnap mindenki engem bámult az utcán mikor sétálni indultam. Szükségem volt egy kis magányra és Alex amúgy is egész nap elfoglalt volt, nem kellett nekem szórakoztatnom. Nem értem miért néztek rám az emberek úgy, mint valami leprásra. A szakadt farmer vagy a csipketop volt az oka, ami nagyjából mindent megmutatott? Esetleg a kezemben füstölgő füves cigi? Vagy a másik markomban lévő vodka? Jah, végül is csak délután kettő volt mikor teljesen bekészülve magamban kacarászva kóboroltam az utcán, mint valami szakadt, beállt kurva. De jó volt. Boldog voltam azt hiszem. Azaz a boldogság illúziója ragadott csak magával. Mire nem képes a drog és a pia édes keveréke. Hát ezért szedted Mira? Ebbe haltál bele Pete? Ezért nem törődtél velem apa? Értem én. Végülis igazatok volt. Nem rossz ez. Feldobja az embert rendesen egy kis veszélytelennek tűnő tabletta. Igen, tegnap reggel még azon keseregtem, hogy elfelejtem az élet örömeit, de pár órával később a drognak hála minden más megvilágításba került. A színek is szebbek voltak, a hangok is gyönyörűbbek, az arcok is mások voltak, szebbek, sokkal szebbek és az élet is csodálatosnak tűnt.
Koncert. Szeretem még mindig csinálni. A tömeg, a szeretet, az energia, az érzés még most is magával ragad. Ezért kezdtem bele. Nem számít, hogy mielőtt színpadra lépek összekapok Jarival és Leenaval is. Még jó, hogy a barátnőm nincs itt és csak telefonon beszéltünk. Tuti kitekertem volna most a nyakát. Megint kezdi a cseszegetést. Féltékeny. Van is mire babám! Na nem mintha nem hallottam volna én is a háttérből egy idegen férfi hangját. Álszent ribanc. Ő oktat ki engem, hogy mennyire káros a szervezetemre a napi két doboz cigi és négy üveg vodka? Hogy a fűről már említést se tegyünk. Pont ő mondja ezt, aki nyugtatót szed szőlőcukor helyett és whiskyvel küldi le üdítő gyanánt? Hát gratulálok cseszd meg.
Jari meg a másik fele. Baszogat, hogy egyek rendesen, mert megint lebetegszem. Hülye barom, nem tűnt fel neki, hogy még meg se gyógyultam igazán? És amúgy is, ő nem tudja milyen énekelni. Nem érti. Ő csak püföli azokat a kibaszott billentyűket a szintetizátoron, de azt nem veszi figyelembe, hogy nekem ki kell minden kurva hangot énekelnem tisztán, mert nem akarok csalódást okozni a közönségnek azzal, hogy hamisan kornyikálok. Ehhez pedig a levegő kell. A levegőnek meg hely. Hely pedig csak a gyomromban van. De ha telezabálom magam akkor slussz… Mehetek Isten hírével a picsába, mert nincs hely az oxigénnek, ergo nem tudok úgy énekelni, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Idióták. Mit nem lehet ezen felfogni? Nem is értem….
Csak tudnám mi nekik a jó abban, hogy folyton engem szemelnek ki maguknak. Jobban tennék ha keresnének valami ribancot aztán azt baszogatnák. Jah, mindre ráférne már egy alapos dugás. Csak nekem meg Aleksinek van szexuális életünk, de mi is vagyunk a legkiegyensúlyozottabbak. Bár most Aleksi is nyűglődik. Katjanak ugyanis vissza kellett mennie Helsinkibe, mert akadt valami baj a galériában, ahol dolgozik. Remélem hamar visszajön. Nem hiányzik, hogy a szöszi is rám szálljon, mert nincs mellette az asszonykája.
Csütörtök
Ó te magasságos Úr Isten. Mi a picsa történt tegnap? Meghalok… Tuti, hogy most azonnal szét fog robbanni a fejem. Hű. Állj!
Ez Alex keze, az meg ott Deborhaé, de itt van Luis és Joshua meg Marc is. Ja és Mandy meg Lily. Oké, csak mi ketten vagyunk az ágyon Alexel, de… Na ne. Mondd, hogy nem. Tuti, hogy nem egymás mellett szexeltünk az éjjel. Márpedig rajtam nincs ruha. És Alexen sincs. És újabb harapásnyom díszeleg a csuklómon. Ez Alex új heppje. Ott jelöl meg ahol nem tudom eltakarni, ahol mindenki látja. Mint valami bélyeg úgy virít a kezemen a tegnap éjszaka nyoma. A földön lévők testét alig takarja ruha, úgy alszanak. Mi a fenét műveltünk? És miért van betörve a Tv képernyője? Atya ég. És hol van Yv? Azt a kurva… Ez így nem jó. Nagyon nem.
- Szia - csoszog be Yv álmosan, de nagyon virul a feje. Egy bögre kávét tart a kezében és int, hogy kövessem. Alex egyik pólóját kapom magamra és nagy nehezen átlépkedek a földön fekvőkön, hátha ki tudom deríteni mi történt az este.
- Mi a fene történt? - nézek a barátnőmre és elcsaklizom a kávéját.
- Nem emlékszel? - kuncog fel.
- Nem - csóválom meg a fejem.
- Mindenki teljesen bekészült. Azt hiszem túl sok volt a drog meg pia. Alex közölte, hogy dugni akar veled és megpróbált mindenkit kitessékelni a szobából, de Joshua kitalálta, hogy nézni akarja. Ti meg már annyira be voltatok gerjedve kis szívem, hogy az se érdekelt volna titeket, hogy ha minden csatorna egyenes adásban közvetíti, ahogy keféltek. Persze senki nem bírta sokáig, mindenki rátalált a párjára és elbújt egy-egy sarokba. Van, aki a fürdőt kapta meg van, aki a nappalit, de asszem Joshua és Lily az erkélyen csinálták - kacag fel.
- Anyám - nyögök fel és érzem, hogy vörösödik az arcom. Csináltam már elég baromságot, de mások előtt szexelni? Jesszus, ez még nekem is vad. Bár bevallom nem emlékszem semmire és ezek szerint senki nem volt elfoglalva azzal, hogy mit csinálunk. Na de álljunk csak meg egy szóra.
- És te hol voltál? - nézek összehúzott szemekkel Yvre.
- Öhm… Hát… Izé… Szóval… - nyöszörög és most az ő arca vált paradicsom pirosba. - Federicóval - nyögi ki végül, mire kikerekednek a szemeim.
- A világosítós fiúval? - kérdezem két oktávval magasabb hangon.
- Aham. Olyan cuki, de az ágyban.. - kezd bele mire felemelem a kezem és megcsóválom a fejem.
- Nem akarom tudni. Még reggel van - kuncogok fel.
- Itt vagy szépségem? - csoszog ki Alex résnyire nyílt szemekkel utánunk. Csak a lepedőt csavarta a dereka köré, aminek a földre lógó sarkában majdnem el is botlik.
- Jó reggelt - mosolygok rá, mikor szorosan átölel és a nyakamba bújik. Simogatom a hátát miközben egyenletesen szuszog.
- Utálom, hogy egyedül kellett kelnem abba a hatalmas ágyban - dünnyögi, de alig értem mit mondd. Olyan akár egy durcás kisgyerek. Úgy is szorít magához, mint egy kisfiú a kedvenc játékát, de egyre jobban rám nehezedik. Most komolyan állva fog visszaaludni?
- Miért nem bújsz vissza? - kérdezem halkan, míg Yv csak mosolyog rajtunk.
- Rá akartam gyújtani. Megdöglök egy szál cigiért - nyúl a kezemben lévő rudacska felé, majd ki is veszi a kezemből és elkezdi szívni.
- Az az enyém - morgom játékosan, mire kibújik belőle a kisördög.
- Csak volt - harap finoman a nyakamba, mire elnevetem magam.
- Kárpótolnod kell - dünnyögöm és most én bújok hozzá.
- Holnap este van egy party. Elviszlek magammal - simít végig a fenekemen.
- Már megint bulizni megyünk - húzom el a szám. Ebbe semmi extra nincs…
- Aham. De ez nem akármilyen party lesz - csókol bele a fülembe és a számhoz emeli a cigit, amit tőlem kobzott el. Mélyen szívok bele a nikotinos rúdba aztán legyőz a kíváncsiságom.
- Milyen buli ez? - nézek rá kíváncsian.
- Majd ha odaértünk megtudod szépség - mosolyodik el. - De te meg Yv ma vásárolni mentek. Csininek kell lenned, szóval vadássz valami dögös rucit - kacsint rám és játékosan a fenekemre csap.
- De… - kezdek kifogást keresni. Per pillanat nem vagyok abban a helyzetben, hogy vásárolgassak. Kösz apu…
- Nincs de - folytja belém a mondandóm. - Megkapod a kártyám és veszel egy olyan rucit, amitől minden pasi nyála csorogni kezd - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- És az neked miért jó? - húzom fel a szemöldököm kérdőn.
- Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy mi van a birtokomban - vigyorog.
- Te? Itt? És iszol? - nézek Aleksire elképedve, aki a hotel bárjában ücsörög egyedül. Nyolc feles pohár sorakozik előtte és most érkezik a kilencedik. Ajaj nagy baj lehet…
- Jah - bólint és az öklének támasztja a homlokát miközben az asztallapot bűvöli és az ujja hegyével az egyik pohárka peremét simogatja körbe-körbe.
- Mi történt? - ülök mellé. Pedig nekem is feltett szándékomban állt, hogy bánatomban leigyam magam, de Aleksi búval baszott arca arra sarkall, hogy lelkizzek vele egyet. Valami nagyon nem stimmel. Ő nem igazán iszik mióta elvette Katjat. Oké, persze legurul egy két sör meg jéger, na de kilenc feles. Azaz mire ide érek a gondolataimmal kikéri a tizediket. És miért forgatja a karikagyűrűjét az ujjai között? Kezdek megijedni, de még mielőtt megrángatnám, hogy szólaljon már meg, beszélni kezd.
- Katja - kapom meg a rövid és tömör választ.
- Mi történt? - nézek rá és én is rendelek négy pohárka alkoholt.
- Nem tudom - csóválja meg a fejét. Elég vontatottan beszél és finnül. Bár ha nincs velünk senki más mindig az anyanyelvünkön szólalunk meg. Valahogy könnyebb kifejezni magunkat így. Azt hiszem.
- Aleksi, ne szórakozz. Mondd el - noszogatom.
- Valami baj van. Érzem, érted? - néz kétségbeesetten a szemembe. - Én csak… nem tudom… Napok óta rosszul van és most hazament. Nem hajlandó dokihoz menni, ma meg még össze is kaptunk telefonon. Sose viselkedett még így. Soha. Soha nem kiabált velem, soha nem láttam hisztizni és soha nem kapja fel a vizet. Niko én félek - néz mélyen a szemembe és tényleg lehet látni a kék íriszekben a rettegést.
- Hé, nincs semmi baj. Biztos csak megjött neki. Tudod, hogy ilyenkor meghülyülnek a csajok - veregetem meg a vállát, mire még inkább magába roskad.
- Nem. Ő nem. Hányszor hallottad kiabálni? Hányszor láttad sírni? Mi van ha valami baja van? Ha beteg és tud róla csak nem akarja elmondani? És még rosszabb ha nem tud vagy nem akar tudomást venni róla. Vagy az is lehet, hogy rám unt és már nem szeret… - kezd el elméleteket gyártani, de leállítom még mielőtt jobban belelovalja magát a dologba és kitalálja, hogy Katja csalja.
- Hé, állj le - szólok rá és a szájába nyomok egy szál cigit, mert látom, hogy az övé elfogyott. - Nincs semmi baja és hidd el nekem, hogy mindennél jobban szeret. Lehet, hogy csak sok neki a turné vagy gáz van a melóval és azért támadt neked - magyarázom és próbálok reális magyarázatot találni a történtekre.
- De ha az életemet unja miért nem mondja meg? Miért nem mondja meg, hogy idegesíti a sajtó, a koncertek, a rajongók meg az összes többi szar? Nem bízik már bennem? Basszus Niko én… én… én elmondhatatlanul szeretem. Az életemet adnám érte, ő az egész világom közepe - fakad ki én pedig nem tudom mit mondjak. De nem is kell ugyanis folytatja. - Nélküle egy hatalmas nulla vagyok. Ezért is vettem el. Vele akarom leélni a hátralévő napjaimat, mert nélküle semminek nincs értelme. És tudnom kell mindenről, ami vele kapcsolatos. Olyan nagy kérés ez? Elvégre a feleségem, nem? - kezdi felkapni a vizet.
- Nyugi - szorítom meg a vállát. - Visszajön és mindent megbeszéltek, de szerintem ne fújd fel a dolgot. Katja imád, ez tisztán látszik. Abból ahogy rád néz - mondom kicsit irigykedve és lehajtom a négy felest gyors egymás utánba. - Bárcsak Lia is így nézne rám - gondolkodom hangosan, de fel se tűnik, hogy ki is mondtam a szavakat, míg Aleksi mosolyogni nem kezd.
- Haver, te aztán rendesen belezúgtál a kis csajba - kuncog fel.
- Hogy mi van? - kapom fel a fejem.
- Lia elvette az eszed ember az van - nevet ki Aleksi.
Péntek
A vad sötét rózsaszín mini ruha második bőrként feszül a testemre. A fekete lakköv szorítja a derekam, a hajam olyan nehéznek tűnik a sok hajlakktól, mintha folyékony ólomba mártogattam volna a végét és hát az arcomon is egy tonnányi vakolat van. Alex viszont büszkén segít ki a kocsiból. Ő nem igazán öltözött ki, csak egy sima kék farmert és egy fekete V- kivágású pólót kapott magára, egy tornacipővel. Bezzeg én tipeghetek a fűzős tíz centis sarkú domina cipőmbe, amitől egy centivel magasabb vagyok, mint ő. Soha egy férfinál se voltam magasabb még ilyen lábgyilkos cipőbe se. De Alex maximum százhetven centi szóval így őt ezzel a csodával a lábamon túlnőttem. A mosolya viszont megéri, hogy ebben a szerelésben parádézzak és mit ne mondjak jól is esik, hogy mindenki felfigyel rám. Oké Yv keze van a dologban bevallom. Ő oda van a csajos cuccokért és bár én is szeretem, magamtól sose vettem volna fel ezt a ruhát. De az elismerő pillantások simogatják az egóm. Mégis mind közül a legjobban Alex pillantása perzsel. Látszik a szemében a csodálat, hogy büszke arra, hogy mellette vagyok. De amikor meglátom a fotósokat cseppet megijedek. Erről nem volt szó… Én nem akarok a bulvárlapokban szerepelni. De Alex fogja a kezem és végigmegyünk a vörös szőnyegen. Apu is mindig ezt csinálta mikor gyerek voltam. Se szó, se beszéd elhurcolt minket az ilyen eseményekre, hogy normális család képében tetszelegjünk. Persze sosem voltunk normális család… Már akkor is utáltam az ilyen parádékat és lám lám most újra egy ilyen partyn találom magam. Pedig esküszöm, hogy tizenéves korom óta úgy kerültem a vörös szőnyeget, mint a vadállatok a tüzet.
- Csak lazíts - súgja Alex a fülembe és átöleli a derekam. Még mindig nem értem mit keresünk itt és mitől jobb ez a buli, mint a többi.
Nem kell sokat várni ahhoz, hogy a riporterek lecsapjanak ránk. Feszengek ha őszinte akarok lenni. Itt állok a tömeg kellős közepén, egy beszívott rock sztárral az oldalamon, egy olyan ruhába amitől simán prostinak nézhetnek és egy olyan világba cseppentem bele megint, amitől világ életemben távol akartam magam tartani. Csak idétlen bábunak tartom magam a táblán, egy csinos kiegészítőnek, ami Alexet ékesíti, akár egy márkás óra, vagy egy drága sportkocsi. Persze én akartam és igazából nincs okom most a panaszra, de nem jó ez így. Utálom megjátszani magam és most azt teszem. Elhitetem mindenkivel, hogy egy buta szőke ribanc vagyok, aki nem érti mi a dörgés, pedig valószínűleg a jelenlévők közül én tudom a legjobban. De legalább kiderül, hogy egy új exkluzív klub megnyitójára jöttünk. És koncert is lesz. Csak nem Alexék játszanak. Amint sikerül a klub kapuin belülre keverednünk azonnal eltűnök a mosdóba. Szükségem van némi kokainra ahhoz, hogy bírjam ezt az egészet. Persze eszembe jut, hogy mennyire szánalmas vagyok, de már késő. A WC deszkán ücsörögve, betépve oly mind-egynek tűnik minden. Hosszú percekig vagy órákig ülök ott, nézem a plafont, amin árnyak suhannak fel és le, a lámpafény irritál, de meg is nyugtat. Nem akarok kimenni. Képtelen vagyok rá. Jó nekem itt. Minek mennék ki? Már így is tudja az egész világ, hogy Alex tulajdona vagyok, hogy vele töltöm az éjszakáim és a napjaim nagy részét is. Már szétkürtölte mindenkinek a vörös szőnyegen, a riporterek pedig tovavitték a hírt, mint a szél a virágok porát. Nem kellek én már ehhez, majd ha a takarítók rám akarják törni az ajtót kimegyek, addigra már vége lesz ennek az egésznek, most viszont ideje előkapni a kis flaskát. A létfenntartásomhoz szükséges eszközök lapulnak csak a táskámban. Cigi, pia, drog és három darab óvszer, mert sosem lehet tudni. Na jó Yv noszogatására elsüllyesztettem még két zsepit és egy szájfényt is, de tudom, hogy ezeknek ma éjjel nem fogom hasznát venni. Egy dologgal nem számoltam, hogy az alkohol gyorsan fogy és ilyen kevés mennyiségtől nem sikerül tökéletesen bekábulnom. Bár valószínűleg kint is van pia. A probléma csak a kinttel van. Nem akarok ott lenni, de a szomjúság és bódult állapotra vágyás nagy úr. Összekaparom magam nagy nehezen, felállok, megigazítom a ruhám, majd kicammogok, kezet mosok, beletúrok a hajamba és kivonulok a mosdóból. Alexet nem nehéz kiszúrni. A csinos csajok úgy zsongják körbe, mint méhek a mézet. Nincs kedvem odamenni hozzá. Csináljon, amit akar. Oké, ha valaki rámászik annak kitépem a haját szálanként, de amúgy…
A bárpultot választom, ahol korlátlanul dönthetem magamba a tequilát. Hosszú órákon át lóbálom a lábam, full egyedül a bárszéken, cigizgetve és az embereket nézegetve. Aztán a színpadon mozgolódás támad, majd hangos zsivaj tör ki, így én is arra nézek amerre a többiek. A lélegzetem viszont azonnal el is akad. Láttam már valahol ezt az édesen mosolygós pasast. Nem tudom hány éves, de azt szent, hogy rohadt dögös. Ki vagy te édesem? Honnan jöttél? Miért nem jut eszembe a neved? Hol láttalak? Megvoltál már? Be kell cserkésszelek?
Jesszus! Elég. Mi a fene van velem? Ez a fura pasi nem veheti el ennyire az eszem. Nem és nem. Főleg úgy nem, hogy még soha egy szót sem beszéltünk. Még a nevét sem tudom. Csak a karizmáját érzem, ami még Alexénél is erősebb. Sőt… Nem, nem, nem. Ilyesmit már éreztem egyszer és nem akarom többé főleg, hogy az se tudtam gyökerestül kitépni a szívemből, amit Nikoval éltem meg. Az is így kezdődött. Pontosan ugyan így. Nem bírtam levenni róla a szemem… Aztán a pillantásunk találkozott, ahogy most is én pedig…
Elvesztem.
Szombat
Tivornya a fiúkkal, mint régen. A groupijaink bebocsátást nyertek a hotelszobánkba, hordják a piát literszámra, meggyújtják a ciginket, megmasszíroznak minket, mintha a rabszolgáink lennének, mi pedig élvezzük ezt a királyi kényeztetést és a legbizarrabb az egészben, hogy úgy tűnik őket is kielégíti az, hogy teljesíthetik minden kívánságunkat. Félmeztelenül fetrengünk a nappaliban és vedelünk, míg a csajok gyors egymás utánba sodorják a füves cigiket, hogy véletlenül se józanodjunk ki. Cyntia epret tuszkol a számba, nem tudom honnan tudja, hogy ez a kedvenc gyümölcsöm, de kétségtelen, hogy úgy csinálja a sarki fényt, ahogy én szeretem, hogy azt a gyümölcsöt tolja a számba, amire éppen vágyom és anélkül, hogy kinyitnám a szám, már adja is az égő Marlborom, mikor megkívánom a cigit. Tetszik ez a kiszolgálás, még a sört se kell kibontanom. Határozottan hozzá tudnék szokni ehhez. Lena mikor ugrált így körbe? Soha…
Egyetlen egy baj van, hogy a mosdóba nem tudnak kimenni helyettem az angyalkáim így kénytelen vagyok egyedül eltámolyogni odáig. Már minden tompa körülöttem, az alakok elmosódnak, a hangok is. A falba kapaszkodok és nevetek a saját bénázásomon, aztán magamra csukom a fürdő ajtaját és elvégzem a dolgom. Kéz és arcmosás közben éktelen üvöltésre leszek figyelmes. Egy női hang ordít a csajokkal, mire felkapom a fejem. Mintha azt mondaná, hogy takarodjanak. Na azt már nem! Ki az az Istentelen ribanc, aki el akarja rontani a mókánk? Muszáj megtudnom. Aztán mikor kivonulok, hogy melegebb éghajlatra küldjem a rihét, majdnem orra esek. A csajok úgy iszkolnak ki a szobából, mintha vasvillával kergetnék őket, pedig nincs itt az ördög csak Katja toppant be, aki könnyes szemekkel néz a férjére. Hujuj… Itt gáz lesz. Pillanatokon belül kijózanodom és úgy látom, hogy nem csak én vagyok ezzel így. Mind az öten egyik pillanatról a másikra észhez térünk.
- Gratulálok - csapja be Katja az ajtót mikor az utolsó hölgyemény is kivonult, de olyan erővel, amilyet nem néznék ki ebből az apró törékeny nőből. A szemei villámokat szórnak, még sose láttam ilyen dühösnek. Nem is értem mi a baja, ő is volt már ilyen mulatozáson velünk és végül is nem történt semmi. Aleksi még csak csókolózni se csókolózott mással. - Mind bűzlötök a piától, a ribancok parfümjétől és fűtől. Hova csúsztok le? Niko, te egy rohadt alkoholista pöcs vagy, ahogy a többiek is. De te Aleksi? Te voltál eddig a kivétel - üvölt velünk torka szakadtából.
- Hé, babám én nem… Nem vagyok alkoholista - tiltakozom két csuklással és egy kis falba kapaszkodással megtoldva a dolgot. Csak a hitelesség kedvéért…
- Inkább fogd be. Szánalmasak vagytok. Hagyjátok, hogy ezek az ócska kis ribancok legyeskedjenek körülöttetek. Szerintetek mit akarnak? Hogy valamelyikőtök egy betépett pillanatába megbassza őket gumi nélkül. Aztán fizethettek - sziszegi, mi pedig mindannyian a padlót bámuljuk. Tudjuk, hogy igaza van. - Csalódtam benned Aleksi - néz a szöszire könnyes szemekkel.
- Katja én… - kezd magyarázkodni a gitárosom, de Katja belé folytja a szót.
- Ne. Nem kell bocsánatot kérned. Elegem van - rázza meg a fejét.
- Na jó, nem értelek - áll fel Aleksi és kicsit hangosabban beszél a kelleténél. Nem merünk megszólalni, pedig tudjuk, hogy nem most kéne Aleksinek üvölteni. Jobban tenné ha behúzná fülét farkát, de túlságosan bátorra és hangosra itta magát, a mindig csendes halk szavú fiú. Mad próbál kisündörögni az ajtón, nem szeretné végignézni a családi perpatvart, de Katja egyetlen pillantása arra ösztönzi, hogy visszaüljön a helyére. - Nem rendeztünk orgiát, nem csináltunk semmit és ha jól emlékszem régen te is benne voltál a szívjunk és igyunk partykba - támad Katjara. - Akkor meg most mi a fene bajod van? Meg amúgy is, miért nem szóltál, hogy visszajössz? Kimentem volna eléd és… Mindig szólsz és mindig ott várlak a reptéren. Most miért nem tetted? Mi a fene bajod van Katja? Mi történik veled? Sosem akadsz ki ilyen hülyeségeken és te is tudod, hogy nem csináltunk semmi rosszat. Nem tettem olyat, amiért azt mondhasd, hogy csalódtál bennem - kiabál egyre hangosabban, mire felszisszenek. Ennek nem lesz jó vége.
- A különbség az, hogy azóta én felnőttem veled ellentétben és azt hittem te is képes vagy erre - kiabál Katja is miközben potyognak a könnyei, mint a záporeső. - Tudod miért nem szóltam? Mert szükségem volt egy kis időre és vettem neked valamit, de azt hiszem mindegy, mert egy idióta hülye barom vagy, aki nem lát a szemétől - üvölti és remeg az egész teste az idegtől. Elcsuklik a hangja és hirtelen lesápad, mire Aleksi szemei kikerekednek és látszik, hogy teljesen bepánikol, Katja ugyanis elég látványosan kapaszkodik bele a szekrénybe és mély levegőkkel próbálja csillapítani magát. Valami azt súgja, hogy nincs jól, de aztán összeszedi magát és a táskájában kezd kutatni, majd egy dobozt vág Aleksihez, aki reflexszerűen elkapja a pici tárgyat. - Tudni akarod, hogy mi bajom van te seggfej? - sziszegi Katja. - Az baszd meg, hogy a gyerekedet várom - suttogja, majd sarkon fordul és elviharzik.
Leesik az állam. Aleksi apuka lesz… Úr Isten. Hol az ajtót, hol a barátom figyelem, akinek a kezében egy pár hófehér kis cipő lapul, ami annyira apró, hogy bőven elfér a hatalmas tenyerében. Aztán a cipőcskék a földön landolnak, Aleksi felszakítja a teraszajtót majd mire észbe kapunk már lép is a korlát első fokára. Mad, mint akit puskából lőttek ki rohan utána, hogy ezt a nagyon marhát visszarángassa még mielőtt kiugorhatna az erkélyen.
- Mi a faszt művelsz te gyökér? - üvölt Mad torka szakadtából a földön csattanó szőkeségre, aki alig fél perce még épp a mélybe akarta vetni magát, most viszont olyan picire kuporodik össze amennyire csak lehetséges és a hideg kövön felzokog, mint egy gyerek. Csak bámulunk rá, azt hiszem még a mi agyunkig se jutott el teljesen, hogy mi történt alig pár perce. Túl sok az infó.
Életünkben először láttuk őket veszekedni, majd kiderült, hogy a legjobb barátunk apuka lesz, aztán a felesége elviharzott, ő meg majdnem öngyilkos lett, most pedig az egész testét rázza a zokogás. Aztán hirtelen abbahagyja, felül letörli a könnyeit, a falnak veti a hátát és csak bámulja a plafont. Nem merünk hozzászólni, olyan, mint valami eszelős. Aztán egy újabb nem várt dolog történik. Nevetni kezd, szívből jövően kacag.
- Basszátok meg - nyomja el a harmadik cigijét és vigyorogva végignéz rajtunk. - Apa leszek, lesz egy gyerekem - kuncog fel, mire mi is elmosolyodunk, vállon veregetjük és gratulálunk neki, majd lehúzunk még egy kör vodkát a baba egészségére, miközben Aleksi felveszi a kis cipőket és gyengéden cirógatja mindkettőt.
- Te haver - dől Aleksi nyakába Mika. - Neked nem kéne az asszonykád után menni és kideríteni, hogy ugyan fiad lesz-e avagy lányod? Meg, hogy egyáltalán rendben vannak-e? - kérdezi vontatottan.
- Bassza meg - pattan fel Aleksi. - De hülye vagyok - csap a homlokára, mi meg vigyorgunk rajta. - Majd… majd… majd valamikor jövök - legyint és nevetve elindul megkeresni a születendő gyereke anyját.
Vasárnap
- Alex - nyöszörgöm. Sikerült teljesen kiütni magunkat tegnap. De hiába keresem a zenészem, nincs sehol. Csak egy papírt találok a párnán.
“Ne felejtsd el bevenni a gyógyszered :)”
Az éjjeli szekrényen ott a kis bogyó és a pohár whisky én pedig habozás nélkül lenyelem mindkettőt. Kutyaharapást szőrivel ugyebár. Egy alapos zuhanyzás után be vackolom magam a kanapéra és majdnem elalszom, mikor az ajtó hangos csattanással kinyílik és Alex támolyog be rajta.
- Úr Isten - pattanok fel, mikor meglátom, hogy a hófehér pólója vérben úszik, ráadásul a vér az orrából szivárog.
- Csak én vagyok - sziszegi fájdalmasan.
- Ülj le, hozok jeget - szólok rá, majd a bárszekrényből kiszedem a jégkockatartót és egy törölközőbe öntöm a tartalmát, hogy aztán az arcára nyomhassuk.
- Köszi - morog tovább, majd kikapja a kezemből a hideg rongyot és a szemén lévő liluló monoklihoz nyomja.
- Mi a fene történt? - nézek rá aggódva.
- Találkoztam az apáddal - szisszen fel, mire kikerekednek a szemeim.
- Hogy mi van? - nézek rá.
- Az apád Matt Anders nem? - kiabál rám, mire összerezzenek és félve bólintok egyet. - Bemutatkozott - bök az arcára. - Téged meg lent vár a bárban - sziszegi fájdalmasan…
Mókuskerék. Állandóan forog, de ha nem tudjuk tartani a tempót és elesünk? Forog velünk tovább az egész világ, nincs kiszállás, de nem is tudjuk már befolyásolni a tempót, az irányt, semmit. Kisiklik az egész. Mi pedig tehetetlenül nézzük, hogy a feje tetejére áll minden körülöttünk. Próbálunk emlékekbe kapaszkodni, próbálunk jót találni az utolsó pillanatokban, lepörgetjük az egész életünket és csak a szép emlékeket idézzük fel miközben hagyjuk, hogy szanaszét törjön minket az a bizonyos kerék, amiben rongybabaként fekszünk, ahol ezer sebből vérzünk, ahol újra és újra megütjük magunkat, mert a testünk tehetetlenül gurul, míg ki nem vet magából a kerék, hogy a hullánk a porba hulljon. Ha szerencsénk van mosolyogni fogunk az utolsó percben, de ha nincs semmi aminek örülhetnénk? Akkor hallucinálunk. Mert kell az az egyetlen egy ok, amiért beszálltunk a mókuskerékbe. Nem lehet, hogy üres tekintettel meredjünk majd a semmibe mikor meghalunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése